Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Paleta Éva: Mit írsz te ott Tamás?

nőén derűs, helyenként humorral teli, másutt fanyar, ironikus, fegyelmezett és majdnem- hogy könnyed.10 Cs. Szabó László szerint „csak a színeváltó emberi lélek analfabétái gondolják, hogy összeférhetetlen a hajlam az önsanyargató, csupasz életszentségre, s — méregfogak nélkül — a csípős, ugrató tréfálkozásra, (i. h. 113.) — Ullmann István Írja: „Egészen újszerű jelenség, hogy Morus Tamás állandóan Magyarországgal foglalkozott élete utolsó hónapjaiban; a magyarság sorsából merített erőt és vigasztalást; magyar ember szájába adta a maga tisztult, emelkedett életbölcseletét; és Magyarország haladéktalan megsegítésére intette a széttagolt Európa keresztény nemzeteit.” — (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1940. II.) A dialógusban az idős magyar nagybácsitól, Antaltól kér vigasztaló tanácsot és választ a török veszedelem adta problémákra a fiatal unokaöccs, Vince. — Nekünk, akik itt akarunk élni, ebben a nyomorúságban, vigasztaló tanácsra van szükségünk a megpróbáltatásban olyvalakitől, mint te, jó Bátyám, ki mögött oly hosszú erényes élet áll, s oly tájékozott vagy Isten törvényeiben, kinél kevés jobb akad itt, ebben az országban, s akinek azokban a dolgokban, melyektől félünk, tapasztalata van, — fogoly lévén annakidején Törökországban.11 A mű három könyvből áll. összefoglaló témájukként a hitet, a reményt, és a szeretetet határozhatjuk meg.

Az I. könyv szemlélete családias, hagyományos. A hangsúly, hogy jó a megpróbáltatás, ha megtartod hitedet. Gyógyítja a múlt bűneit, és akadályozza a bűnök elkövetését. Isten ajándéka, Isten szeretetének a jele.12 Antal bácsi olykor nehezen tudja meggyőzni unoka- öccsét. Vince tisztelettudóan figyel, de újabb és újabb problémákat vet fel.13

— Mivel a született török nem oly kegyetlen a keresztényekhez, mint amilyen a hamis keresztény, aki hitét megtagadja, veszedelembe kerülünk, ha megmaradunk az igazságban.14 — Az ember nem írhatja elő Istennek, hogy mit tegyen. — Ne imádkozzunk folyvást, hogy minden kísértést vegyen el. Ne kérjük pontosan meghatározva, hogy szabadítson meg a nehézségektől, hanem segítségét és vigasztalását kérjük, ahogy Ő azt a legjobbnak látja. És bizonyosak lehetünk benne, hogy velünk fog munkálkodni. S ha Ő velünk, ki ellenünk? — mondja Szent Pál.15 Minden megpróbáltatás orvosolható.16 — A megpróbáltatást orvosságként is felfoghatjuk.17 A gazdagság veszedelmes megpróbáltatások nélkül,18 de a gazdag is elérheti az üdvösséget.

Vince: — Válaszaidat összegezve a gazdag ember is eljuthat Istenhez. Másrészt lehet valaki nyomorult, és élhet bajban, mégis az ördöghöz juthat.

Antal: — A jólétben és a nyomorban élő imája, ha mindketten gonoszak, egyforma, — de akik fájdalmukban és kínjukban nem tudnak imádkozni, — Isten nem kíván hosszú imát tőlük, csupán hogy emeljék hozzá egyetlen szó nélkül, lelkűket. Ez elfogadhatóbb ilyen esetben, mint az egészségesen mondott hosszú „imaszolgálat”.19

A II. könyv bepillantást enged a remény erényének teológiai értelmébe. Aquinói Szent Tamás mondja, hogy a reményt bizonyos körülményeknek kell kísérniük. Valami jövőbeni jóra kell irányulnia. — Nem általános terminusokban szólva, de mint teológiai erény, a jó, mit az ember remél, az örök boldogság a mennyben. így hát nem olyasmi, amit máris bírunk.20 Antal szívesen beszélget. Beszélgetésük tárgya sokfelé ágazó. Szó esik a bűnbánatról is. Vannak, akik a bűnbánatot babonás mániának tartják. Antal szerint elfelejtik, hogy az egyház tanítása alapján Krisztus szenvedése nélkül a mi egész bűnbánatunk nem érne semmit. De kedvére van, hogy vele együtt mi magunk is vállaljuk a szenvedést. Ezért parancsolja meg tanítványainak, hogy vegyék vállukra keresztjüket, ahogy Ő tette, és kövessék Öt.21

Vince: — S mi történik, ha valaki nem siratja bűneit, és szívből nem szomorkodik?

Antal: — Adjon hálát, hogy nem rosszabb, s ha nem tud bűnein búsulni, erősen bánja, hogy nem jobb. Legalább azt sajnálja, hogy nem tudja bánni azokat.22 Non timebis a timore nocturno. — Az éjszaka természetszerűen kényelmetlen, és tele van félelemmel... de aki hívőn kitart az Isten segítségébe vetett bizalomban, nem kell félni az efféle zaklatástól.23 Antal elmeséli, hogy fiatal korában háborúba ment a királlyal. Egyszerre zajt és kiáltozást hallottak, mintha az egész török sereg titokban feléjük lopózott volna (ezért sietve fegyverbe szólították a maguk seregét, küzdelemre készen). A felderítő a hold fényénél kifürkészte, hogy hosszú rendezett sorban jönnek a törökök. — Éberen álltunk az éjszakában, fülelve, hogy mikor halljuk őket közeledni. Ügy véltem, lábdobogást hallok (sokan közülünk is hallani vélték). De amikor felkelt a nap, s mi egyetlen embert sem láttunk, ismét kiküldték a felderítőt néhány kapitánnyal, hogy mutassa meg a helyet, ahol meglátta őket. S mikor odaértek, úgy találták, hogy a nagy és „félelmetes" török seregből, mely oly fegyelmezetten vonult fel, — Istennek hála! — egy szép hosszú sövény lett, amely hallgatva állt, mint a sír. Mindezt a zaklatott éji rettegés okozta . .. mert az éjszakában nemcsak az oroszlánok ordítanak, de a többi állat is, s nappal rájövünk, hogy egyáltalán nem oroszlán, csak egy rekedten ordító szamár volt.24