Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Paleta Éva: Kismamák, nagymamák
de passzivitásba és monotonizmusba kergető játszótéri üldögélésekkei, ahol a gyermek teremtő fantáziája is korlátolt területre határolódik. Más ez, mint a kert számtalan rejtelmével, „titkával", ami a gyermeket tevékenységre, felfedező utakra készteti, vonzza. A játszótéren akad ugyan sorstárs kismama, de a jobbra, többre törők — ráunva a végül is pletykálkodásba fuló, inproduktiv semmittevésre — már a három év letelte előtt visszamennek dolgozni munkahelyükre . írnak az újságok arról is, hogy sok kismama unalmában rászokik az italra. Sorstársaikkal — ha vannak a közelben — összeülnek iszogatni. — Másutt arról lehet olvasni, hogy nem főznek, hanem ételhordóban viszik haza ebéajüket a közeli kifőzésből és hogy ki ne hűljön, melegíteni se kelljen, állva dobják be azt. — Jogos ezért a kérdés: Mivel töltheti be, főleg az egy-gyerekes kismama, a rázúduló bőséges szabadidőt? A törekvők, a találékonyak, a tevékenyek esti varró-, vagy nyelvtanfolyamokra iratkoznak, vagy egyéb továbbképzéseken vesznek részt (addig férjük vigyáz a gyerekre). — De hogyan lehetnének és miben az egyházi közösség hasznára? Sajnos, sok helyütt még ma is előítélet nyilvánul meg egyháziak részéről a nők foglalkoztatását illetően, leszámítva a házvezetőnői és takarítónői állást. Van, aki még női kántorról sem akar hallani, pedig általában semmivel sem kevesebb a készségük, képzettségük, kitartásuk, lelkesedésük a férfiakénál. Kántori munkára kismamák ritkán alkalmazhatók, mivel házon kívül tölthető idejük inkább az esti órákra korlátozódik. Viszont a plébániai képviselő testületben, a tanácsban nagyon is igényelhető szakértelmük, ötleteik, gyakorlati érzékük, tanácsaik. Főleg olyan kérdésekben, melyekben a nő tájékozottabb, tapasztaltabb, rugalmasabb. így a plébániai család-, öreg-, beteggondozásban, kisgyermekek foglalkoztatásában. Vállalhatnak otthoni gépelést, esetleg számviteli dolgokat. Hacsak benéz a kismama gyereke sétáltatása közben az elhagyott magányos öregekhez s pár szót elbeszélget velük, máris tett valamit. Jegyeseket, s más fiatalokat is beavathat családi, házassági, gyermeknevelési tapasztalataiba. Azok ezt úgy viszonozhatják, hogy ügyelnek a gyerekre, míg a kismama ügyes-bajos dolgait intézi. Itt dominál a jó példa, mely szinte egy csapásra teljesíti ki, gazdagítja a példaadót és a példavevőt. — Új világot építünk. Szükségünk van az egyházi megújulásban is a fiatalok, köztük a nők segítségére, együttműködésére, szívósságára és véleményére is. Szükségünk van életadó energiájukra, hogy a Lélek segítségével lelket öntsenek mindennapjainkba és ünnepeinkbe. A nagymamák ma általában túlterheltségről panaszkodnak. Sokszor joggal. Erejükön felül vállalnak, vásárolnak, főznek a családra. Meleg étellel, meleg szobával fogadják a gyerekeket. S ha a fűtéssel a tömbházakban nincs is munka, a szív melege mindenkori szükséglet a kis és nagyobb gyerek számára. A nagymamáknak néha lélegzeni sincs idejük. Fáradtak, nehezen győzik. Mégis szerencsétlenek, ha elveszik tőlük a gyereket, mégha éppen az ő kímélésükre is adják óvodába, ebédeltetik napköziben. Munkaigényük még fáradtan is kielégíthetetlen. Mindenre készek, ha szükség van rájuk. Törődöttségükben is töretlenek, fiatalos lendülettel vállalkoznak kényelmetlen feladatokra is. A nagymamákat minden érdekli: mi történik az iskolában, felelt-e a gyerek és hányast kapott, mik a tervei, hobbija, alkotásai, a nagyobbak kinek udvarolnak és ki udvarol nekik... Amit a fáradt szülő esetleg unottan leráz, arra a nagymama mohón lecsap. Együtt nézik unokáikkal a tévét, elmennek moziba, sétálni, viszik a templomba. Ha mindettől távol maradnak, ha mindez kiesik az életükből, szerencsétlennek; kifosztottnak érzik magukat. Az egyházközségi munkára általában csak a fiatalabbjának jut ereje (a szegény-, öreg-, beteggondozásra, adószedésre). De otthon maradva is sokat segíthetnek azzal, ha a mindennapi élet keretén belül, különösebb fáradság nélkül segítenek a gyermeknevelésben. Lehetőleg vita nélkül s nem avatkozva a szülők dolgába, felfogásukat harc nélkül érvényesítve. A gyerekek gyakran közelebb állnak a nagyszülőkhöz, mint szüleikhez, hiszen több időt töltenek velük! Hamarább elfogadnak tőlük sok mindent a generációs különbségek ellenére is, mint a munkahelyi gondoktól gyötört, kimerült szülőktől. Inkább titkon azt várják, hogy feküdjön már le a gyerek, hogy végre nyugalom legyen. — De ha a nagyszülők erre rájönnek, ne beszéljenek róla, ne kérkedjenek vele, ne tudatosítsák, mert az csak nézet- eltérések okozója. Amellett, hogy vidám kedvvel fogadják a hazatérő gyereket, tanulhatnak és a templomi hittanleckét is átvehetik vele. Hozzáfűzhetnek érdekes, tanulságos történeteket, akár a maguk életéből — a nagyszülők gyermekkora mindenkor izgalmas téma a gyerek számára! — akár olvasott irodalomból véve azokat. Felolvashatnak nekik a Bibliából. A gyereket érdeklik az érdekfeszítő ószövetségi történetek s közel kerülhetnek az evangélium szelleméhez az Újszövetség által. Elsősorban Jézushoz, egyéniségéhez, aki létünk értelme és célja. Megtaníthatják a rózsafűzér imádkozására őket. A nagymamák széppé tehetik a hétköznapokat és bearanyozhatják az ünnepeket. Hangulatos sütés-főzéssel is, belevonva az aprónépet, akik számára ez kettős haszon: ügyesednek általa és megtanulnak dolgozni és imádkozni, vagyis megbecsülni, megkülönböztetni az ünnepeket a többi hétköznaptól. 195
