Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A türelmes szeretet

néző. Nem számít neki, ki milyen vallásé vagy származású, hanem az emberséget tekinti. Szívesen foglalkozik a lemaradóitokkal, a hátrányosokkal, mert nem ad a „különbek” véleményére. — Gyakran a szabályhoz és intézményekhez ragaszkodó típusok hasonulás alapján átveszik a türelmet, ha olyan csoporthoz kapcsolódtak, ahol elsődleges az emberséges magatartás. Hátrányuk, hogy belső bizonytalanságuk mindig megmarad és idővel agresszív csoportok is megnyerhetik őket.

A BELEÉRZŐ, AZ ÁTÉLŐ KÉPESSÉG a türelmes karakter megformálásához nélkülözhetetlen, ezért fontos az azonosulni tudás korai kilejlesztése. Aki korán részt vesz mások gondjaiban, betegségében, az képes lesz leküzdeni énje természetes viszolygását a szenvedéssel szemben. A helyes önismeret lehetővé teszi, hogy az átélő személy saját „belső oldaláról" tekintsen másokat és így jól tudjon velük kijönni, hibáikat szótlanul elviselni; képes legyen feloldani a nehéz helyzeteket, nyugodt önbizalmával mások bizalmát is feltárni.

Mit tegyünk...?

— Az előítélet felszámolásában az EGYÉNI ÉS A KÖZÖSSÉGI tennivalóink összefonódnak.

— A szocialista alkotmány lényeges pontja, hogy törvényileg tiltja a faji, vallási és nemzeti ellentétek szítását egyéni véleménynyilvánításban éppen úgy, mint a tömegközlési eszközök bármely területén. Ugyanakkor felhasználja mindezeket az eszközöket, hogy az esztétikai, művészeti ráhatásokkal, személyes szembesítésekkel az előítéleteket, a csoportközi feszültségeket semlegesítse.

—• A korunkra jellemző turizmusban népünk bőven kiveszi részét és alkalmat kap arra, hogy más népek kultúráját, művészetét, városainak és tájainak szépségét élvezze és ezzel mindinkább együttérezzen az ott élő emberekkel. A kulturkapcsolatok kialakítása, a nyelvtudás fokozott igénye, a különböző ifjúsági, tudományos és vallási világtalálkozók segítik, hogy az elzárt csoportok tagjai egymásra találjanak.

— A vallás szerepe általában tekintve ellentmondó: köti is, oldja is az előítéleteket. A nagy vallások a szeretet testvériségéi hirdetik, viszont sokáig az igazság abszolút és végső letéteményesének vallották magukat — és ezzel ellentmondás és türelmetlenség forrásaivá is váltak. Ennek a hátrányát még ma is tapasztalhatják a missziós igehirdetésben. A vallási ellentmondások sokakban kialakították azt a felfogást, hogy felszámolása jelentősen csökkentené az előítéletet. Mások szerint viszont éppen a vallás lehet a gyógyszere az előítéletességnek. A statisztikák sem adnak egységes képet. Egyik helyen a hívők előítéle- tesebbek, másutt pedig éppen ők mutatnak nagyobb türelmet és együttérzést. Végeredményben azt mondhatjuk, a vallási előítélet a vallás lényegének a kiforgatásából ered, amikor ugyanis befogják azt a csoportérdekek szolgálatába. Francois Mauriac például egy életen át küzdött az ellen, hogy a francia középosztály érdekei megőrzésére kisajátította és ezzel a tömegek előtt lejáratta a vallást. — Sok múlik tehát a vallás egyéni megvalósításán. Vannak, akik a vallás egységesítő erejét hirdetik, de gyakorlatban önzésük és kapzsiságuk miatt az anyagi javak jogtalan harácsolását összeegyeztethetőnek tarják vallásukkal. Végső soron az a döntő: ki milyen indítékból gyakorolja vallását. Akik személyes meggyőződésből vallásosak, azoknál az előítéletesség foka igen alacsony. Akiknek a vallás a társadalmi elkülönülésüket szolgálja, ilyen indokkal: „itt különb emberek vannakl" — „jobbak, mint az életben" — és akik jórészt konzervatív nézetüek, azok kiugróan előítéletesek a haladó társadalmi intézkedésekkel szemben éppen úgy, mint az egyházon belüli újításokkal. És végül: sokan vannak, akik belső bizonytalanságuk leküzdésére csatlakoznak az „erős" vallási csoporthoz, hogy védelmet nyerjenek.

— Napjaink ökumenikus mozgalmainak elsődleges törekvése, hogy a különböző vallások résztvevőinek állandó találkozásával Jézus nevében felszámolják a gyakorlati előítéleteket. A vallásokban egyre világosabban tudatosul, hogy fokozottan mozgósítsák az emberi lelkiismeretet. Hivatásuk, hogy az egymástól még idegenkedő csoportokat közös emberi eszményekben fogják össze: az igazságosság megteremtésében, a nyomorúság csökkentésében, a betegek, gyengék védelmében és így előkészítsék a békét, ami elengedhetetlen és megtapasztalható jele és feltétele a végső üdvösség reményének.

— A z s i d ó—k ereszteny vallás az előítélet és a gyűlölet minden ősi ösztönös kivetítési formáját elvileg és gyökerében feloldotta. A kudarc kivetítésének gyakori szimbóluma a „bűnbak", eredetileg ószövetségi kifejezés volt. A zsidók az engesztelés napján bűnbánatot tartottak. A főpapi úgy oldotta lel a bűntudatot, hogy az Űr parancsára a nép bűneit egy kecskebakra ruházta. A Leviták Könyve leírja a kiengesztelés szertartását: Áron, (a főpap) tegye mindkét kezét az (élő kecskebak) fejére és olvassa rá Izrael fiainak engedet85