Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Belon Gellért: A női kérdés evangéliumi szemlélete
nőt. Hogy ebben milyen magas volt a szemlélete az kiderül abból, hogy most kétezer év után, és az évszázadok óta laicizálódó kultúra idején is a nőt marasztalja el a közfelfogás, mintha a férfit nem terhelné ugyanaz a felelősség. Hogy mennyire egyenjogúsítja a Biblia a nőt a férfival, azt a legkényesebb területen, a nemi kapcsolatok terén éppen az a Szent Pál fejezi ki legvilágosabban, akit nőellenesség- gel vádolnak. Azt írja: „A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége1' (1Kor 7,4). Pedig a szexualitás terén érvényesül, mióta a világ világ, a Teremtés könyvének átokszerű megállapítása: „Férjed uralkodni fog rajtad" (3,16). Nem használja ki a bűnbeesés e mozzanatát a férfi nagyobb jogállására — mint más mozzanatokat kisebb vonatkozásban fölhasznál — és szembeszáll az atavisztikusan még ma is továbbélő felfogással, mely a házastársi nemi kapcsolatokban a kezdeményező jogot csupán a férfinak adja, a nő kezdeményezését pedig álszentül elítéli. ASSZONYTÓL SZÜLETETT. Ezt a rövid tőmondatot Szent Pál írja le a Galatáknak írt levelében (4,4), mely a maga egyszerűségében is úgy hat, mint az augusztusi éjbén felizzó meteorkő. Jelentőséget kell ennek tulajdonítanunk, mert annak tollából kerül ki, aki az asszony bizonyos fokú háttérbeállításának igazolásául ezt hozza fel: „Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért" (1Kor 11,8). A Messiás asszonytól való születésének hangsúlyozása Szent Pálnál egyértelműen azt jelenti, hogy milyen helyen áll az asszony az üdvrendben. Volt ugyanis olyan fölfogás a zsidóságban a Messiásról, hogy „ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való" (Jn 7,27). Azt gondolták, kész emberként fog leszállni a templom ormáról. Ezzel kísérti Jézust a sátán második kísértése alkalmával (Mt 4,6). Bár a mindent megtervező és megtehető Isten kész emberként is küldhette volna Fiát a földre, nem tette. Sőt annak sem lett volna semmi hitelvi nehézsége, hogy férfi és nő kapcsolatából szülessék. Ezt sem tette. De azt megtette, hogy asszonytól születve lépjen a földre a férfi kikapcsolásával. Bizonyára így derült ki az isteni szándék, hogy a teremtés koronájaként szereplő férfi túlsúlya megszűnjön, a megváltás koronájaként szereplő asszony e döntő szereplése által egyensúlyt teremtsen az üdvösség rendjében. Erre az egyensúlyra kifejezetten is utal Szent Pál éppen ott, ahol — másodrendű dolgokban — a nő alárendeltségét hangsúlyozza: „igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül, mert bár az asszony férfiból lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van" (1Kor 7,11). Érdekes megfigyelnünk, hogyan viaskodik Szent Pálban — ha szabad így kifejeznünk magunkat — a férfijogú szemlélet érzelmi túlsúlya az isteni igazság világos fogalmazásaival! Az asszonytól való születés minden bizonnyal nagyobb hangsúlyt nyer a férfi nélküli, szűzi foganás által. Ezzel Isten nem csupán Mária üdvrendi szerepére akar utalni s nem csupán az asszony szerepének egyensúlyát akarja megteremteni, hanem jelezni is akar valamit. Isten tettei ugyanis nemcsak csodák, de jelzések is. Az Úr nyilván azt akarta, hogy az embernek legelső, és így legalapvetőbb kapcsolata istennel az Újszövetségben az asz- szonnyal kezdődjék, és mindazzal, amit az asszonyiság jelent. A teremtéstörténet utolérhetetlen szépséggel és finomsággal fejezi ki az ember teljes képét alkotó férfiúságot és nőisé- get, amikor Ádámot „uralkodásra”, és „az asszonyt a férfiért” teremtette. Jelzi ezzel, hogy az emberségnek jobbadán a férfiben meglévő vonásai: a külvilágra irányultság, a célok és eszmék szolgálása, a személyfölöttiség és távlatosság, amit a modern pszichológia extrovertáltságnak nevez (vagy mi-közösségnek), — szemben a jobbadán nőkben meglévő személyre-irányuitsággal, bensőséggel, érzelmességgel, ami az introvertáltságban ill. én-te közösségben fejtőzik ki. Azzal, hogy Isten az Újszövetséget a férfi kikapcsolásával asszonnyal indítja el, nyilván azt akarta hangsúlyozni, hogy amit a nő, mint leány, jegyes és anya tud legjobban az emberiségből megélni, az legyen a legelső és legalapvetőbb kapcsolat minden ember számára az Isten felé: a személyesség. Isten nem valami, hanem Valaki. Az Ószövetség tárgyiasult vallásosságával szemben a bensőség kell, hogy első lépés legyen az Isten felé. A személyre irányultságot pedig elsősorban a nőiség képviseli. Ezt látszik megerősíteni Jézus, amikor azt mondja (nemekre való tekintet nélküli): „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem, és anyám" (Mt 12,50). A SZAMARIAI ASSZONY. Érdekes megfigyelnünk a Jézus közelébe kerülő nőket: személyes szolgálatukat elfogadja (Lk 8,3), ha nincs is közelebbi történés följegyezve róluk. A Biblia szavai bensőséges, személyes kapcsolatot árulnak el. Mit kell gondolnunk a szamariai asszonnyal kapcsolatban, akinek legintimebb dolgait veszi beszélgetés tárgyául, és akinek legelőször tárja fel belső valóját: messiási küldetését. Ilyen világosan csakis neki mondotta 142
