Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Jézus valóságos Isten és valóságos ember

teremtett közvetítő. A Nikeai zsinat ezt utasította vissza. Ha tehát valaki Jézust Isten ügy­vivőjének tekinti, az nem a Bibliához tér vissza, hanem a hellenista felfogáshoz. A nikeai atyák a Bibliára hivatkozva állítják, hogy Jézusban a transzcendens Isten lett emberré. Az a felfogás, hogy a dogma hellenizálta a bibliai hitet, enyhébb formában visszacseng Schillebeeckx-nél is. Számára a zsinati kijelentések lényegükben helyesek, de egyoldalúak, ezért nem szükségszerűen és kötelezően értelmezik Jézust. Hasonló nézeten van a vallás­filozófus, Bernhard Welte is (Zeit und Geheimnis, 1975. 292 kk). Nikeaiában a görög meta­fizikai létértelmezés kapott helyet, s az nem volt meghamisítás, hanem annak a kornak a szellemi síkján való helyes értelmezés. Ma azonban a létértelmezés nem időszerű, s a dogmatikai krisztológia krízisét csak úgy győzhetjük le, ha visszatérünk a Biblia esemény- szerű gondolkodásához. De Welte sem veszi figyelembe, hogy az ősegyház Krisztus-dog­mája minden korabeli kötöttsége ellenére is valami maradandót tartalmazott és mondott ki, amit Ratzinger így fogalmaz meg: Kalkedon az én számomra az összetett és sokrétű hagyományi állagnak a legnagyszerűbb és legmerészebb leegyszerűsítése a minden egye­bet magán hordozó középpontra vonatkozólag, ti., hogy az Isten Fia, Jézus Krisztus egy- lényegű az Atyával és egylényegű velünk. Ez a kijelentés a hagyomány egész terjedelmének meg tudott felelni és a jelenség egész súlyát magába foglalta. Minden más kifejezés túl szűk maradt volna. Minden más fogalmazás csak az egyik részt zárja magába és a másikat kihagyja. Az egész csak az isteni és emberi természet egységében mutatkozik meg (Dog­ma und Verkündigung, 1973. 137—40). Ha a kalkedoni dogma kiegészítésre szorul, azt inkább abban az irányban kell keresni, hogy a konkrét fiúság hogyan valósul meg a történeti Jézusban és hogy a pneumatológia hogyan ad teljességet a Krisztus-eseménynek. Ezen a téren Pannenberg, Wiederkehr és Kasper fejtegetései sok új meglátást hoztak. Ahogy az Atya és a Fiú a Szentiélekben kap­csolódnak egymáshoz, úgy a Fiú küldetése is csak a Lélek kiáradásával válhatott teljessé. A Lélek alakítja ki Krisztus misztikus testét és tereli az Atya felé. A pneumatológia lehetővé teszi, hogy a megváltásról szóló tant a krisztológiához és Krisztuson keresztül az Atyához kapcsoljuk. így oda jutunk, hogy a Biblia alapján Jézus funkciója is túlhaladja az emberi kereteket. Csak az tárhatta fel a belső szentháromsági életet a teremtmények előtt, aki maga is hordozója, birtokosa ennek az életnek. Csak az mutathatta be, hogy mi az Isten az ember számára és mi az ember az Isten számára, aki egylényegű volt az Atyával és egy­lényegű volt velünk. Csak az ilyen Krisztusba vetett hitnek van értelme és megváltó ereje. Jegyzetek: Klaus Reinhart, Neue Wege in der Christologie der Gegenwart, Internationale Kath. Zeitschrift 6, 1977, 5 kk. — Gerhard Schneider, Christologische Präexistenzaussagen im Neuen Testament, Intern. Kath. Zeitschrift, 6, 1977. 21 kk. — Werner Löser, Jesus Christus — Gottes Sohn, Intern. Kath. Zeitschrift, 6, 1977, 31 kk. — Grundfragen der Christologie heute, Quaest. disp. Herder, 1975. Főleg Kasper tanulmánya: Christologie von unten? (141 kk.) — Walter Kasper, Jesus der Christus, 1974. — Hans Küng, Christ sein, 1974. —- Karl Rahner, Schriften zur Theologie, Bd. I. 207 kk.; Bd. IV. 140; — W. Pannenberg, Grundzüge der Christologie, 1974. — D. Wiederkehr, Systematische Christologie, Mysterium salutis 3/1, 554 kk. — E. Schillebeeckx, Jesus, 1975. — Diskussion über Hans Küngs „Christ sein", 1976. — A. Grillmeier, Die Einzigartigkeit Jesus Christi, Theologie und Philosophie, 51, 1976, 196 kk. Amikor Jézus tanított, tekintéllyel szólt: beszédei a személyes Igazsággal alátámasz­tott állítások sorozata. Azért jó újra az Evangélium alapjaira helyezkedni, magunkba fogadni ezeket a szavakat egyiket a másik után, míg lelkünk mélyébe hatolnak és mintegy lényegévé válnak, mint az „új ember” új gondolkodásmódja. Chiara Lubich 205

Next

/
Thumbnails
Contents