Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerekes Károly: Biblikus katekézis
ők maguk az érintettek és értelmezettek. A szöveg „személyiség" módján kezd hatni; megszólít, kérdez, felelősségre von, bátorít, feloldoz, megtérésre vagy hitvallásra hív fel. E párbeszédes folyamattól hittel várjuk, hogy a Szentlélek megragad bennünket, elevenen talál, lenyűgöz és tettre indít. A Szentírás itt már nem „megtörtént múlt1', hanem „megnyitása az ígéretes jövőnek”.8 Biblikus igehirdetésünknek olyan feladata az aktualizáló kifejtés, amelyet újból meg újból, fáradhatatlanul kell teljesítenünk. Éppoly kevéssé szakadhat meg, mint maga a keresztény felelősséggel végzett predikálásunk. Az aktualizálás ugyanis nem egyszer elvégzendő feladat. Bibliai szövegek jól sikerült aktualizálásával nem születik meg olyan végleges forma, amely most már mindenkor rendelkezésére áll az igehirdetőknek. Az aktualizálás nem uniformizálja igehirdetésünket, éppen ellenkezőleg. Maga a Szentírás igazolja ezt. Elég, ha röviden áttekintjük az újszövetségi levélirodalmat, milyen differenciált gazdagságát találjuk ott a kijelentés- és kifejezésformáknak (Szent Pál levelei, Zsidókhoz írt levél, Katolikus levelek): a sugalmazott szerzők mindegyike a maga egyéni nyelvét beszéli, saját kategóriáiban gondolkozik, és mégis valamennyit ugyanaz az üzenet, és ugyanaz a szent ügy mozgatja. Az első keresztény igehirdetés nem vett fel megmerevedett formát. Ma is teret hagy személyes alakító erőnknek. Minden igehirdetőnek van saját karizmája. Hirdető ténykedésünkben az Isten szava olyan erősen kötődik az emberi szóhoz, hogy sokféle nyelvi formában és hangvételben válik hatékonnyá. Mindegyikünknek szól a biztatás: Ha komolyan veszi a megelőző imádságot s közben is visszatér hozzá, bátran érvényesítse személyes, egyéni sajátosságait. Természetesen ennek feltétele, hogy ami mondanivalója van, az egészen sajátjává, birtokává legyen. Ezért nem lehet felmentve az egzegézis kötelezettsége alól sem, hanem szüntelen fáradozással keresse a Szentírás isteni szavának igazi értelmét. Mindebből felragyog az igehirdető felelősségteljes küldetése. A rendszeresen elhangzó prédikációk résztvesznek az eredeti isteni kérügma fáradhatatlan célra törésében. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az eredeti kérügma nem juthat célba itt és ma más módon, csak az esetről esetre újból meg újból teljesítendő aktualizálásban. így az aktualizálás meg nem szakadó, be nem fejeződő követelményében megmutatkozik a kérügma szerepe az úton lévő, vándorló egyház életében, ugyanakkor kifejeződik Istentől beléje adott folyamatossága is; fennmarad az időben, míg az Úr ígérete szerint „minden beteljesedik” (Mt 5,18). Jegyzetek: 1. 2. Vatikáni zsinat: Rendelkezések a szent liturgiáról 52. vö. 24. 35. — 2. 1Tesz 2,13. — 3. Fr. 1. Schierse: A keresztény szentírásmagyarázat céljai és útjai. Szolgálat 1978. 39. sz. 14. — Otto Knoch: Ein Sämann ging aus. Stuttgart 1968. 31—38. — 5. Fr. J. Schierse: i. m. 13. — 6. R. Schnackenburg: Exegese und Verkündigung. Stuttgart 1964, 21. — 7. R. Schnackenburg: Exegese und Verkündigung Stuttgart 1964. 11. — 8. G. Ebeling: Wort und Glaube. Tübingen 1962. Főképp 345—357. o. Hubert János BIBLIKUS KATEKÉZIS Egy évvel ezelőtt az Országos Kateketikai Bizottságban Lékai bíboros úr beszámolt a legutóbbi Római Püspöki Szinodusnak1 a katekézist tárgyaló munkásságáról. Kiemelte, hogy a katekézissel úgy foglalkoztak, mint az előző Szinoduson2 tárgyalt evangelizáció kiemelkedően fontos kérdésével. „A katekézis — így mondták az atyák — eleven találkozás Krisztussal” A Szinodus tanítása szerint a katekézis három fokozatban megy végbe: a) az Ige testté válása (egyszerű kis hasonlatokkal kell rámutatnunk Isten Országának titkaira, ahogyan Jézus tette); b) az élő emlékezés (bizonyos alapvető tudnivalókat „memorizáltatnunk” is kell); c) eleven tanúságtevés (eredményt csak Krisztus királyi törvényének, a szeretetnek gyakorlásával érhetünk el).3 —• Az itt és most végzendő kateké- zisünkre is a leghitelesebben irányt mutató rövid bevezetéshez nincs hozzátenni valónk. A továbbiakban kifejtendő „bibliai katekézist" az említett szinodusi tanítás, valamint a Papi Kongregáció által 1971-ben kiadott Directorium Catechisticum Generale és a VI. Pál által 1975. dec. 8.-án kiadott apostoli buzdítás, — és ezen alapokmányok megfogalmazása nyomán született sokrétű kateketikai irodalom alapján állítottuk össze.4 — Három fő kérdést 250
