Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Az evangéliumok történeti hitelessége
hetjük Pált is, aki fontosnak tartja kijelenteni, hogy ő is látta a Föltámadottat, sőt: „krisztus . . . egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek. . . ” (1 Kor 15,5—6). Tudnunk kell azonban, hogy ennek a kornak, ennek a hallgatóságnak nem ugyanolyan fokú a történeti hitelesség, a pontosság iránti igénye, mint a miénk. Sőt akkor még az volt a vélemény, hogy egy történet nem lesz igazabb attól, ha ismerjük a pontos helyet és időpontot, az összes körülményeket. Ezért az igehirdetés továbbra sem helyezi előtérbe a történeti érdeklődést. így az evangéliumok is, melyek ebben a korban keletkeznek, sok esetben változatlanul fontosabbnak tartják pl. az események logikai, mint időrendi sorrendjét. Ugyanakkor a pontosságnak volt már egy komoly akadálya: az időbeli távolság. 20—30 év távlatából nem lehetett többé Jézus szavaira szószerint visszaemlékezni, az igehirdetésben eddig tovább nem hagyományozott részleteket felidézni. De nem is volt rá szükség, mert ami igazán lényeges volt, azt eddig is hirdették, közben pedig sohasem tartották túlságosan fontosnak, hogy pl. Jézus szavait, tanítását minden esetben szószerint ismételjék. A Miatyán- kot se tudta mindenki egyformán, sőt az Oltáriszentség alapító szavait sem, pedig azt vasárnaponként megismételték. Tudták, hogy nem a szavak a fontosak, hanem ami mögötte van. Tudták, hogy ha valaki megérti a másik beszédét, saját szavaival fogalmazva is hűségesen adja tovább. Hiteleset akartak adni, nem szavakat. Ugyanazt, de nem ugyaniigy. Azért, mert ami Jézusé volt, most már az övék, és mint az övéket adják tovább. Az evangéliumok megfogalmazása ebben a második korszakban, a hivő utókor idején befejeződött. Végső soron megállapíthatjuk, hogy a szerzőket a kor adottságainak megfelelően kettős cél vezette. Az első és a legfontosabb cél az volt, hogy továbbadják Jézus alakjának, tetteinek keresztény értelmezését. E legfőbb feladat elérése érdekében ekkor már szükséges és megtaialharo bizonyos fokú történeti érdeklődés, a hitelesség igénye. Ez azonban nem azonos a mai történeti pontossággal, a modern adatrögzítés személytelen tárgyilagosságával! Az elbeszélések elsődleges célja (= Jézus alakjának értelmezése) rányomja bélyegét az evangéliumok adatrögzítésére is (válogatás, kiemelés stb.). Ugyanakkor az adatrögzítés pontosságának és terjedelmének korlátot szab a feledés is. De sem a célzatosság, sem bizonyos ismeretek hiánya nem teszi az evangéliumokat meg- bíznatatlanná, mert hűségesen közük és teljesítik azt, ami a hithirdetésnek kezdettől fogva alapvető célja volt: továbbadni a Jézusban való hitet. Nem hivő utókor Ma az evangélium hirdetőjének minden eddiginél bonyolultabb a feladata. A mai világ, az emberek többsége nem hisz a természetfölötti világ létében, (ezért) kétségbevonja az evangéliumban elbeszélt események (pl. csodák) történelmi hitelességét — következésképpen Jézus alakjának keresztény értelmezését sem fogadja el. — Kezdetben csak egy feladata volt az igehirdetőnek (az események értelmezése), később kettő (az események hiteles közlése és keresztény értelmezése). Ma már ehhez egy harmadik is járul, mint alapvető feltétel: a természetiöiötti világban való hit továbbadása. Olyan új feladat ez, amely nem létezett az evangéliumok megírása idején. Az evangéliumok elsősorban és mindenekelőtt az értelmezés továbbadásán fáradoznak, a pontos közlés igényét már csak részben elégítik ki, a természetfölötti világban való hit átadásával, elfogadtatásával viszont egyáltalán nem foglalkoznak (mert abban a korban ez adott volt). Ügy gondolom azonban, hogy — bár most bonyolultabbnak látszik — ma sem nehezebb eljutni Jézushoz, mint az előző korokban. Ma is, mint régen egy alapvető döntésre van szükség a keresztény hit elfogadásához. A különbség csak az, hogy mi más szinten kerülünk ezen alapvető döntés elé, mint a régiek. A zsidók számára a döntés nem az istenhit vagy a hitelesség szintjén jelentkezett, hanem az értelmezés szintjén: mit jelent az, hogy a názáreti Jézus csodát tett? Isten Fia ő, vagy csaló, az ördög cimborája? Számunkra viszont a döntés elsősorban ezt jelenti: elfogadjuk-e, hogy Isten létezik és közeledik hozzánk? Bár mind mi, mind az athéni bölcsek, mind a Jézus korabeli zsidók más-más szinten döntünk, mindegyik esetben ugyanolyan mély, alapvető és egzisztenciális döntésre van szükség. Ez a döntés mindegyik szinten egyformán megköveteli elképzeléseink, önmagunk feladását, és Isten önkijelentésének befogadását. * * Jézus istenségét földi életében elfátyolozta emberi megjelenése. Aki találkozott vele, látszólag egy emberrel találkozott. Csak aki valamilyen módon mélyebb kapcsolatba került vele, az sejtett meg valamit az ő istenségéből. Az apostolok számára, akik hosszabb időt 209
