Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Belon Gellért: A női kérdés evangéliumi szemlélete
Belon Geilért A NŐI KÉRDÉS EVANGÉLIUMI SZEMLÉLETE Jézus azt mondta: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle" (Mt 13,33). Ezt a példabeszédet hajlandók vagyunk elsősorban számszerűleg és földrajzilag értelmezni, vagyis hogy a judeai kisded nyáj elterjed az egész világon. Nevezhetnénk ezt fölszíni (horizontális) szemléletnek, és így igaz az értelmezés. De adhatunk egy mélységi (vertikális) szemléletet is, amikor problémák és problémakörök liszttömegébe keveredik el az evangélium kovásza, és azokat próbálja átjárni. A kovásszal való átjárás a világ végéig tart, és mert eqy fejlődő folyamatról van szó, mindig vannak és lesznek területek, ahová nem ért el vagy nem egészen ért el az evangélium kovásza. De útban van ahhoz, hogy elérjen. Jézus szava nem földrengésszerűén lépett be a világba és nem törésszerűén hozott áj világot, hanem belerejtette a megoldások magvát a készen talált életbe, és rábízta az időre, mígnem — mint kovász — elvégzi mindent átjáró munkáját. Az emberek egyenlőségét senki nem képviselte az evangéliumnál radikálisabban, és mégis mennyi ideig megmaradt a rabszolgaság. Az osztálykülönbségek csak most vannak fölszámolás alatt, A gazdagság és a hatalom birtokosai még mindig privilegizált helyzetben érzik magukat embertársaik fölött egyházon belül és kívül egyaránt, noha erőteljes lépések történtek a szegénység eltüntetésére és a hatalomnak a szolgálat szellemében való gyakorlására. Ebben az optikában lehet és kell néznünk a nőkérdést is. Az evangéliumban tisztán áll előttünk a nők Isten-akarta szemlélete, de ez a szemlélet nem törésszerűén, forradalmian lépett be a világba, hanem kovász módján, vagyis az adott társadalmi szemléletek közé elkeveredve. így ahogy szemrehányás érte az egyházat, hogy miért nem szüntette meg a vagyoni különbségeket, a rabszolgaságot stb., ugyanúgy szemére vetik, hogy miért tűrte el a nők másodrendű szerepét, és miért adott intézkedéseivel és berendezkedéseivel tápot a férfi felsőbbrendűségének a nők rovására. Nem árt tehát utánanézni, hogy a Bibliában hozzánk szóló Isten miként nézi és miként akarja, hogy nézzük a „női kérdést". ÓSZÖVETSÉGI NYOMOKON. Az evangélium az Ószövetség világában fogant, ez pedig — miként a környező kultúrák jórésze is —, férfijogú szemléleten volt. E férfi elsőbbségű szemlélet nagyon megérződik az Újszövetségen. Már mindjárt az a tény, hogy Jézus leszármazását József családfáján keresztül vezeti le mindkét evangélista, noha mindkettő világosan állítja, hogy Józsefnek semmi köze nem volt Jézus földre születésében (Mt 1,20; Lk 1,31). A csodás kenyérszaporításoknál „az asszonyokat és gyermekeket nem számítva” (Mt 14,21; 16,30) jelzik a megjelent tömeg létszámát, amint Mózes is (Szám 1,2), Dávid is (2Sám 24,9) a népszámláláskor. Legélesebben Szent Pál beszél az asszonyok hallgatási kötelezettségéről: „Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja” (1 Kor 14,34). Sőt az Ószövetség prófétai igehirdetésben kialakult bűnbeesés-történetet alapul véve így rendelkezik: „Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett" (1Tim 2,11). Szent Pált e kijelentései miatt Beverley Nichols nőgyűlölőnek mondja. És ha Jézust nem is illetjük e váddal, azon sokan fönnakadtak, hogy csak férfiakat választott apostolainak (pedig még az Ószövetség is ismert prófétaasszonyokat!). Nem is beszélve hideg szavairól anyjához a kánai mennyegzőn (Jn 2,4), vagy az anyját dicsérő asszony letorkolásáról (Lk 11,28), vagy amikor tanítványait nevezte anyjának Mária helyett (Mt 12,49). —• Mindez — sajnos — mély benyomást tett a későbbi keresztény korok nő-értékelésére, noha jelen volt a világos krisztusi tanítás. KEZDETBEN NEM ÍGY VOLT. A kis kovász a házasság liszt-hegyeivel lassan bánt el, noha Jézus bekiáltotta a fülekbe: „Kezdetben nem így volt!” (Mt 19,8) Ezt akkor jelenti ki, amikor Mózes törvényére hivatkoznak a zsidók, mely a házasság fölbontását a férfi jogkörébe utalta. Eredeti formájában idézi a Teremtés könyvének kijelentését: „A Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, ... és egy test lesz a kettő ... Amit Isten egybe kötött, azt ember ne válassza szét" (uo. 4.). E legalapvetőbb kapcsolatban Jézus a nők egyenjogúságát mondta ki a férfival. És ezt annyira képviselte, hogy a házaséletben bekövetkezett tragédiákban (házasságtörés) rendre utasította azt a farizeusi fölfogást, mely — noha a törvény mindkét felet sújtotta — csak a vétkező nőt tette felelőssé és fogta perbe. „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek” (Jn 8,7). Nem volt hajlandó elmarasztalni csak a vétkező 141
