Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tardy László: Az ének-zene hitre nyitó útjai és katekétikai lehetőségei

gelizálásba. Ha ezt elmulasztaná a katekéta, akkor a hivő keresztény a világban magára maradna, izolálódna és elveszne. A keresztény igehirdetés egyetemes jellegű és az emberi és keresztény együttműködés területei adottak: házasságkötés, helyi szokások, ünnepek, be­tegek, elesettek segítése stb. A mai világ sorsának előbbre vitele közös erőfeszítést kö­vetel ! — Üzenetünk hitelességének próbája az öröm! — A szeretet titkának szolgálatában nélkülözhetetlen az öröm. Isten üzenete Jó Hír, ezért hirdetőjét is eltölti az öröm! Az öröm és a boldogság a keresztény igazság megnyilvánulási módja, a keresztény élet lényege. Ez azonban nem jelent szenvedés és küzdelem nélküli életet. Az öröm és a szenvedés együtt van életünkben. A keresztény öröm, húsvéti öröm, a szenvedés tüzén és tisztulásán átment öröm, a halál feletti győzelem öröme. Isten titkának első érintése a mi örömünk, amivel eljutunk a szomorúságban élőkhöz. A katekéta bizonyosságának tanúja kiáradó belső öröme és lelki derűje. Csak ez az örvendő, irgalmas szeretet képes új élettel megajándé­kozni a kicsinyeket, a szomorúakat és az elesetteket. Ezért mondjuk, hogy a Szeretet Lelke mindig az Öröm Lelke! Fila Béla AZ ÉNEK-ZENE HITRE NYITÓ ÚTJAI ÉS KATEKÉTIKAI LEHETŐSÉGEI „Mennyit sírtam himnuszaid és énekeid közben, zengő templomod hangjaitól mélyen megindítva! E hangok fülembe ömlöttek, az Igazság szétáradt szívemen, kegyes érzés szö­kött elő belőle, könnyeim folytak s boldog érzés fogott el sírásom közepett" — hangzanak Szent Ágoston ismert szavai. E képben: az Igazság szétáradt szívemen, csodálatos Vallo­más rejlik: a már megismert, belátott Igazság útjára lépő embert Isten a zenén keresz­tül így szólítja meg: Add nekem a szívedet is! Mert a zene útja a szív útja, az odaadásé, a szolgálaté. Máriának is, a „legyen meg a Te akaratod” után hátra van a szív Igen­jének kimondása a Jegyes hívására. Erzsébet szavaira: „Áldottabb vagy te minden asszony­nál" —• tör fel leikéből a szív válasza, az Ének, mely azóta is zeng és zengeni fog a szí­vüket odaadok ajkán egy örökkévalóságon át: „Magasztalja, magasztalja az én lelkem az Urat, az én lelkem az Urat!” (Erdélyi Magnificat, Musica sacra II. 21.) Miről is zeng itt Mária? A lélek magasztal, a szív ujjong, Isten irgalma felemeli az alá­zatosokat, az őt éhezőket végtelen gazdagságával tölti be. De ez csak akkor válik való­sággá bennünk, ha az igazság valóban szétárad szívünkön, teljesen betölti embervoltun­kat. Ebben lehet segítségünkre a zene. Megoldja nyelvünket, áttüzesíti szívünket, megtanít a magasztalásra, dicsőítésre, szent újjongásra, az Istenben való boldogságra, de az alázatra és az irgalomért való könyörgésre is. Mire indíthat Isten zengő templomában az ének, vagy bárhol azon kívül is a zene? Az alá­zat, az irgalomért való esedezés, elégtelen voltunk, — rászorultságunk megvallása a Kyriék- ből, Uram irgalmazzokból zeng fel. Kodály Magyar Miséjében az énekszólam felszálló, de minduntalan visszacsukló dallama a könyörgés, Isten felé kapaszkodás hangja, az orgona alsó szólama leszálló, kromatikus lépéseivel, fájdalmas harmóniájával a meghajlás, alázat, megtörtség kifejezője. Az adventi lelkűiét magunkra öltésében milyen sokat segít a Harma- tozzatok, Ébredj ember, Ó jöjj, ó jöjj századok óta élő és éltető dallama. Hányán érezhették meg, akár hangversenyteremben is Kodály vegyeskarából, a Veni, veni Emmanuel-ből, hogy a mi Adventünk nem a bezárt egűek várakozása, benne zeng az öröm is: „Az Úr közel van." A remény szülte öröm mily erővel vág bele a botorkáló, tapogatózó dallammenetbe: Gaude, gaude, Meglásd, meglásd, — hangzik a felszólítás —, s nekem meg kellett látnom a fagyott földön, hogy a karácsony melegére vár, a fák csupaszon meredő ágain, hogy az ég felé nyúl­nak, a fáradt arcú ember tekintetében, hogy arcomon az Örömhír nyomát kutatja. Karácsonyi, húsvéti énekeink nemcsak szövegükben ismétlik, zengik szüntelenül: örven­dezzünk, vigadjunk, ujjongjunk, hanem dallamukkal valóban méltó módon segítenek, emel­nek a szent újjongásra: Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt; Szülte a Szűz szent Fiát, örvendezzünk; örvendetes napunk támadt... és a sokezer Alleluja ének egész litur­giánkban, melyben Istenhez kiáltunk, szavak nélkül ujjongunk, prófétálunk. A legcsodálatosabb, leggazdagabb egyszólamú dallamkultúra, a gregorián ének; majd az európai polifónia, többszólamúság valamennyi korszaka és századunk sokarcú zenéje ezernyi utat épített és épít ma is a kereső ember számára azáltal, hogy teljessé teszi ben­ne a hallott hír örömét, boldogságát és megfelelő módot kínálva a bánatban, szenvedés­ben, könyörgésben tud Isten előtti szavában társául, erősítőjéül szegődni. Mert minden 126

Next

/
Thumbnails
Contents