Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerekes Károly: Biblikus katekézis
ember meg csak ember!" Az emberi atyák, a legnagyobbak is, Isten atyaságához képest csak árnyképek. Gondolhatunk akár a rómaiak pius pater Aeneas-ára,24 de még inkább a „minden hivő atyjára” Ábrahámra is.23 Nem is szólva egyéb, főként profán irodalmi fogan- tatású atya-fiú modellekről.26 De az atyának és a fiúnak össze kell békülnie minden időben. A zsidók is azért várták és várják vissza Illést, „hogy a fiák szívét az atyákhoz édesgesse.27 Ilyen semmi máshoz nem hasonlítható „összebékítésre"28 ember képtelen. A konverzió Krisztus misztériumának a része! A gyakorlati biblikus katekézis az egyes fejlődési szakaszokban Amikor a kinyilatkoztatott Ige-misztériumot, jelen esetben az Apát a fiákkal összebékítő isteni Szót kateketizáljuk: lebontjuk üdvözítendő testvéreink által érthető, befogadható emberszóra, minden korú és állapotú embernek a saját nyelvén megfogalmazva. A katekéta minden katekézis közösségbe beleöltözik! A legkisebbek előtt már rámutatunk a lényegre: Isten végtelenül jó, jóságosabb, mint akár a legjobb földi édesapa! Mindezt Jézustól tudjuk, a mi legjobb barátunktól. Ez a jóságos Atya küldte nekünk Jézust is, aki pontosan olyan jó, mint a mennyei Atya. Ha az Atyát megbántjuk, elveszíthetjük Jézust is, de előbb-utóbb mindent és mindenkit: magunkra maradunk! És ez nagyon borzalmas lenne...— Bűnt, poklot a legkisebbeknek nem magyarázunk. A példabeszédben szereplő lakomát viszont megvilágítjuk a már általunk is ismert és nagyon szeretett lakodalmi képekkel. Hozzátesszük azonban, hogy ez a nagy közös meny- nyegzős lakoma, amit majd a mennyei Atyánál Jézussal és minden jó emberrel együtt ünnepiünk, végtelenül szebb, jobb és boldogítóbb lesz ezeknél! Az elsőáldozós korúaktól kezdve már természetesen a bűnről is beszélünk a példabeszéddel kapcsolatban. Ennek a fiúnak az önzése, hálátlansága és engedetlensége bűnre vezetett. A bűnnek csak külső jele a látható szakítás és az azt követő nyomorúság, amelyre a tékozló fiú magára maradottságában jutott. Ez a külső jel nem látszik ám mindig. A bűn a szivünkben van, láthatatlan! Ugyanúgy a boldogság is, amit pl. Jézus mindig meaélt, még szenvedésében és halálában is. Jézussal együtt a jók szintén átélhetik. Mi is átélhetjük Jézus örömét, akármilyen bűnösök (önzők, hálátlanok, engedetlenek) voltunk is. — Fokozatosan tnegmagyarázhatjuk a példabeszédben szereplő dolgok jelentését. A sertés: a tisztátalanság jele. Az atyai csók: a lelki értelemben vett fiúvá fogadás jele.29 Lakoma: boldog közösségi együttlét. Muzsika: az emberi szóval ki sem fejezhető öröm. Új ruha: beöltözésünk a mennyország minden fénynél tündöklőbb ragyogásába stb. A kamaszkorban kezdődhet el a megtérési parabola lélektani megfigyeltetése és elemzése. Ti. a nagy kettősségek: a magányosság és közösségi érzés, az igazi és a hamis tekintély, az élet és a halál, a lelkiismeret és a bűn, én és az Isten stb. csak ettől a kortól kezdve nőnek igazi problémává. A Bibliából és más forrásokból, akár a közvetlen környezetből is vett életpéldák mint maradandó, hiteles eszményképek (vagy ellenpólusok) megfigyeltetése, azután rávetítése a megtérési példabeszédre, megkönnyítheti a fokozatos „kereszténnyé nevelés művészetét." A legfőbb modell: Jézus Krisztus, aki az „atyát” szerető fiú. Hányszor de hányszor utal Atyjára .. ,30 A már letisztultabb ifjúkorban, az első kamaszkor után következik a Bibliának mint klasz- szikus irodalmi műnek a bemutatása is a konverziós parabolával kapcsolatban. Mellé állítva az „Apák és fiúk" problémájának a nagy írók által megrajzolt gigászi küzdelmeit pl. a nagy orosz íróknál. Vagy megismertethetjük a nyugati irodalomban Kaffka műveiben az apa-komplexumát, vagy a Freud által kidolgozott apa-imágós mélylélektani tanítást. Ezek az írók mind tehetetlenek, mert nincs más megoldás, mint a bibliai apa-fiú modell, ami ránk vonatkoztatva ebben a példabeszédben jelenik meg az isteni tanításban, Jézus Krisztus adja elénk. A hit megélt ismeretében már előrehaladottabbak kateketizálásában ebből a szentírási szakaszból ablakot nyithatunk a teológiának egyes ágai felé. Mindenek előtt a liturgia felé: lakoma, ékes ruhák, ünnepi muzsika a hivők eukarisztikus közössége; ekleziológia: az előbbiek természetes folytatása: Isten népe mint Ecclesia sancta peccatorum, a bűnösök szent egyháza. A másik fiú magatartása fölvetheti az ökumenizmus kérdéseit, sőt a nem keresztény hívőkkel folytatandó dialógus problémáit is. Innen tovább folyhat a kegyelemtan egy sarkalatos bibliai tétele: „Ahol elhatalmasodott a bűn, túlárad a kegyelem.”31 És természetesen az eszkatalógiába torkolló krisztológia további megváltástani problémái: Krisztus ennek a fiúnak (vagyis minden embernek) a bűnét magára véve és azt meggyógyítva szerezte meg nekünk az üdvösséget.32 Végül talán megkérdezhetjük: Kell-e, lehet-e kateketizálni a papokat is? Egy ilyen bibliai résszel kapcsolatban fölvethetjük-e magunknak a kérdést: Ha mindennek két oldala van (legalább), mi a „másik" oldala ennek a megtérési parabolának? Ti. eddig csak az elveszett 254
