Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - KÖRKÉP - Muntag Ildikó: Ami csak a nőre vár
mi más lenne az érzelem-gazdagság, ha nem e . titkos üzenetek továbbadási formája? „...egy szózat zeng feléd / Szüntelen” — mondja az Úr Adómnak Az ember tragédiájában — „mely visszaint s emel, / Csak azt kövesd. S ha tettdús életed / Zajában elmúlt ez égi szó, / E gyönge nő tisztább lelkülete / Az érdekek mocskától távolabb / Meghallja azt, és szíverén keresztül / Költészetté fog és dallá szűrődni.” A férfi erejét, céltudatosságát, nagyratörését, s többi sajátját nem elvenni kell tőle, hanem megnemesíteni, hogy ne embertársán, hanem az élet veszélyei felett akarjon úrrá lenni. Nem az igazságtalanság eltűréséről van szó. A férfi-előítéletekkel igenis szembe kell szállni. De a megoldást nem a hatalmi pozíció elnyerése jelenti. Komolyan kellene venni végre, és életmóddá tenni a jézusi szót: „Aki pedig a legnagyobb köztetek, az legyen a szolgátok” (Mt 23,11). Ma, amikor évszázadokon át biztosnak vélt értékeket, axiómákat kérdőjelezünk meg, felfedezzük a jézusiban a modernet, a nekünk szólót. Ö nem konvencióban, hanem szituációban gondolkodott; nem a törvény, hanem az evangélium szerint cselekedett; nem új erkölcsöt, hanem szeretetet hirdetett. Nem beszélt a nőkérdésről, hanem a bűnös asszonynak megbocsátott, a beteg asszonyokat meggyógyította, az özvegyasszony két fillérjét példaként állította az emberek elé, vagy betániai nő drága kenetét istentiszteletként fogadta el. Vagyis nőként is követhetjük azt az utat, amit Jézus mutat. Sajátosságaink nem hátrányok, hanem eszközök az őt követésben. Ismerjük meg, vállaljuk, éljünk velük. Egyházhoz kötődő ember vagyok. Papgyerekként nőttem fel, férjem is lelkész lesz. Ezért izgat egzisztenciálisan is a nő helyzete az egyházban. Évszázadokon át az egyház volt a társadalom legpatriarchálisabb intézménye. Ezt a szemléletet tükrözik Pál apostol levelei, még inkább a későbbi korok teológiái és a vallási élet szokásai. S ma, amikor egyre kevésbé érdem és konvenció hívőnek lenni, nemcsak a lehetőség adott a férfiakkal egyenjogú egyházi szolgálatra, hanem feladat is. Mind ez ideig jó, ha a templomot takaríthatták a nők, vagy legjobb esetben az énekkar megfelelő szólamában foglalhattak helyet. Ma már szinte nincs olyan szolgálati terület, amelyet a nő ne láthatna el személyiségének megfelelően. Az egyházfi neve gondnoknővé változott, a kántor, a pénzbeszedő, a beteglátogató is gyakran nő. Több katolikus templomban láttam ministráló lányokat, jó néhány protestáns gyülekezet presbitériumában nő is határozhat az egyházközség ügyeiben, elterjedőben a női lelkészség, az egyházi világgyűléseken is hallani női szót. Valahol itt kezdődik az egyenjogúság. De ezek még csak jelek és statisztika. A nőnek nem az a küldetése, hogy az üres lyukakat betöltse, hanem hogy új színt, új lendületet adjon az egyházi életnek és szolgálatnak. Ki érti a legjobban a gyermekek nyelvét? Ki tudja számukra legérthetőbben megfogalmazni Isten üzenetét, ha nem a nő? Ki tudna mélyebb szeretet-közösséget kialakítani a gyülekezetben? Ki tudná otthonná varázsolni a templomot, az imaházat, a gyülekezeti termet? (Sőt, egyházunkban szolgáló női lelkészek tapasztalata: a gyülekezet reakcióit igehirdetésükre gyorsabban észlelik, mint férfi kollégáik, s azonnal képesek azokra hangolódni.) * • • A nő küldetése a jövőnek szól. önmegvalósításának fő területe még ma is a család. Ez a kis közösség, amelyben a legmélyebb emberi kapcsolatok alakulhatnak ki, ahol az igazán demokratikus rend valósulhat meg. A nő talentumainak nagy részét a családban kamatoztatja. Gyermekei benne és rajta keresztül ismerkednek először a világgal. S nem mindegy milyen fogódzók mentén teszik meg első lépéseiket. Isten hívó szavára a gyermeknek magának kell majd válaszolnia, ezért sem mellékes mit és hogyan képviselünk. A keresztyén családban evidencia és nem erény a szolgáló szeretet és a bocsánat. A jézusi élet kemény, de nem lehetetlen. Gyakorlása, a nagy erőpróbák valóságos szintere a családon kívüli világ. A felkészítés óriási felelőssége az anyáé. Hogy a felkészítés ne legyen álszent és hamis, a nő sem zárkózhat az otthon falai közé. Világi vagy akár egyházi hivatást választva kell biztosítani a nyitottságot. Energiái azonban végesek. Küldetésének betöltéséhez nem nélkülözheti a férfit, aki erősebb, akinek teherbírása nagyobb, akinek a változó világban magának is változnia keil. S nem nélkülözheti a nő a társadalom, azon belül az egyház segítségét sem, amely még nagyobb áldozatvállalással, az eddiginél még több lehetőséggel és szolgáltatással kell, hogy segítségére siessen. így felelősek ők is a jövőért. Talentumaim számbavételével ilyen gondolatokkal indulok létem megvalósítására azzal a reménnyel, hogy az Úr egykor hozzám is így szóljon: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21) Muntag Ildikó 173
