Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A türelmes szeretet
lenségét és minden bűnét. Majd vezettesse a pusztába és a bak elviszi minden bűnüket egy kietlen helyre (16,21.22.). Az Újszövetségben „Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal, és nem számítja be bűneinket... Ö a bűn hordozójává tette értünk azt, aki bűnt nem ismert..." (2Kor 5,19.21.). Krisztus, mint a jövendő javak főpapja „nem is a bakok vagy borjak vérével lépett be a szentek szentjébe, hanem a saját vérével és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére külsőleg megtisztít, ... mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére” (Zsid 9,12.13.), Jézus az áldozati Bárány, aki magára veszi a világ bűneit (vö. Jn 1,29). Jézus ugyanakkor a Jó Pásztor is, aki nem űzi ki, hanem felkutatja az elveszett bárányt (Vö. Lk 15,3kk; Jn 10.). A keresztény ember Krisztus erejével és lelkületével azonosulva képes a kudarcot, az előítéletet, a bűntudatot önmagában pozitiven feloldani, másokat önzetlenül segíteni, sőt hősies fokban önmagát engesztelő áldozatul felajánlani, amint korunk számos példaképe ezt megtette: Maximilian Kolbe, Edith Stein, Kalkuttai Teréz, Roger Schutz, Albert Schweitzer stb. Az ilyen „b e I s ő i r á n y i t á s ú" keresztényeket azonban nem kapjuk készen, hanem gyermekkortól a türelmes szeretet szellemében nekünk kell felnevelnünk. Teremtettségünk függését állandó hiányunkban éljük meg. Ezért a legnagyobb vonzóerő az az ellentétes érték, amellyel egyesülten, — várjuk tökéletesedésünket. A gondolkodás és érzés, az érzés és cselekvés, a tartózkodás és áradozás, a munka és élvezet, az emberi jellemadottságok olyan ellentétpárjai, amelyek az egyesülésben jutnak el a teljességre és ezzel megvalósulásuk optimumát nyújtják. Az emberi szeretet mélyén ott gyökerezik az a kívánság, hogy olyan társat találjunk, akiben éppen saját lényünk gyengén fejlett adottságai bontakoznak ki erőteljesen ... A szeretetről beszél mindenki, fiatalok és öregek, hívők és nem hívők, a boldogok és a boldogtalanok —, azok, akik ismerik és átélték és azok is, akik csak álmodoznak róla. De tulajdonképpen mi is az, ami a szeretőkben az összetartozás bizonyosságát, a magányosoknak és elhagyatottaknak pedig olyan fájdalmas hiányt jelent? — A szeretet titkát meaénekel- ték a költők, erről prédikálnak az egyházak és mindannyiunknak olyannak tűnik, mint az ígéret Földje —, ahová egykor a Másikkal, a szeretett Te-vel kéz a kézben vonulunk majd be. Joachim lilies—Christa Meves A szeretet soha nem válhat kész dologgá. Ezért mindig el kell köteleznünk magunkat arra, hogy a szeretet veszélyeztetettségét kiegyensúlyozzuk, újból és újból felemeljük az esetleges eleséséből. Mindig szükség van a felülvizsgáló lelkiismeretre még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a szerelem nagy órájára felfüggeszthető. Csak a lelkiismeret bíráló őrködése képes a szeretetet megőrizni, állandóan megújítani és megfiatalítani. Bernhard Welte 86
