Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Pfeifer János: Tízéves a "Humanae Vitae" enciklika
legjobb tudásuk szerint lássák el jó tanáccsal az érdeklődőket. Különösen a püspököket kéri, akikkel Isten népének gondjait és örömeit megosztja, hogy papjaik élén mindent tegyenek meg a házasság védelmére (27—30.). Az enciklika magyarázatához A ,,Humanae Vitae” encikiikában az emberi élet helyes továbbadásával kapcsolatban a pápa döntött. Állást foglalt az egyház hagyományos tanítása mellett, elvetett minden külső, mesterséges beavatkozást a fogamzás gátlására. Elítélte a fogamzást akadályozó eszközök használatát is. Gondolatfűzése sokoldalú, intenciói és okfejtései egyöntetűek, a tanítás nem ad okot félreértésekre. Aligha lehet arra gondolni, hogy a pápa a közeljövőben megváltoztatja a véleményét. Hans Küng már 1968. augusztus 3-án a svájci rádióban elmondotta, hogy „Illúzió volna arra gondolni, hogy az enciklikát belátható időn belül visszavonják vagy korrigálják.” (Weltwoche, 1968. aug. 9.) Hasonlóan nyilatkozik Dietrich von Hildebrand: „Azzal a téves kéréssel fordulni a pápához, hogy a művi születésszabályozás elítélését vonja vissza, az egyház lényegének teljes félreismerését és a hit megfogyatkozását jelentené" (En- cyklika „Humanae Vitae” — ein Zeichen des Widerspruches, Regensburg, 1968. 35.). — VI. Pál ismételten és ünnepélyes formában megerősítette az egyház hagyományos tanítását, amelyet már 1964. június 23-án a bíborosi kollégiumhoz intézett a XII. Pius megnyilatkozásaira vonatkozólag: „...Mindaz, ami nem túlhaladott, továbbra is érvényben marad. Legalább is addig, amíg nem érezzük lelkiismeretünkben, hogy azt meg kellene változtatnunk." Az enciklika tehát ragaszkodik az egyház hagyományos tanításához és elvet minden olyan házassági aktust, amely kizárja a fogamzás lehetőségét. Az egyház azonban nem tartja megengedhetetlennek olyan gyógyszereknek, terápiái eszközöknek a használatát, amelyek feltétlenül szükségesek a gyógyításra, még ha azok előreláthatólag, de indirekt a fogamzás akadályozására is vezetnek, feltéve, hogy ezek nem direkt az utóbbira irányulnak. Például rákos betegségeknél a női szerveket eltávolítani, vagy a férfiaknál hasonló természetű műtétet végezni. (Vö. HV. 15.) ELLENVETÉSEK ÉS NYITOTT KÉRDÉSEK. Az encikiikában felmerült ellentéteket az „Egyház a mai világban" című lelkipásztori konstitúcióra és a „Populorum progressio” enciklikához viszonyítják. A konstitúció határozottan kimondja: „A házasságkötés és a gyermeknemzés elidegeníthetetlen joga értelmében a szülők helyes ítéletétől függ, hogy hány gyermeknek akarnak életet adni" (GS 87.). —■ „A szülők a teremtő Isten szeretetének munkatársai és tolmácsai . . . Vegyék figyelembe mind a saját javukat, mind a már megszületett vagy a jövőben születendő gyermekeikét, mérlegeljék a kor és életkörülményeit, anyagi feltételeit, vessenek számot végül a családi közösség, a földi társadalom és az egyház Javával” (GS 50.). A Populorum progressio enciklika a népesedés problémájával kapcsolatban ezt írja: „Végeredményben a szülőknek kell dönteniök arról, hogy hány gyermeket akarnak. Felelősséggel tartoznak ezért önmaguknak, Istennek, a már megszületett gyermekeiknek és annak a társadalmi közösségnek, amelyhez tartoznak. Lelkiismeretük szavát kell követniök, melyet a hitelesen értelmezett isteni törvénynek és Istenbe vetett bizalomnak kell áthatnia és ébren tartania” (PP 37.). A konstitúciónak és az enciklikának fenti idézetei nem maradtak nyom nélkül a HV körlevélben, bár a fenti megnyilatkozások okot adtak arra, hogy a hívek mást várjanak a közreadott házassági enciklikától. A közvélemény arra számított, hogy a körlevélben az egyház ebben a kérdésben revideálni fogja felfogását. Tagadhatatlan, hogy az encikiikában ellentmondások és tisztázásra szoruló fogalmak is felmerülnek. Főleg a megokolásokban, a kérdések alátámasztásában látnak sokan hiányosságokat. A körlevélnek nincs elég meggyőző ereje a nagykorú hívőkre, mert sok szempontból figyelmen kívül hagyta a mai tudományos kutatásokat és eredményeket. (Vö. Friedrich E. Freiherr von Gagern: Geburtenregelung und Gewissensentscheidung, München, 1968. 87— 111.) — Az egyház eddigi házasságetikája nem értékelte megfelelő módon a szexualitás összetartó erejét a házaséletben. A körlevél viszont már hangsúlyozza az emberi, a teljes, hűséges, kizárólagos és termékeny szeretetet. (Vö. Waldemar Molinski: Theologie der Ehe in der Gegenwart, Aschaffenburg, 1976. 100—125.) —• Az enciklika a mai időkre való tekintettel elismeri a születésszabályozás szükségességét és jogosultságát és a felelősséget a szülőkre bízza. Ugyanakkor mégis elutasít minden mesterséges beavatkozást a fogamzás gátlására, mert az ellene mond az isteni törvénynek. De ha isteni törvényről beszélünk, nem kellene-e gondosan felülvizsgálnunk, hogy itt valóban isteni törvényből levezetett normákkal állunk-e szemben? Ez annál is inkább fontos, mert itt nem a kinyilatkoztatás közvetlen tartalmáról van szó, hanem természetes erkölcstörvényről, amelynek felismerésében és értelmezésében az egyház a fejlődő tapasztalati tudományokra is rászorul. Felmerül a kérdés, ha a terméketlen napokat mint időt szabad felhasználni a fogamzás gátlására, miért ne volna lehetsé184
