Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Keszthelyi Ferenc: Az egyházmegyei Katekétikai Bizottságok munkája
gyék közötti tapasztalatcserét biztosítja és nemzeti, amely más nemzetekkel teremt gyümölcsöző kapcsolatot a hitoktatás továbbfejlesztése ügyében, 1972. febr. 23-án, az egyházmegyei katekétikai bizottságok vezetőinek jelenlétében dr. Csanád Béla, a Hitoktatási Bizottság vezetőségének tagja a következőkben vázolta az egyházmegyei bizottságok konkrét feladatait: 1. Szervezés. Tisztázni kell, hogy kik és hogyan lesznek a bizottság tagjai. A bizottságok belül osszák meg a feladatokat. A bizottság tagjai látogassák a hittanórákat, tartsanak megbeszéléseket a hitoktatókkal, hogy megismerjék az egyházmegyei hitoktatás helyzetét. 2. Közvetítés. A bizottságok ismertessék meg a hitoktatókkal a megjelenő új hittankönyveket, segédanyagokat. Készítsenek tantervet, tanmenetet, óravázlatot, figyelembe véve a helyi szükségleteket. Gyűjtsék össze a hitoktató papság tapasztalatait a megjelent kiadványokkal kapcsolatban és továbbítsák azokat a Hitoktatási Bizottság, illetve a tankönyvek szerzői felé. 3. Mérjék fel a templomi és az iskolai hitoktatás helyzetét, általános problémáit, orvosolni valóit. Tegyenek javaslatot azok megoldásával kapcsolatban. 4. Specializálódás: milyen sajátos feladatot tudna elvállalni egy-egy egyházmegyei bizottság pl. bibliográfia, jegyesoktatási anyag, felnőttek oktatása, vázlatkészítés stb. terén. 1971-től kezdve — tehát a Directorium Catechisticum Generale megjelenésével egyidő- ben — valamennyi magyar egyházmegyében megalakultak a katekétikai bizottságok. Bár a célkitűzés és a feladat azonos, Szinte valamennyi egyházmegyei bizottság más és más körülmények között dolgozik. Egyes egyházmegyékben négy-öt, a főpásztor által kinevezett tagja van a bizottságnak, másutt minden espereskerületnek van kinevezett képviselője. Nagyobb egyházmegyékben három-négy espereskerület tájékoztatását-segítségét látja el egy-egy referens. A katekétikai bizottságok tagjai lelkipásztorok, hitoktatók és nem „hivatalnokok", feladatuk a szolgálat és testvéri segítség. Tudatában vannak, hogy a kérdések megoldására javaslatot tehetnek, a döntés és az intézkedés joga az ordinariusé. Tiszteletben tartják paptestvéreik személyi méltóságát, elgondolását, szavuk csak baráti szó és tanácsadás lehet. Szavuknak hitelességet saját plébániájuk hitoktatása ad. A kalocsai egyházmegye 1971-ben az ötéves továbbképzési terv keretében foglalkozott a katekézissel. Valamennyi előadás az egész év folyamán koronákon, rekollekciókon, az érseki székházban rendezett három napos kurzuson erről a tárgyról szólt. — A szombathelyiek a pécsi bizottsággal együttműködve gyermekimakönyvet állítottak össze, amely a Szent István Társulat kiadásában meg is jelent. Az egyik egyházmegyében a bizottság tagjai évente négy alkalommal vettek részt továbbképzési napon, azok anyagát ismertették kerületük hitoktatóival. Vannak egyházmegyék, ahol a hitoktatási referensek óralátogatási engedéllyel rendelkeznek az állami iskolákban tartott hittanórákon. A templomi és iskolai hitoktatás tapasztalatait közös megbeszélésen értékelik a kerület hitoktatóival. A kalocsai, váci, pécsi, esztergomi és legutóbb a hajdúdorogi egvházmegyékben nvári lelkigyakorlatos napokat kötöttek össze katekétikai továbbképzéssel. Az egyházmegyei katekétikai bizottságok vezetőiből álló munkacsoport rendezi évről évre az egri szeminárium épületében az országos továbbképző katekétikai lelkigyakorlatokat, ahol minden egyházmegyéből vesznek részt delegált hitoktatók. Több eayházmegye kidolgozott tanmenetet, részletes óravázlatot, elsőáldozási és bérmálási oktatások részletes vázlatait adta az egyházmegyei hatóság segítségével a hitoktatók kezébe. Alábbiakban az 1971-ben készült székesfehérvári egyházmegyei katekétikai bizottság munkatervét ismertetjük, melyet a továbbképzési munkacsoport 1972. febr. 23-i gyűlésén az egyházmegyei katekétikai bizottságok vezetői is elfogadtak. A munkaterv a tennivalókat elméleti és gyakorlati részre osztia. Az elméleti felkészülésnél befogadó és továbbadó feladatot különböztet meg. A gyakorlati feladat egyrészt a felhasználandó anyag elkészítése és továbbadása, másrészt a hitoktató társak segítése a hitoktatás feltételeinek megteremtéséhez. A hitoktatás, ahogyan ezt a legutóbbi püspöki szinodus is hangsúlyozta, eaész életre szól, a hangsúly az egyházmegyei katekétikai bizottságok munkatervében mégis az ifjúság hitoktatására tevődik. A hitoktatás antropocentrikus volta megköveteli, hoav a hitoktató vegye figyelembe az életkori sajátosságokat, amelyek eltérőek gyermek, serdülő, felnőtt és öregkorban. Nem szabad elhanyagolni a családi, lakóhelyi, munkahelyi körülményeket sem. Figyelmünket nem kerülheti el a különleges helyzetben levők, csökkent képességűek, betegek hitoktatása sem. Meg kell ismernünk azokat a tényezőket, amelyek az ifjúságot lényegesen formálják: tanító és nevelő tényezők. Szükséges, hogy a hitoktatók ismerjék az iskolák oktatási és nevelési tervét, a tankönyveket és segédeszközöket, amelyeket a tanulók használnak. A gyermeklélektani kutatások megismerése elengedhetetlen követelmény. A hitoktatóknak figyelniök kell a rádió, televízió, a sajtó, a filmszínházak anyagaira, különösen azokra, melyek iránt az ifjúság érdeklődik. Fel kell kutatni azokat a forrásokat, amelyek a keresztény neveléssel fog121
