Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bacsóka Pál: Az új papi lelkiség felé
1978. — 7. Füglister N.: Die Biebel zum Problem des Aiterns — in: Alter... (vö. 3.) — 8. Höffner 1.: A hit örömhíre az öregkorról, Mérleg, 1977. 32—35. — 9. Hun N.: Bevezetés a szociális gerontológiába, Bp. 1972. (Ezen összefoglaló mű adatait a tanulmányban zárójelek között tüntettük fel). — 10. Király /.: öregek a családban, Teológia, 1974. 46—48. — 11. M. S.: Válság vagy beteljesedés? Teológia, 1974. 43—46. — 12. N. £.: Az öregek lelki gondozása, Teológia, 1974. 62—63. — 13. Rahner K.: Die Rücksicht auf die verschiedene Altersstufen in der erneuten Glaubensmystagogie — in: Handbuch der Pastoraltheologie (Hg. Arnold—Klostermann—Rahner) III. 1968. 528—535. — 14. Pödinger W.: Az öregedés érési folyamat, Mérleg 1977. 44—52. — 15. Rosenmayer L: Wie steht es um die alten Menschen — in: Alter... (vö. 3.) — 16. Schmauch J. (Hg): Handbuch kirchlicher Altenarbeit, Mainz 1978. Tomka Ferenc AZ ÚJ PAPI LELKISÉG FELÉ A lelkiség, lelkiélet végleges meghatározása lehetetlen, mivel állandó mozgásban van, nem statikus, hanem dinamikus, élő hitünk fejlődéséhez kapcsolódik. Annyit azonban mégis mondhatunk, hogy a lelkiélet Krisztus követésének napról napra újrakezdett kísérlete. Ez a Krisztus-követés a papnál sajátosan abban nyilvánul meg, hogy napról napra jobban megtanulja az Atya iránti odaadást, s ezt a saját életével mutatja be az embereknek, akik a keresztségben nyert küldetésüket így tudják egyre jobban teljesíteni: Isten országa építését. Időszerű tanúságtétel a hitről Létünk körülményei annyira megváltoztak, hogy új lelkiéleti utakat kell keresnünk, ha a mai kornak megfelelő tanúságot akarunk tenni hitünkről (vö. Cserháti: A pap hite és imája, Teológia, VII. évf. 1.). Ezek a változások, amelyek a lelkiéleti aggiornamentót megkövetelik, három csoportba sorolhatók: — 1. Átmenet a minden oldalról „bebiztosított” hitből egy veszélynek kitett hitbe. Olyan nagy hatású emberek kihívásai, mint például Marx és Freud, hitéletünk elé is újabb és újabb követelményeket állítanak. Az a szellemi és lelki forrás és mozgás, amely jellemző korunkra, a papot is arra készteti, hogy új utakat keressen. A hívekkel való szoros kapcsolatunk szintén megköveteli a hitről való bizonyságtétel más és újabb módjait. Mindez bátor, sőt merész lelkületet követel, melyben jelentős részt kap a kockázat is. — 2. Átmenet a megállapodott hitből egy állandóan újat kereső hitbe. (Nem új hittételek, hanem új kérdések és új válaszok.) A zsinat is úgy tekinti az egyházat, mint az úton- lévő Isten-népét, amely a kor követelményeinek megfelelően tud újjáalakulni és továbblépni, amikor az emberiség érdekei ezt megkívánják. S ebből következik egy olyan papi lelkűiét szükségessége, amely állandóan felkészült, nyitott az újra. Be kell tudnunk mutatni, hogy ez az élő, tettekben, segítségnyújtásban megnyilvánuló, az emberi élet minden területét átható hit ma is több mondanivalót tartalmaz az emberi életről, mint bármilyen más ideológia. — 3. Átmenet egy „hontalan, gyökértelen" hitből a hit örömének megtapasztalásába, s ezáltal egy egészségesebb, közösségi szellemű egyháziasságba. Mindebben segítségére lehet a papnak a szociológia, társadalom-analízis, a pszichológia, de — hogy az emberi élet teljes értelmét megragadja —, a tudományokon túl vissza kell nyúlnia a költészethez, szimbólumokhoz, és — ne ijedjünk meg tőle — a misztikus tapasztalatokhoz. A papi lelkiség új vonásait a Papi Szenátusok II. Európa-találkozóján (1976) közzétett dokumentum az alábbiakban vázolja fel: — állandó készség az Istenhez és az emberekhez való odafordulásra, nyitottság a Szentlélek inspirációval szemben. Annak a tudatnak ébren tartása, hogy még nem vagyok készen, úton járok, minden nap újra kezdem. Ez imaéletünkbe is új vonást visz bele: nem csak dicsőítés, hálaadás vagy engesztelés, hanem a keresés: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" 62
