Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: A hitoktatás megújulásának háttere és célja
TANULMÁNYOK Csanád Béla A HITOKTATÁS MEGÚJÍTÁSÁNAK HÁTTERE ÉS CÉLJA A hitoktatás az egyház pasztorális munkájának, pontosabban prófétai küldetésének lényeges része. Külön zsinati dokumentum ugyan nem jelent meg róla, de a pasztorális megújulásról szólván, több helyen sürgeti a zsinat a hitoktatás korszerűsítését is; ezzel Kapcsolatban rendelkezést hoz arról, hogy „készüljön útmutató a keresztény nép hitoktatásáról, tárgyaljon ez a hitoktatás alapelveiről, rendjéről és erre vonatkozó könyvek megírásáról"1. A rendelkezés értelmében a S. Congregatio pro Clericis szakértő bizottsága öt évi munkával el is készítette a Directorium Catechisticum Generale (DCG) c. útmutató vezérkönyvet, s ezt a kongregáció 1971-ben — nagyszabású hitoktatási világkongresszus alkalmával —• adta át a papoknak és a hitoktatóknak. Természetesen ez a vezérkönyv a zsinat általános határozataira és külön a hitoktatással kapcsolatos rendelkezéseire épül. E tekintetben idéznünk kell legalább a Christus Dominus 14. pontját, amely sűrítve összefoglalja a direktórium legfontosabb mondanivalóit: „A hitoktatás célja, hogy az emberekben az ismeretek által megvilágított hit élő, tudatos és tevékeny legyen; ügyeljenek tehát a püspökök arra, hogy nagy gonddal történjék a gyermekek és a serdülők, a fiatalok, sőt a felnőttek hitoktatása is. Legyenek rajta, hogy az oktatásban megtartsák a kellő rendet, s hogy a módszer feleljen meg a szóbanforgó anyagnak, a hallgatók lelkivilágának, képességeinek, korának és életkörülményeinek, maga a tanítás pedig merítsen a Szentírásból, a hagyományból, a liturgiából, az egyház életéből és tanítóhivatalának megnyilatkozásaiból. Gondoskodjanak ezenfelül arról, hogy a hitoktatók hivatásukra kellően felkészüljenek, jól ismerjék meg az egyház tanítását, sajátítsák el elméletben és gyakorlatban a lélektan törvényeit és a pedagógia szabályait. Legyenek azon is, hogy a felnőtt hitoktatók (kateku- menek) oktatását újra bevezessék, illetve korszerűsítsék”. Ahány sor, annyi új követelmény a hitoktatás munkájához. A DCG számol azzal, hogy — amint minden zsinati munkának — a hitoktatás megújításának is lesznek ellenzői. „Ezt a megújítást, úgy tűnik, kétségbe vonják a következők: — azok, akik nem képesek meglátni a tervezett megújítás mélységét, mintha csupán arról volna szó, hogy bizonyos tudáshiányokat kell csak megszüntetnünk ..Mintha csak ezeknek akarna válaszolni az Evangelii nuntiandi: „Nyilvánvaló, hogy a katekézis igazi célja nem egyszerűen tudás közvetítése, hanem a keresztény életre rávezetés.”3 Beszél a DCG a minimalistákról is, akik szintén a megújítás ellen vannak: „A Gaudium et spes és a Dignitatis humanae tanítása semmiféle minimalizmusnak nem kedvez, amikor a hit kifejtéséről beszélnek . . . Természetesen az igeszolgálat s különösen a katekézisben történő megújulás nem választható el az egyetemes lelkipásztorkodás megújulásától.”4 Végső soron tehát a pasztorális szemlélet megújításáról van szó, arról a nyitott lelkűiéiről, és a minden jót és hasznosat befogadó fejlődési készségről, amelyről VI. Pál pápa beszélt a római papság előtt 1970. október 29-én: „Új mentalitáson értjük a készséges, nyitott intelligenciát, a megismételt, krisztusi parancs iránti engedelmességet, amely az éberség kötelességéről szól; értjük ifjúságunk megőrzését, amelyről Szent Pál beszél, amikor kifejti: ,ne veszítsük el bátorságunkat, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról-napra megújul’ (vö. 2Kor 4,16). — Pontosan, szinte szó szerint a mi esetünkben arra van szükség, hogy .megújuljunk gondolkodásunk szellemében’ (vö. Ef 4,23)"5. Hazánkban is tapasztalható bizonyos ellenállás a megújulási törekvésekkel szemben, a hitoktatással kapcsolatban is. 1978. őszén a püspöki hatóságok kérdőívet küldtek szét a hitoktatóknak, véleményüket kérvén — a hitoktatási bizottság nevében — a megírandó, tervezett, új hittankönyv sorozatról. A válaszoló (kereken) 990 hitoktató pap 63%-a azt kérte, hogy hozzák vissza a zsinat előtti hittankönyveket. A új hittankönyvek ellenzői jórészt az idősebb korosztályokhoz tartoznak. Ilyen sokan (vagy kevesen?) elleneznék nálunk a hitoktatás megújítását? Nehéz ítéletet mondanunk a számok alapján, azért is, mert a 67
