Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Kiss László: Az egyház új humanizmusa

előbb válik fegyverré mások megfélemlítésére, megsemmisítésére, vagy rabságba taszítására, mintsem hogy békés célokra telhasználnák (Id. atomenergiai). Az emberiség életén végigvonul a gonoszság elleni élet-halál harc és néha úgy tűnik, mintha a sötétség hatalma együtt növekedne az emberi haladással. A zsinat nem akar itt új tanítást adni a bűnről, hanem kiemeli a gonoszság történeti és társadalmi dimenzióit. (Vö. P. Smulders, i. m. 214—15.)

Az emberi tevékenység egyik veszélye abban áll, hogy az ember megreked a rész- eredménynél és nem latja át az emberi hivatás teljes távlatát. A zsinat ezért az emberi tevékenységet beépíti Jézus Krisztus húsvéti misztériumába. Sokan annyira belevetik magukat földi feladataik végzésébe, a világ emberiesebbé tételébe, hogy a túlvilág reménye teljesen elhalványul előttük, vagy csupán földi feladatuk megtagadásának tűnik. Isten megtestesült Igéjében azonban nyilvánvaló lett, hogy az „Isten szeretet”, és a szeretet az ember beteljesedésének törvénye. Jézus nyílt lehetőségünk: — minden ember szeretetére, az egyetemes testvériségre —, a szeretet hétköznapi tetteinek értékelésére: és annak megértésére: a szeretettel vállalni kell a kereszteket is, — hogy Jézus a történelem és a szívek királya. Elküldte a Szentleiket az emberi szívekbe, aki „erősíti a nemes kezdeményezéseket, hogy az emberiség nagy családja emberiesebbé tegye a maga életét és e célja szolgálatába állítsa az egész földet" (GS 38.). A mennyei vágy és a földi haladás között tehát valódi belső és lényegi összefüggés van. A földi törekvés arra irányul, hogy a személyek közösségét építse fel, ahol minden ember kibontakozhat. Alapelve: Az új ég és új föld várása nem csökkenti az ember evilágot építő buzgóságát, hanem inkább fokozza azt.

„A zsinat üdvözli a munka tényezőjének növekvő jelentőségét a modern közgazdaságban. Ezért a termelési folyamatot a dolgozó ember méltóságával egybehangzóan kell megszervezni” (Theodor B. C. Mulder: Das Wirtschaftsleben, Die Kirche in der Welt von heute, — G. Baraúna i. m. 366.). A közgazdasági életről szóló részben is vörös fonalként húzódik végig a zsinat nagy gondja, az ti., hogy óriási eltérések vannak a szegény országok és a gazdag országok közt. „Ezen ellentétek felszámolása, és az, hogy minden embernek az őt megillető (becsületes) részesedést adjunk a jólétből, ez a mi nemzedékünk nagy feladata" (Theodor B. C. Mulder i. m. 366.).

A házasság és a család értékelése

A zsinati konstitució az emberi élet legfontosabb kérdéseit vizsgálta „az evangélium és az emberi tapasztalat fényénél" (GS 46.). A család és a házasság helyzetéről adott elemzését tudatosan perszonalista és egzisztencialista nézőpontból fogalmazta meg. „A házasság és család méltósága nem mindenütt egyaránt csorbítatlan" — (GS 47), állapítja meg. A helyzetet nem elítéli, inkább aggódik. A család intézményének károsodásait úgy sorolja fel, hogy ezzel egyik kultúrát se támadja. Az egyikben poligámia van, a másikban házasságtörés, válás. Néhol hiányzik a házassághoz szükséges szabad beleegyezés. A zsinat az egyház házasságra vonatkozó tanításának csak néhány pontját világítja meg, hogy „tájékoztassa és bátorítsa" a házasokat. (GS 47.)

A házasság szentségével kapcsolatban hangsúlyozza a beleegyezés önkéntességét és a házas kötelék felbonthatatlanságát. A házasság, mint szerződés és intézmény abból az emberi aktusból keletkezik, „amellyel a házastársak egymásnak adják magukat és elfogadják a másikat" (GS 48.). Az egyház kánonjogi kódexe még „jogok és kötelességek cseréjéről" beszél (CIC 1081 § 2), XI. Piusz „Casti connubii” enciklikájában a „személy nagylelkű önátadásáról” szól, a 2. Vatikáni zsinat pedig egymás kölcsönös megajándékozásáról és elfogadásáról. Az így keletkező életszövetség és állapot legyen az életegység, az életforrás és a boldogság forrása: Isten — a házasélet szerzője — különleges javakkal és célokkal ruházta fel ezt a szövetséget. A zsinat nem állít fel fontossági vagy értékbeli sorrendet ezek között. Isten a testi-lelki egységben megvalósuló házaséletet nagyra értékeli. A házasság értelme ugyanis az isteni szeretet kinyilatkoztatása. Isten gyermekeinek egymás iránti szerelmében Isten van jelen; és ez Jahve és a választott nép, Krisztus és az egyház, Isten és az egyes ember szeretetkapcsolatát tükrözi. Ezért lett szakra- mentum: (mind a „titok”, mind a „szentség” értelmében) Istennel való találkozás Jézus Krisztusban. Ez a találkozás az élet folyamán együttutazássá lesz, Krisztus kíséri el útjukon a házastársakat, erőt ad nekik a maradéktalan önátadásra, a töretlen hűségre. Az egyház ölén jegyzi el az isteni szeretet az emberi szerelmet és így a földi szerelem részesedik Krisztus szeretetének méltóságában és értékében, Istenre irányúltságában. A házasság közös küldetésére szenteli fel a hitveseket, együtt kell építeniük és megvalósítaniok Isten országát. „A házasság együttélés, együttműködés Istennel, a hit, remény és szeretet élete,

34