Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Pfeifer János: Tízéves a "Humanae Vitae" enciklika
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI JEGYZETEK TÍZÉVES A „HUMANAE VITAE” ENCIKLIKA A „Humanae Vitae" körlevelet VI. Pál pápa 1968. július 25-én adta ki az emberi élet továbbadásának helyes rendjéről (De propagatione humanae prolis recte ordinanda). A születésszabályozásról és a családtervezésről szól. VI. Pál ez alkalommal elmondott beszéde (Castel Gandolfo, 1968. VII. 31.) néhány gondolatával indítjuk visszatekintésünket. „A hozzátok intézett szavaimban nem körlevéllel, hanem inkább azokkal az érzésekkel szeretnék foglalkozni, melyek lelkemet eltöltötték a körlevél készítésének hosszú ideje alatt. Négy évig éreztem azt a súlyos felelősséget, amivel tartozom az egész emberiségnek. Még sohasem éreztem hivatalomnak ilyen súlyát. Sokat tanultunk, olvastunk, vitáztunk és még többet imádkoztunk. Az egyháznak, az egész emberiségnek kellett feleletet adnunk. Az évszázadoknak, az újabb időknek és számos közvetlen elődünknek hagyományával is számot kellett vetnünk. Éreztem azt a kötelességet is, melyet a zsinat általam nyilvánosságra hozott tanítása rótt rám. Számolnom kellett azokkal a tanácsokkal, amelyeket a tiszteletre méltó elődömtől, János pápától összehívott bizottság tárt elém. Ezt a bizottságot kibővítettem. Tudomásom volt azokról a szenvedélyes vitákról is, amelyeket ezek a kérdések kiváltottak. Hallottam a közvéleménynek, a sajtónak hangos szavát, de atyai szívünket elérte sok embernek és derék édesanyának csendes suttogása is, azoké, akiknek a lelkét marcangolta ez a nehéz probléma. Olvastunk tudományos műveket az emberiség szaporodásáról, a kormányintézkedésekről, a tudományos kutatásokról, szociális adottságokról és a modern élet parancsoló változásairól. Sokszor úgy éreztem, hogy a dokumentumok tömkelegében össze- roskadok. Emberileg szólva, gyakran megállapítottam, hogy mennyire gyenge vagyok az apostoli feladat teljesítésére és hogy döntést hozzak ebben a kérdésben. Gyakran reszkettem a kettős feladattól, hogy olyan ítéletet hozzak, amely megfelel az uralkodó közvéleménynek — vagy olyant, amelyet a társadalom kelletlenül fogad. Sokszor tanácskoztunk tisztult erkölcsű, nagytekintélyű tudós emberekkel, lelkipásztorokkal. Kértük a Szentlélek Isten megvilágosító kegyelmét, hogy ismeretünk teljesen szabadon tudjon dönteni az igazság mellett és megmutassa azokat az isteni normákat, amelyek igaz emberszeretetből, a házasság lényegéből, a házastársak méltóságából, az élet szolgálatából és a keresztény házasság szentségéből erednek . .. A második indítékom volt a lelkipásztori szeretet és együttérzés azokkal, akik a házaséletben és a családban bontakoznak igazán személlyé. Szívesen átvettük a Zsinatnak az emberi személyiségről szóló felfogását, amely a házasság alanyi értékelésében a szeretetnek kiváló helyet biztosít... A tan kifejtésében a gyakorlati és lelkipásztori szempontokat is tekintetbe vettük ... A szülőknek a felelőssége és a szabadsága mindig megmarad az isteni ten/ szolgálatában maguk és gyermekeik javára. Az egyház segíteni akar az embernek és méltóságát védi, megérti és támogatja a nehézségek leküzdésében. Felelősségtudatra, önuralomra, a kötelességek teljesítésére és áldozatra akar nevelni, amelyek nélkül nincs boldog és termékeny családi élet. A dokumentum megszerkesztésében az egyházat végül is a remény vezette. Az egyház abban reménykedik, hogy a különféle fölfogások ellenére is megértésre talál a körlevél a házastársaknál, a tudósoknál és mindazoknál, akik a helyes úton akarnak járni: tehát Isten népénél. Bármennyire is szigorú és nehéz szavunk, mégis az igaz szeretet megnyilvánulása, mely Krisztusnak az egyház iránti misztikus szeretetéből fakad." (Vö. Enzyklika „Humanae Vitae”. Paulinus, Trier, 1968. 57—61.) 182
