Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - KÖRKÉP - Goják János: Krisztus megélése a közösségben
ség anyagi elemei, a kenyér és a bor a Lélek közbejöttével válnak Krisztus testévé. Az egyik IV. századi szíriai irat a Szentlélek jelenlétéről is beszél az eukarisztiában, amikor az áldoz- tató ezt mondja: „Krisztus teste, a Szentlélek, a test és lélek gyógyulására’’.18 A keresztség, bérmálás és eukarisztia pneumatikus dimenziójának vizsgálata azt mutatja, hogy mindhárom szentség szoros kapcsolatban van a húsvéti misztériummal. Ezért e szentségek pneumatikus dimenzióját így foglalhatnánk össze: a liturgikus és szentségi életben a Lélek reaktualizálja, megeleveníti a hivők közösségében a Feltámadást.19 A Húsvét Pünkösdben teljesedik be. Jegyzetek: 1. y. Congar: Pneumatologie ou „Christomonisme” dans la tradition latiné? (Bibliotheca Ephemeridum Theologicarum Lovaniensium, XXVII. 59. o.) — 2. G. Martelet: D'une défini- tion de l’Esprit (Lumen Vitae, XXVII. 1972. 4. 588. o.) — 3. J. Cuillet: Le Saint-Esprit dans la vie du Christ (Lumen Vitae, XXVII. 1972. 4. vö. 561—563. o.) — 4. F. Porsch: Pneuma und Wort. Frankfurt am Main, 1974. 49. o. — 5. R. Bultmann: Theologie des Neues Testaments. Göttingen, 1961. vö. 392—402. — 6. O. Betz: Der Paraklet. Leiden—Köln, 1963. 204. o.—• 7. R. Bultmann: Theologie des Neues Testaments 441. o. — 8. F. Porsch: Pneuma und Wort. 279. o. — 9. F. Hahn: Hoheitstitel. Göttingen, 1966. 106. o. — 10. F. Porsch: Pneuma und Wort, 384. o. — 11. F. Dodd: Interpretation. Cambridge, 1960. 394. o. — 12. F. Muss- ner: Johanneische Sehweise. Freiburg, 1965. 62. o. — 13. H. Schlier: Wort Gottes. Vö. 35—52. o. — 14. 1. 1. von Alimén: Le Saint-Esprit et le culte. RTPhil 9. 1959. 15. o. — 15. y. Congar: Actualité renouvelée du Saint-Esprit (Lumen Vitae, Vol. XXVII. 1972. 4. 556. o.) —• 16. J. Delcuve: Devenir chrétiens dans le Christ (Lumen Vitae, 1972. 4. 617. o.) — 17. £. Schillebeeckx: Le Christ, Sacrament de la rencontre de Dieu. Paris, 1960. 197. o. — 18. £. Rahmani: Testamentum Domini Nostri Jesu Christi. Mainz, 1899. 132. o. — 19. £. P. Simon: Dimension pneumatique de Teucharistie (Le point théologique, 18. 107. o.). Mátrai Benedek KRISZTUS MEGÉLÉSE A KÖZÖSSÉGBEN (Az alter Christus-eszmény közösségi vonatkozásai.) Az ember páratlan méltósága abban gyökerezik, hogy Isten a maga képére formálta. Egyes magyarázók az ismert kijelentést: „teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá” úgy értelmezik, hogy a Teremtő a megtestesült Ige képére formált bennünket, mivelhogy „ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte” (Kol 1,15). Eszerint a fölfogás szerint annál inkább hasonlítunk Jézus Krisztusra, minél jobban közelítjük meg azt az eszményt, amit Isten a teremtés hajnalán gondolt el az emberről. Embernek lenni, megélni az emberideált, szükségképpen Krisztus követését jelenti. A teremtéssel az ember, kivétel nélkül minden ember, Krisztusra lett ráirányítva. Arra az útra lett állítva, amely Jézus Krisztus felé tart. Erről ugyan kivethet bennünket a bűn, meg is nehezítheti a rajta járást, de ha rajta maradunk, rajta haladunk — Hozzá jutunk. Más szóval: hogy ha a teremtéssel belénk oltott etikai értékek megvalósításán fáradozunk, ha az; az „embert” formáljuk ki magunkból — sokszor gyötrelmek közepette, — amely a teremtés óta bennünk szunnyad, akkor Krisztus mását formáljuk ki magunkból, akkor Krisztusba öltözködünk. Persze nem a magunk erejéből, hanem annak az erőnek a segítségével, amely Krisztusból mint Főből áradva átjárja az egész teremtett világot. A kegyelmi egység Ez a Krisztusból áradó erő, tápláló életnedv össze is kapcsolja az egyént, a tagokat a Fővel, mint vesszőt a szőlőtővel és Krisztuson keresztül az Atyával. Ennek a kapcsolatnak horizontális dimenziója is van és azokat is egybefogja, akikben ugyanaz az életnedv kering, egyetlen organizmust hozva létre. A belenövés Krisztusba szükségképpen közösséget te237
