Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Jézus "megkísértése"
Jézus ezen kijelentéseihez egyetlen hasonlót sem találunk a zsidóság körében. A sátánnak a jelenben kezdődő megsemmisüléséről sem a zsinagógái oktatás, sem Qumrán nem tud. Természetesen Jézus is paradox módon fejezi ki magát, és mindez csak a hit szemével látható. A sátán még mindig gyakorolja hatalmát a világban. Ezért még maguk a „tettek" (erga = csodajelek) sem döntőek önmagukban, hisz úgy is fel lehet fogni őket, mint az ördög műveit (vö. Mk 3,22). De ott, ahol Jézusnak hisznek, azok között, akik „vele vannak", felhangzik az örömujjongás: Megtört a sátán uralma! Megszűnt a gyűlölet! Elérkezett az Isten országa! És ez az örömujjongás végigcsendül az egész Újszövetségen. GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEK. A keresztény ember életére vonatkozóan mindezek a felismerések rendkívül jelentősek, hiszen életünk, küzdelmeink gyökeres megoldásának lehetőségét (sőt tényét!) tárják elénk. Jézus meg volt győződve arról, hogy győzött, végleg legyőzte a gonoszt, a sátánt. Ezt a győzelmet szükségesnek tartotta elmondani tanítványainak is. Az akarta, hogy ők is meg legyenek győződve arról, hogy a gonoszság elbukott, visszavonulása megkezdődött. A győztes oldalán nekik is részt kell venniük az ellenfél teljes megsemmisítésében. — Jézus szándéka az, hogy vele együtt minden keresztény a győzelem tudatában éljen. Akkor is, ha látszólag minden ennek az ellenkezőjét bizonyítja mind Jézus földi életében, mind az Egyház történetében, mind a saját, egyéni sorsunkban. A keresztény élet győzelem, a keresztények győztesek. Éppen az a győzelem, ami emberi szemmel vereségnek látszik. Mert a győzelem belül van. Abban áll, hogy Isten akarata a mi életünkben is teljesedjék: egyek legyünk Jézussal, aki (látszólag) vereséget szenvedett, mert az Atya így akarta. A győzelem: Isten akarata. Aki ezzel egy, az győztes, Isten országának, az új paradicsomnak honpolgára. Az új paradicsom Jézus győzelme óta valóság mindazok számára, akik Jézussal egyek Isten akaratának teljesítésében. Ebben az országban az emberek nem saját elgondolásaik alapján döntenek, nem saját érdekeiket tartják szemük előtt, hanem Isten terveit és céljait. Ennek következménye, hogy a szeretet országában az emberek „angyali étellel" táplálkoznak. Nem véletlen, hogy az egyházi szóhasználatban „angyali ételnek” nevezik Krisztus Testét és Vérét. Az új paradicsomban ez a táplálék. És ahol ezzel táplálkoznak, ott nem lehet szakadás (vö. 1Kor 11,18). Ez az ország a szeretet, a békesség országa: gyűlölet nincs benne. A vadállatokkal való békés együttléí képe ezt nagyon találóan juttatja kifejezésre. Nem koholt mese a szentek legendáiban, hogy a szentek, akik remeteségben, Isten békéjében éltek, jó viszonyban tudtak lenni az állatokkal, akárhányszor veszedelmes ragadozókkal is. Biztos, hogy az állatok és az ember kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy mi lakik az emberben. A bűn (és következményei: a félelem, az ártó szándék) kihat az állatok magatartására. — Az emberi kapcsolatokban a bűnnek ugyanez a hatása. Az Isten iránti engedelmesség következményei viszont a békesség, a harmónia, az egység. A paradicsomi állapot csak a bűnt zárja ki, a kísértést nem. Sőt, a próbatétel szükségszerűen jelen van (a földi paradicsom ezért nem azonos még a „Mennyországgal”!). Jézus pusztai tartózkodása idején az események tulajdonképpen nem időben, hanem csak logikailag követik egymást: Jézus, ha nem is mindvégig, de folyamatosan kísértést szenved, folyamatosan áll ellen a csábításnak, és ezért (nem ezután) valósul meg körülötte a paradicsom. Az Istenhez való közelség (itt a földön) nem zárja ki a kísértést, a hűség azonban paradicsomot hoz létre. A keresztény ember is újra meg újra próba elé kerül, mégis paradicsomban él, a béke és szeretet országát alakítja, ha Jézussal együtt hűséges az Atyához. JEGYZETEK: 1. Helyszűke miatt az irodalomra való utalásokat teljesen elhagytuk, és csak a legfontosabb szentírási lelőhelyeket és jegyzeteket közöljük. — 2. Vö. Pesch, Markusevangelium, I. 87—100. — Forrásmüvek, irodalom: Legtöbbet merítettünk R. Pesch kitűnő kommentárjából: Das Markusevangelium, I. Teil, Herder, 1976. — E. Kautsch: Die Apokryphen u. Pseud- epigraphen des A. T.—s, Tübingen, 1900. — Dóka 2.: Márk Evangéliuma, Bp. 1977. — L. Goppelt: Theologie des N. T-s, Göttingen, 1975. — J. Jeremias: Neutestamentliche Theologie, Güttersloh, 1973. — H. Conzelmann: Grundriss der Theologie des N. T.—s., München, 1976. 80
