Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Kiss László: Az egyház új humanizmusa
Teológiai tájékozódásunkat a kultúra terén nagyban segíti a zsinati konstitúció három tengelye: — az embertani szempont —, a világról szóló tanítás —, Krisztus uralmának kihangsúiyozása. — Az egész zsinat az emberhez fordul, „nem azért, hogy itt megrekedjen, hanem, hogy komolyan vegye" — mondta VI. Pál pápa zsinati záróbeszédében. A kultúra művelését összhangba kell hozni az ember Istentől kapott elhivatottságával. — Krisztus uralmának húsvéti titka a kultúráról szóló zsinati részben csak utalásokban található meg. A megdicsőült embert középpontba állító keleti hagyomány (pl. Sarowi Seraphim) hatott ugyan a zsinatra, de teljes egészében mégsem érvényesülhetett, nehogy az a vád érje az egyházat, hogy misztikába menekül a bölcseleti kérdések megoldása elöl. „Ez a gond — itt biztos — hogy egyensúlyt hozott a hagyományos elemekbe1’ (Charles Moeller, i. m. 283.). A zsinati szöveg az emberiség történetének új korszakáról beszél. Ennek értelméről sokat vitatkoztak a zsinati atyák, minthogy egyesek a mai ember tudatalatti gőgjének megnyilvánulását látták ebben a kifejezésben, mások óvakodtak a „veszélyes evolucioniz- mus"-tól. „Új utak nyilnak a kultúra gazdagítására és terjesztésére" (GS 54). Az új utakat a természettudományok, a társadalomtudomány és embertudományok, szellemtudományok építették ki — a rajtuk való közlekedést és közeledést pedig a kölcsönös érintkezés „csodálatos eszközei” tették lehetővé. — Mivel ma a kultúrák könnyen hozzáférhetők, lassan kialakulóban van a kultúra egyetemesebb formája, amely „annál inkább elősegíti és kifejezi majd az emberiség egységét, minél jobban megbecsüli a különböző kultúrák sajátosságait" (GS 54.). A hit és a kultúra kölcsönös feszültsége mindkettő gazdagítását szolgálja. — A keresztények mennyei hivatása nem csökkenti, hanem fokozza az emberibb világ felépítésében való részvételük jelentőségét. Ez nem egyoldalú és egysíkú beállítottság: „Egy lelkem van, azt kell megmentenem!" — elv alapján; nem is olyan csillagbámulás, hogy közben gödörbe essünk, hanem a hit nézőpontja ad össz-szemléletet és egységes jelentőséget az emberi élet nagy kalandjának. — A hitélet emberi értékek torrása is. „Beszélni kellene a szentek szerepéről a kultúra kibontakozásában!” — mondta Bejze lengyel püspök, — „A földi és a mennyei életben a szentek nagyon lényeges és emberi befolyást gyakorolnak a kultúrára, amennyiben példájukkal magasabb erkölcsi életre ösztönöznek" (Documentation catholique, 1964. 1958—9.). Az egyház — hivatása teljesítésével — a kultúrát is szolgálja. A liturgia ünneplése mintegy az ember ünneplése is. — A telebaráti szeretet nem merül ki a karitász műveiben, hanem kiterjed a kultúrára is. Az egyház nem kötődik kizárólagosan egyetlen kultúrához sem, de nem is nélkülözheti egyiket sem. Ragaszkodik a maga hagyományaihoz, de keresi a kapcsolatot minden kultúrával. Szép példát adtak erre a kapcsolat-teremtésre Szent Cirill és Method, akik a szláv kultúrába ültették bele Krisztus tanítását, az evangéliumot. A kinyilatkoztatás a héber és hellén kultúrában jelent meg, küldetése azonban minden kultúrához szól. — A kultúra céljaként a zsinat az emberi személy tökéletesítését, a közösség építését és az egész emberiség javát jelöli meg. A keresztények sürgető feladata: az, hogy a kultúrához való hozzájutást biztosítsák mindenki számára, faj, nem, nemzetiség, vallási vagy társadalmi hovatartozás megkülönböztetése nélkül (vö. GS 60). A kultúrához való jognak megfelel a mások kultúrához való hozzásegitésének a kötelezettsége. „Lehet valaki teljesértékű katolikus, anélkül, hogy .latin’ lenne" — mondta IV. Maximosz pátriárka. Az élet- és munkakörülmények még sok helyen akadályozzák a kultúrához való jog teljesebb érvényesülését. Itt a dokumentum kitér az ipari munkások, a parasztok és a nők helyzetére: „Mindenki köteles elismerni és segíteni a nők sajátos és szükséges részvételét a kulturális életben" (GS 60.). Ezután szól a zsinati konstitúció az ember egyetemes kultúrára való neveléséről, majd arról, hogy az egyháznak párbeszédet kell kezdenie a különböző kultúrákkal (GS 61. 62.). „Először ismeri el egy zsinati megnyilatkozás a kultúra autonóm értékét és közvetítő szerepét az egyház világban való jelenléte érdekében ünnepélyesen helyesli” (Charles Moeller, — Baraúna i. m. 331). A háború elkerülése és a béke építése A mai világ helyzetelemzésében a zsinati okmány megállapítja, hogy „az egyetemes emberi család nagykorúságának sorsdöntő órájához érkezett" (GS 77.), és „csak úgy építhet igazán emberségesebb világot, (...) ha mindenki megújhodott lélekkel az igazi béke megvalósításáért fáradozik" (uo.). Először tisztázni kell a béke mivoltát. A béke nem egyszerűen csak a „háború hiánya”, nem is hatalmi szóval kikényszerítő szabályozás, nem is valami statikus rend 36
