Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Várszegi Asztrik: Biblia és imádság

TEOLÓGIAI LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK BIBLIA ÉS IMÁDSÁG „Az egyház minden szinten megújítja teológiáját... Amíg a tudományos teológia és a szentírástudomány nincsen integrálva a keresztény misztérium mély megértésében, bizo­nyos fokig folyamatos megtapasztalásuk alapján, addig az igehirdetés és a többi szolgálat nemigen fog hatni senkire.1 A Bibliáról beszélni hitet és tudást, imádságról beszélni tanúságtételt feltételez. A tanús­kodás nem akar bizonyítani, cáfolni vagy meggyőzni. Vagy megérint vagy nem. Csak úgy lesz eredményes, ha valakiben visszhangra talál. Helyzetkép Ha éber szemmel és érzékenységgel figyeljük egyházunk életét, akár hazai, akár nemzet­közi viszonylatban, sajátos jelenségek, szellemi-lelki áramlatok tanúi vagyunk, Meditációs, imádkozó mozgalomról, meditációs hullámról olvashatunk, karizmatikus csoportok imameg­tapasztalásáról hallunk. Egyesek már ezeknek a mozgalmaknak gyümölcseit, veszélyeit is látják, értékelik. Ugyanakkor sok pesszimista még mindig úgy látja, hogy a mai fiatalság, a modern ember nem imádkozik, terhére van minden, ami Isten ügye. Keresztény életünket ez a kettősség jellemzi. Ha egyeseknél hanyatlóban is van az imádság, mások annál job­ban keresnek, kutatnak utána. És ez a válsághelyzet ellenmondásossága: bizonyos imád­sággyakorlatoknak lejárt az ideje, viszont hatalmas éhség jelentkezik az imádság után, különösen a fiatalok körében. A kulturális változás, melyben felnőttünk, sok belső- és külső feszültséggel terhes, és a megoldást, melyet a társadalomnak kínálnak, senki sem érzi ki­elégítőnek. Ezért aztán a vállalkozó kedvűek útra kelnek. Megtaláljuk őket a Taizá felé vezető úton, sokan Távol-Keletre mennek és a keleti vallások elmélkedő módszereit tanul­mányozzák. Újra felfedezik a merevnek tűnő ortodox liturgiát, Athosz hegyére zarándokol­nak. Sokszor nem mentesek a szélsőségektől — de keresnek, szomjasak, útrakelnek. Föl­szabadulásra várnak, hogy befogadhassák a lelki megtapasztalást. Á cél, hogy összhang­ba jussanak legbensőbb énjükkel és egyúttal a többi emberrel is: az egész világgal és végül Istennel. Lelki technikákat, aszkézist vállalva tapasztalja meg az ember testének és lelkének egy­másrautaltságát, egymásra hatását —• de ez még nem imádság. Isten maga adta nekünk az imát Igéjében, Jézus Krisztusban. A keresztény imádság a lehető legmélyebbre hatol: a Fiúval szólítja az Atyát, Jézussal ad hálát az Istennek, az Atyának, Róla énekel, Öt dicséri. Még erre sem lenne feltétlenül szüksége, csöndben is maradhatna. Csendben, mely nem a szavak hiányát jelenti, hanem szavakat túlnövő csendben, mely a párbeszéd új formája, melyről csak annyit tudunk: az egész személy ott van, mindenestül jelenvaló. Jelen van a szó legerősebb, legintenzívebb értelmében, jelen van a szeretetben, mely a másik személy valódi megismeréséhez vezet. Végül ebből a csendből szakadhat fel a Szentlélek ihlette hang. Szívünk kitörő szívvel kiálthatja: „Abba, Atya” (Rám 8,15). Isten élő Igéje A Biblia Isten élő Igéje. A 2. Vatikáni zsinat egész sor kifejező képpel írja le jelentőségét mind az egyes ember, mind az egyház életében. A Szentírás: az élet kenyere, a hitnek legfőbb zsinórmértéke Krisztus egyházában, a hit bástyája, a lélek eledele a lelkiélet kimeríthetetlen forrása, egészséges táplálék és szent erő.2 A Biblia imaéletünk szempontjából nézve Istennek az emberrel folytatott párbeszéde, Isten kimondott Igéje, mely a történelem során Jézus Krisztusban vált teljessé. Ez a pár­beszéd az üdvösségtörténet hajnalán kezdődött, de nem fejeződött bftQS Szervtírás leírt

Next

/
Thumbnails
Contents