Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Keszthelyi Ferenc: Az egyházmegyei Katekétikai Bizottságok munkája

lalkoznak hazánkban és idegen nyelvterületen. A tanárképzés színvonalán kell foglalkozni — tankönyveinek és jegyzeteinek felhasználásával — a pedagógia tudományának szakágaza­taival. Vannak olyan helyi egyházak, amelyek kátekétikai központot, intézeteket hoztak létré, ahol függetlenített szakemberek végeznek kutatásokat, munkájuk eredményeit szakfolyóira­tokban és könyvekben ismertetik. Ezek számunkra is elérhetők, és munkacsoportok alakításá­val fel is dolgozhatók. Segítséget kérhetünk a hitoktatással kapcsolatos területek szakembe­reitől cikkek, előadások, hozzászólások formájában. Az egyes kerületek katekétikai referen­sei megtalálhatják, kiválaszthatják azokat a munkatársakat, akik képesek és hajlandók cso­portos munkában is a közösség céljait szolgálni. Jó példa erre a biblikus hitoktatásról való felkészítés. Miközben a népek aposztáziájáról beszélünk, és a vallásos élet iránti érdeklődés lanyhulását tapasztaljuk, soha nem látott reneszánszát éli a bibliakiadás. A Szentírás a mai tudomány nevében áll a támadások per­gőtüzében, — és a bibliakutatás tudományos eredményei igazolják, új fénybe állítják, elő­segítik helyes és mélyebb megértését. Hazánkban népszerű rádiósorozatban különböző ol­dalról próbálták értelmezni a Bibliát és a szektás mozgalmak következtében elterjedt ki­sarkított magyarázatok reflektorfényébe állították a Könyvek Könyvét. — A hittankönyvek szerkesztésének kezdeti időszakában éppúgy, mint a legutóbbi felmérés alkalmával a pap­ság többségének az volt a véleménye, hogy a hit korszerű bemutatása a Biblia alapján tör­ténjék a különböző korosztályok számára. Szinte nincsen templom hazánkban, ahol ne tar­tanának valamilyen bibliaórát. A katolikus biblia kutatás XII. Piusz pápa óta hatalmas előha- ladást tett. Minderről behatóan csak a szakemberek szereztek tudomást, a lelkipásztorkodó papság néhány cikk, egy-két könyv és előadás kivételével alig hallott valamit. A fiatalabb papi nemzedék talán már a főiskolai tanulmányai során megkapta a szükséges alapot, de a papság nagyobbik része az idősebb korosztályhoz tartozik. A katekétikai bizottság nagyobb távra részletes tervet dolgozhat ki, amelynek keretében meghívott szakelőadók felelnének a hitoktató papság kérdéseire és nyújtanának segítséget a biblikus hitoktatás megalapozásá­ban. A szakemberek ajánlhatnak olyan tudományos műveket, melyeket közösségi munkával közkinccsé tehetnek a bizottság tagjai. Olyanféle munkamegosztás is elképzelhető, hogy fiatalabb paptestvérek, akik korban is közelebb állnak a gyermekekhez, végeznék a hitoktatást idősebb paptestvérek helyett, akik viszont a segítséget az adminisztráció, betegellátás, gyóntatás területén viszonozhatnák. A katekétikai bizottságok tagjainak feladata, hogy kerületükben szorgalmazzák minden templomban megfelelő hitoktató helyiség kialakítását, még ott is, ahol a hitoktatás egy ré­sze iskolaépületben folyik. Hideg, kongó teremben, kényelmetlen, munkára alkalmatlan pa­dokban, szemléltetés hiányában lehetetlen jó hittanórát tartani. Javasolják egy-egy jól sike­rült terem megtekintését. — Szemléltető eszközök kiadását az Ecclesia kiadó végzi. A mun­ka még csak a kezdetén tart munkafüzetek, néhány dia és kivágható kartonkép közreadá­sával. A hitoktatásnál bevált eszközöket ismertetni, kölcsönözni a bizottság feladata. Na­gyon jó szolgálatot végez a dr. Lékai László bíboros-érsek rendelkezésére megnyílt buda­pesti konzultációs iroda. Az eredményes iskolai és templomi hitoktatás feltétele a jó családi hitoktatás. A szülők házasságkötésük és gyermekük megkeresztelése alkalmával erre ünnepélyes ígéretet is tesz­nek. A legnagyobb nevelő erő a szülők keresztény élete, különösen a gyermek első négy évében. A tapasztalat szerint viszont a szülők ezen a téren mindent a hitoktatótól várnak. — Az iskola is hasonló gondokkal küzd: szeretné megteremteni az összhangot munkája és a családi nevelés között. Családlátogatás, szülői értekezletek, folyóiratok, rádiós és televíziós adások állanak ennek a célnak a szolgálatában. Az eredmény — tapasztalatok szerint — nincs arányban a fáradozással. — A lelkipásztornak és a hitoktatónak hasonló módon se­gítséget kell nyújtania a szülőknek keresztény nevelői feladatuk ellátásában. Legtöbb csa­ládban a gyermekekkel való foglalkozás a nagyszülőkre marad. Bár ezek vallásos élete, hű­sége az egyházhoz tiszteletre méltó, de egyházszemléletük formálására, unokáik keresztény neveléséhez ők is segítséget kérnek. Még a legjobb vasárnapi szentbeszédek sem adnak lehetőséget arra, hogy a szülők és nagyszülők számára valláspedagógiai segítséget nyújtsa­nak. A hitoktatási munkához szorosan kapcsolódik a szülők és nagyszülők tájékoztatása csa­ládlátogatások, szülői megbeszélések, konferenciabeszédek, lelkigyakorlatok alkalmával. Részletes vázlatok közreadásával ebben is segítséget nyújthat az egyházmegyei katekétikai bizottság. A gyermekek és az ifjak korszerű hitoktatásáról gondolatébresztő tájékoztatást és kérdő­ívet adtak kf Rómában a püspöki konferenciák használatára. Az első rész C) pontjában ol­vashatjuk: „Különösen szándékunk megfontolni, hogyan tanítsuk a hittant a felnövő nemze­déknek. Amint állami részről is történik, nekünk is az új nemzedék problémáiból és igényei­ből kell kiindulnunk.” Később így ír: „Ha pedig a szinoduson azt javasoljuk, hogy különös­122

Next

/
Thumbnails
Contents