Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Paleta Éva: Kismamák, nagymamák
A konyha meghitt beszélgetések színhelyévé válhat. Sidney Cornelia Callahan, a neves amerikai sokgyermekes anya és katolikus írónő írja: „Kis találkozások a konyhában lelkesedést, barátságot,, szeretetet eredményeznek" (Illusion von Éva, 160. o.). Bizony a nagymamáknak napközben a gyerekek kisebb-nagyobb barátait is el kell viselniük, — mint az okos szülőknek is —, ha nem akarják, hogy gyermekeik házon kívül keressék szórakozásukat. Szintén Callahan írja az édesanyákról (de világunkban egyre jobban áll ez a napközben őket helyettesítő nagymamákra): „Ha egy asszonyt egy sereg gyerek vesz körül, — részint házi, részint házon kívüli —, az otthonteremtés értelmet és beteljesedést nyer. — Ilyen családanyáknak nem keli a közösséget házon kívül keresniük, a közösség a házhoz jön" (Die Illusion von Eva, 159. o.). A türelem a mai nagyszülők egyik legnagyobb erénye, érdeme. Helyesen szeretve unokáikat, belevonva őket a lelki és gyakorlati tevékenységekbe, teljesítenek annyit istenért és emberért, mint a legmagasabb szellemi szinten munkálkodó tudósok. Paleta Éva • • • „OTT VOLTAM MAR A ViLÁG ÖSKEZDETÉN ...” (Sir 24,9a). Még el sem kezdődtek a századok, én már megszülettem isten kézéből. Pirinyó voltam, kicsinyke, de arra szánva, hogy egyre szebbé váljak az idők során, munkatársa legyek Isten müvének. A világmindenségben minden egyesüiessel és megtermekenyülés által jón létre, találkoznak, egyesülnek az egymást kereső elemek, kettő-kettő egymásba olvad, s megszületik egy harmadik. Engem Isten árasztott az őskezdeti sokféleségbe, sűrítő és központosító erőkent. En vagyok a létezők összekapcsoló oldala. Illat vagyok, amely egymás télé futni készteti őket. Szabadon, szenvedélyes erővel vonzom őket, egymás felé egyesülésük útján. Mindent én mozgatok, rendezek egybe. En vagyok o világba szüremkedett baj, hogy szerveződni késztessem a világot. A Világ telett álló Eszmény vagyok, hogy így emelhessem fölfelé. En vagyok a Női lényeg ... Az élet fel - virradásakor már olyan létezőkbe kezdtem testet ölteni, melyeknek hivatása lett, hogy igazán tükrözzék arcomat. Pókról fokra váitam egyénivé. Először homályos és tovafutó voltam, mjnt- ha csak haboztam volna, hogy maradandó tanyát üssek-e tapintható formák sátrai alatt..., de, amikor a lelkek már gazdagabb, mélyebb, lelkibb egyesülésre váltak képessé, én is többféle formát öltöttem magamra. Lassan-lassan így alakult ki ez élettárs, az anya típusa ... S kezdtem megnyilatkozni az életben ... Amikor a férfi szereti a nőt, kezdetben azt hiszi, hogy szerelme csak hozzá hasonló egyénre irányul, akit átölel hatalmával s akihez szabadon társul. . . Azt vélte, hogy élettársat talál maga mellett. De már észreveszi, hogy bennem titkos nagy Erőt érintett meg a fátyolarcú Rejtőző aki most így jött el hozzá, hogy tovaragadja . .. Kapu vagyok a teremtés teljes Szivében, a Földnek a kapuja, a nagy Beavatás. Aki engem ölel, átadja magát énemnek és a Világmindenség foglya lesz. De jaj, tudásuk: a Jó és a Rossz tudása ... A beavatáskor az ember megrészegül . . . S erőlködés- tek végén: csak port, csak hamut öleltek át... „ÉS NEM PUSZTULOK EL SOHA, MINDÖRÖKRE..." (Sir 24,9b). Krisztus megmentett. Felszabadított. Amikor azt mondta, jobb a szűzi állapot, azt hitték, hogy meghaltam az örök élet számára. Pedig igazában ezekkel a szavakkal támasztott fel, akárcsak Lázárt Magdolnával. S Krisztus odaállított engem —, ragyogó fénykoszorúként — önmaga és az emberek közé... Hogy Nő maradhassak abban az új szférában, ahová feljutott a Teremtés, új formát kellett öltenem anélkül, hogy elváltozott volna régi természetem . . . Ezentúl is bűvölök, de már a Fény felé. Vcnzok még most is, de a szabadságba. Én ezentúl a Szüzesség vagyok. A Szűz még asszony és anya is: íme az új idők jele... A jövendő korok hervadhatatlan Szépsége vagyok, a Női eszménykép. S minél inkább Nő leszek, annál anyagtalanabb, s égibb lesz az arcom. Én vagyok az Egyház, Jézus Arája. Szűz Mária vagyok én, minden ember anyja ... S ugye elég, — választott boldogok, — hogy egy szempillantásra fölengedjen bennetek az a feszültség, mely titeket Istenbe sodor, — elég egy perc, visszanéznetek abból a központból, amely igézve magához vonz. S az isteni tűzben ismét felragyogni látjátok arcomat. — S altkor majd ámuiva nézitek, hogy Szépségem sodrában szüntelenül élettel telve suhan tova az egymást érő égi vágyak sora, melyek a Semmi partjaitól elindulva futni késztették és összegyűjtötték a Szellem elemeit az örök Szerelemben. ÉN AZ ÖRÖK NŐI VAGYOK! 196 Teilhafd de Chardin: Az örök Női (Részletek Dienes Valéria fordításából) i
