Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Keszthelyi Ferenc: Az egyházmegyei Katekétikai Bizottságok munkája
AZ EGYHÁZMEGYEI KATEKÉTIKAI BIZOTTSÁGOK MUNKÁJA Hazánkban a hitoktatás megújítása 1969-ben indult meg, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar hittankönyvek írására pályázatot hirdetett. A pályázatra befutott műveket elbírálták, szerzői munkaközösségek az egyes hittankönyvek megírására megbízást kaptuk. 1970. december 2-án dr. Udvardy József püspök, a Püspökkari Bizottság elnöke országos összejövetelen bejelentette az Országos Katekétikai Tanács megalakulását. Tagjai a hittankönyvek írói és lektorai, valamint az egyházmegyékből delegált katekétikai bizottságok vezetői és tagjai lettek. Tájékoztatta a megjelenteket, hogy az első új hittankönyv 1970. december végén jelenik meg, a második és harmadik megjelenése 1971. évre várható. Kérte az egyházmegyei bizottsági tagok támogatását az új hittankönyvek fogadtatásának előkészítésére, továbbá, hogy tájékoztassák egymást, alakuljon ki közöttük helyes kooperáció. Dr. Merksz Elemér ált. helynök, a Bizottság elnöke az egyházmegyei katekétikai bizottság feladatául jelölte meg a papság valláspedagógiai ismeretanyagának növelését. Javasolta, adjanak lehetőséget az új hittankönyvek szerzőinek, hogy a papi továbbképzések, összejövetelek alkalmával találkozhassanak a hitoktató papsággal, elősegíthessék az átállást az új tankönyvek használatára. Az 1971. december 1-én tartott országos összejövetel tárgya: beszámolók a római katekétikai világkongresszusról, amelyen magyar küldöttség is részt vett, valamint a Hittankönyv Bizottság keretében munkacsoportok kialakítása és tevékenységük összehangolása. Dr Csa- nád Béla a küldöttség vezetője Wright bíboros prefektus felszólalását ismertette és bejelentette, hogy megjelent a Directorum Catechisticum Generate. Wright bíboros hangoztatta, hogy ne az absztrakt, hanem a kerigmatikus igehirdetésre törekedjünk. A ketekétaképzés reformra vár, melyet az egyházmegyékben kell megvalósítani a különböző szükségletek és lehetőségek szerint. Világszerte problémává vált a hitoktatás helyének kérdése. A hitoktatás lelkipásztori munka, az egyház életének része. A küldöttség másik tagja a kongresszuson elhangzottakat ismertetve beszélt arról, hogy rendkívül fontosnak ítélték meg a papság katekétikai továbbképzését. Minden országban kívánatos, kutató, kísérleti és tudományos központok fölállítása. Katekéták működése csak az apostolutódoktól kapott megbízatás alapján és irányításuk alatt lehetséges. A hit meg- vallása több mint a Credo ismerete és reprodukálása. A katekézis célja: a keresztény élet és az eucharisztikus asztal. Az evangéliumok hirdetésében akkor leszünk eredetiek, ha katekézisünk krisztocentrikus, teocentrikus és antropocentrikus. Az evangéliumot érthetővé tenni: ez a végcélja és nem a kiindulópontja a katekézisnek. Minden keresztény lehet hitoktató, ez azonban komoly képzést, utánképzést és önképzést igényel, megvalósításához szakemberek, nemzeti katekétikai központok munkája szükséges. Rómában a katekétikai bizottság a papi kongregáció keretében működik. A beszámoló után dr. Csanád Béla bejelentette a Hitoktatási Bizottság keretében a részbizottságok megalakulását, elsősorban a továbbképzési munkacsoportét. Tagjai az egyház- megyei katekétikai bizottságok vezetői. Külön munkacsoportot alkottak a hittankönyvek szerzői és lektorai; létrejött a templomi hitoktatási, valamint az ének-zenei munkacsoport. Az ötödik munkaközösség módszertani, szemléltető anyagok, bibliográfiák gyűjtésére és összeállítására vállalkozik. 1971-ben megjelent Rómában a Directorium Catechisticum Generate. (Sacra Congregatio Pro Clericis. Libreria Editrice Vaticana 1971. 1—125. lap.) Anyagából első helyen a hatodik fejezetet emeljük ki, amely a hitoktatás gyakorlati, telkipásztori végrehajtásával foglalkozik. Isten igéjének hirdetése telkipásztori feladat: ehhez püspöki bizottságot, valamint állandó végrehaitó szervet kell alkotni minden nemzeti egyházban. Minden nemzet készítsen a helyi sajátosságokat és az egyetemes irányelveket figyelembe vevő, ezeket összehanaoló nemzeti Directorium Catechisticum-ot. Fel kell mérniök országukban a hitoktatás helyzetét, tehetőségeit és nehézségeit. A helyzetfelmérést programkészítés kövesse: konkrét célok kitűzése és a célhoz vezető eszközök megkeresése, megtervezése. Feladatuk tegyen a szentségek vételére való helyes felkészítés, valamint a gyermekek ér. felnőttek hitoktatásának, a családi hitoktatásnak előkészítése. — A harmadik fejezet előírja, hogy minden országban a katekétikai továbbképzéshez szükséges nemzeti-egyházi szervezetet állítsanak fel. Szükségesnek ítéli még nemzetközi szinten olyan főiskola létre-í hozását, amely a katekézis tudományára készítené fel hallgatóit. Alsóbb szinten a papság komoly kiképzésével az egyházmegyei katekétikai bizottságok foglalkozzanak — olvassuk uqyancsak a harmadik fejezetben. A katekéta ismerje meq a hitet — az emberi tudományokat és a módszertant. Az oktatás tegyen gyakorlati, nőjön bele az életbe. A katekézis alapja a katekéta komoly lelkiélete tegyen. —• Az ötödik fejezet foglalkozik a hitoktatási szervezetekkel. A püspök az egyházmegyei katekétikai bizottságon keresztül intézkedjék a hitoktatás és a katekétaképzés ügyében. Legyen regionális szervezet, amely az egyházme120
