Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Az öregkor szociológiája és a lelkipásztorkodás
A MUNKA ÉS A NYUGDÍJ PROBLÉMÁJA Nyugdíj és alkotásvágy. — A nyugdíjazási rendszer az iparosodás korában alakult ki, azaz mindössze 150—200 éves. Pozitív jelentősége mellett azonban — az öregkor előzőkben vázolt kérdéskörének megjelenésével párhuzamban — számtalan problémát is felvet, amely korunk társadalmait arra készteti, hogy a korábbinál sokkal árnyaltabban rendezzék a nyugdíjazás kérdését (Magyarországon több mint minden 5. ember átlépte a nyugdíjkorhatárt!). Az egységes nyugdíjkorhatárt kérdésessé teszi, hogy az emberek különbözőképpen viszonyulnak a nyugdíjazáshoz: Vannak, akik alig várják (többnyire fizikai dolgozók); vannak, akik elfogadják azt, s már előre készülnek a nyugdíjas kor feladataira (háztáji, kerti gazdálkodás, unokák stb.); de vannak olyanok is, akik keserű kényszerként veszik azt tudomásul (többnyire szellemi dolgozók). E hozzáállások hátterében reális okok, tények húzódnak meg: A régebbi korokban a földművesek, iparosok nem mentek „nyugdijba”. Erejük csökkenésének arányában adták át gyermekeiknek a munkát. Ma hazánkban a férfiaknál a nyugdíjkorhatár 60 év. Ebben a korban azonban a férfiak még átlagosan 80%-os teljesítőképességgel rendelkeznek. így a hirtelen nyugdíjazás sokak számára törést jelent, mert erejük birtokában és tudatában kell abbahagyniok a munkát. Lényeges különbség van azonban a szellemi és fizikai dolgozók között. Míg a fizikai munkások maximális teljesítő- képességüket 25—35 éves korban érik el, s attól kezdve csökken teljesítményük, addig a szellemi munkát végzők 45—55 éves korban jutnak el teljesítőképességük csúcsára, s teljesítményük lassabban csökken, mint a fizikai dolgozóké. Ezért érthető, ha a felmérések szerint a fizikai dolgozóknak csak mintegy egyhetede szeretett volna nyugdíjazás után tovább dolgozni, míg a szellemieknél több mint a fele( (9,151; 4). — Ezért rendkívül jelentős hazánkban is az ún. „ösztönző nyugdíjrendszer”, illetve a „lépcsőzetes nyugdíjazás", vagy a „részleges foglalkoztatás" rendszere. Nyugdíj, magány, izoláció. — A nyugdíjazás problémájának súlyát jól megvilágítják a munkával, munkahellyel foglalkozó szociológiai vizsgálatok. — A munka, az aktivitás egyrészt az emberi természet szükséglete: biztosítja a cselekvés, az alkotás örömét, a hasznosságtudatot, módot ad az idő értelmes eltöltésére; — de a munka korunkban egyidejűleg a társadalmi presztízs feltétele is: korunk a teljesítmény, a munka alapján értékeli az embert, és munkája alapján tölthet be valaki társadalmi funkciót; — végül nagyon sokak számára elsődlegesen a munkahely biztosítja az embertársakkal, az élettel való kapcsolatot. A hirtelen nyugdíjazás éppen ezért sok emberben törést okoz, mert nemcsak anyagi, illetve életszínvonalbeli visszaesést hoz magával, hanem társadalmi funkció- és presztízs- veszteséget, az inaktivitás veszélyét (és a hasznosságtudat csökkenését), és ami gyakran a legsúlyosabb fenyegetés: izolációt is. — Ami az izolációt illeti, az urbanizált kor „magányos" társadalmában az idősek, illetve a nyugdíjasok helyzete veszélyeztetettebb, mint valaha. Hiszen a városban a rokonsági és a lakóhelyi kapcsolatok eleve lazák, s így a munkahelyi kapcsolatok megszűnése súlyosabb jelentőségű. Sokan vannak ugyan, akiknek sikerül élő társas kapcsolatokat kiépíteniük, mások azonban rövidesen magányossá válnak. Egyedüllétükben pedig — egyre csökkenő alkalmazkodóképességükből, és a kor gyorsulóan változó igényeiből következően egyre távolabb kerülnek a társadalom fiatalabb tagjaitól, akik a változó kor új igényeinek megfelelően élnek. így a fiatalok csakhamar azt érzik, hogy nem tudnak szót érteni a 15—20 évvel ezelőtti (s ma ez egy korszakot jelent!) világban élő idősekkel. Ebben a helyzetben az egyén maga is egyre céltalanabbnak látja életét, s közeli a veszély a depresszióra, amely szélsőséges esetekben öngyilkossághoz vezethet. — Az öngyilkosság aránya az idősek között szignifikánsan gyakoribb, mint a fiatalok korcsoportjában: mintegy háromszorosa annak. A társadalom gondoskodása az idősekről Hazánkban és a világ különböző országaiban a legmagasabb fórumok is foglalkoznak az idősek helyzetének orvoslásával. Azok a lényegi felismerések, amelyekre a gerontológia eljutott, illetve amelyek az öregek helyzetét megoldani akaró társadalmi méretű kezdeményezésekben megnyilvánulnak, alapvető szempontokat adnak az öregek felé irányuló lelkipásztorkodás számára is. Ilyen összefüggésben lássuk a témánk szempontjából legjelentősebb szempontokat. Az öregek helyzetének tudatosulásával párhuzamosan nyilvánvalóvá vált az is, hogy a problémakör megoldása az egész társadalom leiadata. Hiszen a megoldás feltételezi a tár57
