Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Pfeifer János: Tízéves a "Humanae Vitae" enciklika

ges a biológiai folyamatba való esetleges helyi-térbeli beavatkozás a házassági egyesülés során. Az enciklika erre azt feleli, hogy a természetes folyamatok az ember személyiségéhez tartoznak. — Jacob David szerint az a felfogás, hogy minden egyes házassági aktusnak szükségképpen életnemzésre kellene irányulnia —, Szent Ágoston manicheista fölfogására vezet vissza (vö. J. David: Zur Frage der Geburtenregelung, Theologie der Gegenwart, 1964. 7. 71—79.). — Franz Böckle bonni morálteológus szerint (Concilium, 1965/5.) ez a kérdés az Ulpianus-féle természetjogi tanításra emlékeztet, amely a nemzés tekintetében nem tesz különbséget ember és állat között. Nem veszi tudomásul azt, hogy az embernek lelke van, értelemmel és akarattal felruházott lény, aki saját maga dönt cselekedeteiről. Böckle hangsúlyozza, hogy az embernél, az állattal ellentétben a nemi ösztön, a szexuális kapcsolat nincs szorosan az ovuláció szakaszához kötve. — Marc Oraison a francia televízióban beszélgetést folytatott Martelet-vel, az enciklika egyik főmunkatársával és kijelentette, hogy a körlevél szerint az élettani természet fogalma ellene mond az antropológiai természet fogalomnak. (Vö. La Croix 1968. Vili. 6.) Nyitva marad tehát a kérdés, hogy a körlevél természetfogalma milyen világképen belül érvényes?

Tény az, hogy az enciklikában a szentatyát főleg két gondolat vezette: megőrizni az egyház tanításának folyamatosságát és elejét venni az erkölcsi romlásnak. — Kérdéses, hogy a fogamzásgátló eszközök viszont mennyiben tárják föl a kaput az erkölcstelenség előtt. Ez nemcsak teológiai, hanem természettudományi, orvosi, népszaporodási és eugenetikus probléma is. Nem lehet látni és megítélni még azt sem, hogy a fogamzásgátló, vagy ciklust szabályozó készítmények milyen kihatással lesznek a jövőben az emberi szervezetre. A különféle tabletták olyan hormonális és egyéb zavarokat idézhetnek elő, melynek hatásait kb. 10—20 év múlva lehet csak lemérni. Gondoljunk a Contergan használatára. A szentatya aggodalmai ezen a területen teljesen jogosak. A születésszabályozás kérdése valóban korunk egyik legnehezebb és legkényesebb problémája.

TÉVEDHETETLEN ÉS KÖTELEZÖ-E A KÖRLEVÉL TILALMA? A pápai körlevelek nem csalat- kozhatatlan megnyilatkozások, tehát a HV sem tévedhetetlen, de hiteles pápai megnyilatkozás, amelyet tisztelettel kell fogadnunk. A körlevelek tanításának és szabályainak a megtartása kötelező. De az is tény, hogy a körleveleket az idők szava váltja ki és bizonyos korhoz kötve vannak (zeitbedingt-zeitberufen). A tanítóhivatal tulajdonképpen nem új tanokat hoz, hanem a hitigazságokat a kinyilatkoztatás fényében az adott kor számára hitelesen értelmezi. Nehéz azonban olyan kérdésekben döntenie, amelyek tudományos szempontból még nem levezethetők.

Talán még sohasem talált olyan jellegű visszhangra egy pápai nyilatkozat, mint a HV körlevél. Világnézeti és pártállásfoglalástól függetlenül, az egész világsajtó foglalkozott az en- ciklikával. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy egyrészt a közvélemény nem volt előkészítve a körlevél megjelenésére, —• másrészt hogy minden embert érintő (és így nemcsak hitbeli) kérdésekről döntött. Az is tény, hogy a körlevéllel a sajtó meglehetősen felületesen és előítéletesen foglalkozott. VI. Pál pápa 1968. augusztus 11-i beszédében azokra is áldását adta, akik tanítását nem tudják megérteni. Az egyházi folyóiratok, teológiai szaklapok és püspökkari nyilatkozatok később részletesen foglalkoztak vele és így hozzájárultak a körlevél tár- gyilagosabb megítéléséhez. A nagy visszhang „az egyház iránti érdeklődésnek a jele. A mai keresztény nemzedék is engedelmes és hű akar lenni az egyházhoz, de már személyesen is felelősnek érzi magát hitéért és tetteiért” —• írja Georges Hourdin, az Informations Catho- liques Internationales főszerkesztője.

Az kétségtelen, hogy lelkipásztori szempontból nagy különbség van ezen körlevél hangja és a megelőző házassági megnyilatkozások között. A körlevél nem él szankciókkal, nem tiltja el a szentségektől azokat, akik nem értenek egyet részleteivel, vagy nem tudják maradék nélkül megvalósítani a benne előírt erkölcsi követelményeket. Az enciklika lényegét lelkipásztori szempontból az Osztrák Püspöki Kar nyilatkozata (1968. IX. 21.) foglalja össze a legvilágosabban. „Nem utolsósorban arra akarunk rámutatni, hogy a szentatya körlevele nem beszél súlyos bűnről. Ha tehát valaki vét az enciklika tanítása ellen, nem minden esetben szakad el Isten szeretetétől és ezért gyónás nélkül is járulhat szentáldozáshoz.” (idézi F. Böckle: Freiheit und Bindung, Kevelaer, 1968. 127. o.). Csakhamar több oldalról felvetették az általánosító kérdést: Lehet-e tévedésről beszélni akkor, ha a körlevélben a pápa az egyház eddigi tanítását módosította volna? El kell ismernünk, hogy bizonyos erkölcsi problémák a mindenkori időknek a függvényei (Fuchs, Gründel, Van der Marek felfogása szerint: Josef Fuchs: Moral und Moraltheologie nach dem Konzil, Herder 1967. — Johannes Gründel: Wandelbares und Unwandelbares in der Moraltheologie. Patmos 1967. —• Wilhelm van der Marek: Grundzüge einer christlichen Ethik, Patmos 1967.)

Végül, de nem utoljára meg kell említenünk, hogy már a zsinati atyák véleménye is ebben a kérdésben eltért egymástól. „Bizonyos kérdéseket, melyek egyéb és tüzetesebb vizs185