Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 4. szám - KÖRKÉP - Pákozdy László Márton: A "kijelentés theologiája" a mai protestáns theologiában
figyelmét Barth Károly kis könyvére: Ad limina apostolorum, Zürich 1967. Betegsége megakadályozta, hogy részt vehessen a zsinaton, de utána ellátogatott Rómába. Nagy kapuk nyíltak meg előtte és zárultak be mögötte. A legérdekesebb része a 23—24. lapon található: azok a kérdések, amelyeket az egyes zsinati dokumentumokkal kapcsolatban a római asztalokra tett. A feleletekről semmit sem ír. A 47—59. lapon a VD promiumát tárgyalja, a 63—66. lapon egy római „kollégának” írt levelét találjuk „Ein Brief in Sachen Mariolo- gie” címmel. Pákozdy László Márton VANNAK, AKIK STATISZTIKAI TECHNIKÁVAL dolgozzák fel a karácsonyi templomlátogatók számát, a kereszténység örömét, a karácsonyi ajándékok bőségét. És az ilyenek végső soron számításon kívül hagyják az Isten munkáját. Mert Isten az, aki a karácsonyi öröm ajándékát adja. Ha figyelmesek vagyunk a karácsonyi üzenetre, felmerül bennünk a kérdés: Mi változott a világban a Gyermek születése óta? — Egy pillantás az egyháztörtenelemre, azt mutatja, hogy az egyház élete sok szempontból sikertelen volt. De „a siker nem az Isten neve" — mondta Martin Buber. — Már Tertullián helytelenítette Isten művének siker szerinti felmérését: „Miért rombolod le a hit szükségszerű nyomorúságát?" — És én vajon elfogadom-e Isten testben való eljövetelének nyomorúságát? Vajon nem vitatom-e el az egyház tagjainak test szerinti jelenlétét? Nem botránkozom-e meg rajtuk? Tudom-e, hogy mi még ahhoz a teljesen meg nem dicsőült testhez tartozunk amely csak akkor változik át, a dicsőség testévé, ha eljön az úr végső epifániája. Az egyház igazi valósága kívülről nem látható —, olyan titok ez, mint az Isten emberi megtestesülése. Ursmar Engelmann beuroni főapát AZ ÖSEGYHÁZAT NEM ANNYIRA Krisztus születésének körülményei érdekelték, hanem az a tény, hogy Isten Fia emberré lett... Ez a Jézus a Krisztus — a Messiás, —• az Isten Fia. A húsvét fényében vallották meg, hogy Isten Fia emberré lett. A kereszt keménységén széttörik mindenféle Krisztus-mitosz feltételezése. A jászol, amelyben a názáreti Jézus földi élete megkezdődik, attól a kereszttől nyeri értelmét, amelyen meghalt. Erről az emberről, a Názáreti Jézusról vallja az ősegyház: Ő a Messiás, az Isten Fia. Rudolf Schnackenburg JÉZUS JÁSZOLBAN VALÓ SZÜLETÉSÉT csak úgv értékelhetjük helyesen, ha Isten felfoghatatlan, ellentmondásosnak tűnő cselekvésmódjának tanúságát tekintjük. Az Isten nekünk az emberi lét szegénységében és az emberi történelem múlandóságában akarta a legnagyobb és végső kinyilatkoztatást ajándékozni Fia odaadásával. A jászolra éppen úgy áll, mint a keresztre, Pál apostol szava: „Úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalanságával üdvözítse a hivőket" (1Kor 1,21). Rudolf Schnackenburg AZ ELSŐ KARÁCSONYT megelőző csodálatos korokból sem hiányzik Krisztus. Hatalmas befolyása már átjárja azokat. Fogantatását készítik elő a kavargó kozmikus tömegek és számára rendeződnek a bioszféra első életárjai. Születésének előkészítése miatt gyorsul meg az ösztön fejlődése, és a Földön érte feslik ki a gondolat virága. Balgatag módon ne botránkozzunk meg amiatt, hogy időtlen időkig kellett várnunk a Messiás eljövetelére. Hogy Jessze törzse kihajthasson s az Emberiség kivirágozzék, ahhoz sok minden kellett. Az ősember gigászi és névtelen küszködése, Egyiptom hosszan érlelődő szépsége, Izrael nyugtalan várakozása, a keleti misztikák lassan fölszálló illata, a görögök agyonfinomult bölcsessége. Mindez az előkészület kozmikusán, biológiailag szükséges volt, hogy Krisztus az emberiség színpadára léphessen. S mindezt a munkát az Ö Lelkének aktív teremtő hajnala serkentette, mert ez az emberi lélek volt kiválasztva, hogy új élettel járja át a mindenséget. Amikor Krisztus megjelent Mária karján, az egész Világot emelte magasba. Pierre Teilhard de Chardin 242
