Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Az öregkor szociológiája és a lelkipásztorkodás
tagjai ezek az embertársaink. A társadalom tud gondoskodni az állampolgárok életének külső keretéről, a létfeltételekről, lakásról, ellátásról, betegség esetén kórházi kezelésről. De szeretetet, — ami pedig a lelki egyensúly megtalálásának alapfeltétele — csak szerető szívű emberek tudnak nyújtani, olyanok, akiknek van szívük mások problémáinak felismeréséhez és a segítségnyújtáshoz. Olyanok, akik megélik Krisztus mondását: „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak!" A budapesti Szent Imre Plébánia munkaközössége AZ ÖREGKOR SZOCIOLÓGIÁJA ÉS A LELKIPÁSZTORKODÁS Az öregkor kérdése korunkban egészen új hangsúlyt kapott. Napilapok, világi és egyházi folyóiratok egyre sűrűbben írnak az élet harmadik korszakáról. Állami szervek, szervezetek, szövetségek foglalkoznak a kérdés társadalmi szintű megoldásával. Külön tudományágak születnek (a gerontológia és annak egyes ágai), kutatóintézetek vagy egyetemi tanszékek létesülnek a kérdés vizsgálatára, és szakemberek — orvosok, szociológusok, pszichológusok — ezrei tárgyalják az öregséggel kapcsolatos problémákat és feladatokat (pl. legutóbb 1978. nyarán a tokiói gerontológiai világkongresszuson). — Az emberiség — és a keresztények — nem kis része azonban mégsem látja, hogy egy valóban mindannyiunkat érintő, világméretű új kérdéssel állunk szemben. Az alábbiakban megkíséreljük felvázolni a kérdés szociológiai hátterét, s ezzel kapcsolatban a minden keresztényt és minden lelkipásztort érintő pasztorális kérdéseket. AZ OREGSÉG-OREGEDÉS PROBLÉMÁJÁNAK SZOCIOLÓGIAI ELEMZÉSE Miért vált ma új kérdéssé az öregkor? Mit jelent ma öregnek lenni? A kérdések súlyát több szempont együttes figyelembevételével érthetjük meg. A demográfiai adatok önmagukban is megvilágítják a tényt, hogy korunkban egy új korosztály jelent meg a társadalomban, az öregek korosztálya. A probléma és a feladatok igazi nagyságát azonban csak akkor sejtjük meg, ha rövid szociológiai vizsgálódás után szembetűnővé válik számunkra, hogy éppen abban a korban, amelyben az öregek egészen új arányban jelentek meg a társadalomban, a társadalmi változások következtében jelentős részük talajtalanná vált, a társadalom peremére szorult.9 Az öregség demográfiai adatok tükrében AZ IDŐSEK ARÁNYA A NÉPESSÉGBEN. — Az iparosodás, illetve a városiasodás előrehaladtával az öregek számaránya váratlan mértékben megnőtt. A középkorban a születéskor várható életkor 22 év volt, a 800—1800-as években 35 év, ma viszont az iparilag fejlett országokban ennek közel kétszerese. Magyarországon a folyamat az iparilag fejlett országokhoz hasonlóan zajlott le: 1900 és 1975 között a 60 éveseknél idősebb korúak száma több mint két és félszeresére nőtt, azaz amíg 1900-ban a 60 évesnél idősebbek 7,55%-át alkották, addig 1975-ben 18,4%- ] át. Sőt a 80 éven felüliek száma 1900—1975-ig öt és félszeresére, 1941 és 1975 között is két és félszeresére nőtt. — Az idősek arányának növekedése még fokozódni fog: az ezredfordulóig előreláthatóan a népesség 20%-a 60 éven felüli lesz. AZ IDŐSEK FÖLDRAJZI ELOSZLÁSA nem egységes. Jelenlétük aránya függ a migrációtól (elvándorlás), a születések számától, a városiasodás stádiumától stb. — Hazánk példája is jól szemlélteti a helyzetet: Alacsonyabb az idősek számaránya „azokon a területeken, ahol a születések száma magasabb (Szabolcs), vagy ahol az iparosodás miatt a fiatal korosztály bevándorlása fokozott (Miskolc, Borsod, Komárom). Az elöregedett területekről viszont (Békés, Somogy, Csongrád) a falusi lakosság a városba vándorolt, és az öregek maradtak „otthon." Ilyen összefüggésben érthető, hogy az elöregedés különösen a tanyákra jellemző. —• Ugyanakkor az ország legöregebb népessége Budapesté: A 60 éven felüliek 55
