Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 3. szám
„Nagyon szeretnélek látni titeket, hogy megerősödéstekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek, vagyis a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvi- gasztalódjunkl" (Rám 1,11.12.) Rendhagyó számot adunk Olvasóink kezébe. Rendhagyó, de nem idegen tőlük. Az elmúlt évek folyamán mind többen és többen kértek helyet véleményüknek, problémáiknak, tanúságtételüknek a TEOLÖGIA-ban. A kérések olykor ütköztek irányvezetésünkkel. Folyóiratunk elsődleges feladatának tartjuk, hogy évi négy példányban, viszonylag szűk terjedelemben szakszerűen és mégis olvasmányosan foglaljuk össze egy-egy teológiai témakör újabb mondanivalóját, világszinten történt fejlődését. Jól tudjuk azonban, feladatunkhoz tartozik az is, hogy az „Istenről szóló dolgokat", az Isten nézőpontjában szemlélt emberi eseményeket a befogadók leikéből visszaverödötten is tükrözzük. Csak Így lehetséges, hogy íróink és olvasóink — vagy éppen olvasóink és olvasóink találkozzanak egymással. Találkozási alkalomnak szántuk már az elmúlt évben a folyóirat tízéves fennállására kiadott kérdőívek válaszainak rendezett összegezését. Most pedig számot vetünk, hogy az elhintett mag milyen földbe került és hogyan fejlődik. A válaszokból azt látjuk, hogy az evangéliumi termés jónak ígérkezik: Az aratnivaló sok ... Az Írásokból azt is lemérhettük, hogy a beérett termést ki hogyan kamatoztatja. Szívébe zárja-e az igéket vagy tovább is adja? A magába asszimilált táplálékból erőt gyűjt-e mások segítésére, erősítésére? Jelen számunkban láthatjuk, hogy főleg a „megélt" teológiáról van szó, arról a korakeresztény értelemben vett teológiáról, amiről Jean Leclerq írja: „A 'teológia' kifejezése... a XIII. század végéig nemcsak tudományos jellegű intellektuális tevékenységet jelentett, hanem olyan imádságos lelkületet, amely az isteni titkokat szemlélődéssé formálja." (Vö. A teológia szolgáló feladata, TEOLÓGIA, 1973/3. 174.) — A teológia ebben az értelemben tehát olyan életszemléletet jelent, ami átjárja mindennapjainkat és megiratlanul is sugárzik magatartásunkból, tetteinkből. Olvasóinknak feltűnhet az is, hogy többségben világiak szólaltak meg. Ebben a tényben is megmutatkozik az újkor, a zsinati megújulás jele: A világiak mindinkább szót kérnek az egyházban. Természetesen jól tudjuk, hogy a lelkipásztorok elsősorban híveiknek dolgozzák fel a teológia újabb irányelveit. A mai sűrített papi életben — sajnos — alig jut idő arra, hogy a szóban és a tettben megvalósított teológiát végül írásban is összefoglalják. Érthető az is, hogy azokból a világi hívekből áll, akik utánjárással keresik, vásárolják és olvassák a TEOLÓGIÁT, jobban előtör a szó. A világiak szerepe valóban az, hogy az életbe közvetlenül beleformálják az egyház tanítását: „A világiak teológiája a keresztény nép tevőleges hitvallása a világ felé —, elkötelezettség a világ életéért — Írja Yves Congar —, majd folytatja: — Így tehát nem a világiaknak megírt teológiáról van szó, hanem a laikusok Istenről szóló beszédéről. A világiak teológiája azt jelenti, hogy a keresztény tudatosan Isten szempontjából értékeli saját magát és igy építi a világ életét." (i.h. 176.0.) — íróink mindenek előtt erről a tudatosságról tettek tanúságot megküldött írásaikban. Ami a különféle tárgyú írásművek rendezését és szerkesztését illeti, — hogy minél több Írást tehessünk közzé —, rövidítenünk kellett a hosszabb kifejtéseket; szükség volt erre azért is, hogy hasonló tárgyú Írások átfedéseit elkerülhessük. A beküldött írásokban bőségesen szerepelnek kérdések is, — ezekre saját, valamint testvérlapjaink szerkesztői, munkatársai adnak válaszokat. Az elvontabb fejtegetések közé beszőttünk néhány élményszerű rövid Írást is, olykor csak levélterjedelmű, de világos, őszinte sorokat. így alakult ki előttünk a mozaik- szerűen összeilleszkedő, de —• úgy véljük — mégis áttekinthető szám képe. Bevezető sorainkban örömmel könyveljük el, hogy olvasóink több számra való kéziratot küldöttek meg szerkesztőségünknek. A hasonló témájú írások közül nehéz volt válogatnunk. E helyen szeretnénk köszönetét mondani azoknak is, akiknek dolgozatát helyszűke miatt nem közölhetjük. Bernhard Welte, a teológia mai módszeréről és feladatáról így ír: „A hivők közösségének az a feladata hogy szavakban és tettekben tegyen tanúságot a kinyilatkoztatásrólI" (L'hom- me devont Dieu, III. 308. francia ford.) — Erre gondolva elmondhatjuk, hogy „rendhagyó" számunk elérte célkitűzését. Sz. A. 129
