Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - KÖRKÉP - Mátrai Benedek: A Szentlélek Jézus megváltó művének folytatója
A SZENTLÉLEK JÉZUS MEGVÁLTÓ MÜVÉNEK FOLYTATÓJA A mai keresztény élet figyelme egyre jobban a Szentlélek felé irányul. A keleti egyházi hagyományban a pneumatikus dimenzió mindig is erős hangsúlyt kapott, mind az ekklézio- lógiában, mind pedig a keresztény lét értelmezésében. A keresztény egzisztenciát a keleti egyházban eszkatológikus távlatban szemlélik, a „megistenülés” folyamatában, mely az „éltető és megszentelő" Lélek erejében realizálódik. Nyugaton ez a tudat egyre jobban elhomályosult, elsősorban azért, mert elsődleges jelentőséget a feltámadt Krisztus művének tulajdonítottak, annak a tevékenységnek, melyet ő egyházában a szentségek által gyakorol. — Nem véletlen tehát, ha — különösen orthodox részről —• „krisztomonizmussal vádolják a nyugati hagyományt, mondván, hogy a nyugati egyházban a Lélek minden működését n Fiútól való függésben látiák, s íay működése nem más, mint Krisztus művének egyszerű megvalósítása.1 A „latinok” szemében a Lélek Krisztusnak egyszerű „vikáriusa" vagy végrehajtója lett. Figyelmen kívül hagyták azt, hogy a Lélek küldetése saját és eredeti, teliesen személyes, és hogy Krisztus műve mellett a Lélek is saját értékkel és szereppel rendelkezik az Egyház életének építésében. Anélkül, hogy a nyugati egvház említett „krisztomonizmusát” védeni akarnánk, rá szeretnénk mutatni, hogy a Léleknek és Krisztusnak ilyen szembeállítása helytelen. Az üdvökonómiai vizsgálódások nem szembenállásukról, hanem kölcsönösségükről győznek meg bennünket. Ahol az Űr, ott a Lélek, és fordítva. A Léleknek nincs külön, független üdvösségrendje a megtestesült Ige ökonómiája mellett, hanem, az úiszövetséai üdvtörténet tanúsáaa szerint, egvetlen üdvökonómia létezik, s ennek szentháromsáai struktúrája van: az Atva határozta el, a Fiú valósította meg, s a Lélek folytatia és haitia véare ezt az üdvökonómiát. Krisztus és a Lélek között tehát kölcsönössén van: Krisztus adia a Lelket, azért, hogy mi valóban meakcn- hassuk őt macát; Krisztus közli a Lelket, ugyanakkor ő a Lélek által nvilvánul meg, vagy G. Martéin': szavával élve: A Lélek valójában az Űr láthatóságának a princípiuma.2 Kétségtelen, a nyuaati egyházban olykor hailamosok voltak arra, hogy meafeledkezzenek a Lélekről. Ha azonban In 7,39 szerint a Lélek kiáradása Jézus megdicsőülésétől füaa, uavanakkor — a nyugatiak szerint is — Jézus sem füaa kevésbé a Lélektől, méa saját létében rem, —■ amint erre az anavali üdvözlet szavai rámutatnak. Ezt a kölcsönösséaet vizsaál- juk meg röviden Krisztus és a Lélek között az üdvökonómia területén, illetve — az adott kereteket szem előtt tartva —■ csuoán csak rá szeretnénk mutatni azokra a területekre, ahol ez a kölcsönösség fennáll. Az elemzés során főkéno a János-evanaéllumra támaszkodunk, mivel ez — mint a „Lélek evangéliuma" — a legtöbb adatot szolgáltába Krisztus és a Lélek viszonyáról. Krisztus és a Lélek viszonyát érintő megállapításainkat a két isteni Személy üdvtörténeti tetteiből világítjuk mea, ezért végső soron azt keressük: milyen viszonyban van Krisztus, a Lélek és az ember, illetve, hoay milyen szerepe van a Léleknek a Krisztusba vetett hit ébresztésében és erősítésében. Krisztus és tanítványai, követői viszonyában a meq- dicsőülés fordulóoontot jelentett. Addig, mía Jézus övéi között tartózkodott, az emberek közvetlenül láthatták őt és tanúi lehettek azoknak az eseményeknek és tetteknek, melyeket Jézus művelt. Mégis, méa Péter ünnepélyes hitvallása ellenére is (6.68) azt kell mondanunk, hoqy Jézus meadicsőülése előtt igazi hitről, ill. kinyilatkoztatásának valódi ismeretéről nem lehet beszélni. Mindez a kishitűség azzal magyarázható, amit János 7.39-ben mond: „...A Lélek ugyanis méa nem iött el, mert Jézus méq nem dicsőült meg”. Kétségtelen, az evangélium tanúsáaa szerint már Jézus megdicsőülése előtt is volt hit és volt lélekadomány is. A Jn 3.34 és 6.36b is erről tanúskodik, ahol Jézus ezt mondia- ..Akit Isten küldött Isten iqéit beszéli, mert Isten nem adja szűkösen a Lelket"; vagy: „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet", — mindez azonban a meqdicsőülés utáni helyzethez viszonyítva relatív ielleaű. Az egész messiási mű. a kinyilatkoztatás története Jézus meqdicsőülése előtt „példabeszédekben" és „jelekben” történt. Jézus megdicsőülése és eav különleges „lélekadomány" volt szükséges ahhoz, hogy ez a relativitás elnyerhesse egyértelmű azonosságát. Ige, Lélek és Élet Mielőtt Krisztus és a Lélek közötti kölcsönösségi viszonyt vizsgálnánk, figyelembe kell vennünk két tényt, melyek ugyan egymással nehezen egyeztethetők, de mint a Szentírás alapvető tanúságát, el kell fogadnunk őket; ez pedig: Jézus telve volt Szentlélekkel (Lk 4,1), — s ugyanakkor mégis nagyon keveset beszélt a Szentiélekről. A keresztséqi jelenet után egészen a búcsúbeszédekig a Lélek mintha „eltűnt" volna az evangéliumból. Szó esik ugyan 233