Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gyűrű Géza: "Énekelnénk mi..."
ben megtaláljuk és kialakítsuk a megfelelő érzelmeket. Mivel azonban a már jelzett kortünet vallási életünket is veszélyezteti, azért résen kell lennünk. Leleményesen és állandóan küzde- nünk kell az elszemélytelenedés minden megnyilvánulásával szemben. Elsősorban a lelki- pásztor gondja, hogy a hívek együttese személyes találkozássá legyen, hogy a templomlátogatók ne üljenek ismeretlen idegenségben egymás mellett. A Társadalmi Szemle egyik cikke a művelődési otthonok közönségét közösséggé akarja formálni, hogy így a művelődés háza mindenki otthonává legyen (1975/4. 95. skk.). Mennyivel inkább közösséggé kellene forrnia az ige hallgatóinak, a szeretetlakoma részeseinek?! Az istenkép kialakítása Az eddig vázolt nehézségek közös feladatot adnak. A hívőknek és a nem hívőknek egyaránt küzdeniök kell az elszemélytelenedés ellen. Kölcsönösen jobban segíthetik egymást ebben a törekvésben. A hivő kereszténynek egyenesen hivatása a személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése, hiszen vallja, hogy „az egyház az Istennel való benső egyesülésnek és az egész emberi egységének jele és eszköze" (Lumen Gentium 1.). Könnyen belátható, hogy az Istennel való érzelmi kapcsolatunk fogékonnyá tesz a tartalmas emberi kapcsolatok felvételére és a közösségek kialakítására. A helyes istenkép kialakítását a családban gyermekkorban kell elkezdenünk. Az istenkép alakításának folyamata elsődlegesen érzelmi irányítású, ezért nemcsak időben, de jelentőségében is megelőzi a fogalmi magyarázatot. A gyermeknek először az anya a „mindenható". Tőle kap mindent, ő az, aki számára mindenre képes. A gondos, az érzelmileg kiegyensúlyozott anya biztonságot nyújt gyermekének. Ha nincs is állandóan és szorosan mellette, mindig megjelenik, ha szükség van rá. fgy erősödik meg a gyermekben az ősbizalom: védettnek tudja magát, kedve van az élethez, jó közérzetre tesz szert. Később azt is megérzi, hogy nemcsak tőle van mindez. Hiszen az anya gesztusaival, szavaival túlmutat önmagán arra, akitől ő is kapja az erőt mindehhez. Amikor a 'gyermek imádkozni látja szüleit, amikor azt hallja, hogy ők is megköszönik a kapott örömet, akkor kezd sejtésszerűen az istenkép kibontakozni lelkében. Amint kezdetben az anya tükrözte Isten erejét gyermeke számára, később az apa veszi át ezt a szerepet. De ha az apa otthon csak a „házi csősz" szerepét vállalja, akivel az anya fenyegetőzik, — akkor a formálódó Isten-kép már korán eltorzul a gyermekben. Ügy érzi, hogy Isten azért „van”, hogy fenyegessen és büntessen. Ha pedig az apa sokat van távol, akkor az Isten is „távollevő", megközelíthetetlen képet ölt a gyermekben. Ha az apa ideges, önuralomra képtelen, (ha nem tudja elviselni, hogy gyermekének saját véleménye is lehet, —• és) csak hangulata szerint büntet, vagy dicsér, akkor az Isten is ilyen kiszámíthatatlan hatalmaskodó úr lesz a gyermek számára, akire még gondolni sem jó és felnövekedve hamarosan meg is szabadul tőle. Számos lélektani megfigyelés igazolja, hogy a későbbi tudatosítás, intellektuális felismerés éveken át, sőt olykor egész életen át sem képes megváltoztatni azt az istenképet, amit a gyermekben az emócionális bázis helytelen alapozásával egyszer elrontottak. — Gondolatainkat Suenens bíboros imájával összegezzük: „Adj nekünk Uram látó szemet, szerető szívet és mély lélegzetet... Hogy az egyház legyen ma bizonyságtétel a világnak és hogy ez a világ fölismerje a keresztényeket, ragyogó, derűs tekintetükről, szívük melegéről és törhetetlen optimizmusukról, amely örvendező reményük rejtett változhatatlan forrásából fakad.” Személyi József „ÉNEKELNÉNK Ml.. ” Egyszer számonkértem a gyerekeket,hogy miért nem énekeltek a szentmisén, amikor kitettem a Cecília Társulat „Templomi énekrendjé"-t is. Azt válaszolták: „Énekelnénk mi, de az ajánlott énekek közül csak egyetlen egyet találtunk meg az imakönyvben.” — Minap egy édesanya mondta el gyermeke „panaszát”: Nem tud énekelni, mert imakönyvében nincsenek meg az énekek. Kár volna vitatni a tényt, hogy nagyon hiányzik a római katolikus hívek használatára készült egységes ima- és énekeskönyv. — A liturgiának nagy értéke a változatosság. Nem ez ellen szólok; nem is az ellen, hogy többféle imakönyv van — a hiba az, hogy ének szempontjából hiányosak az imakönyvek. Egyik sem alkalmas arra, hogy összefogja a liturgia közösségét és mindenki be tudjon kapcsolódni. Azt hiszem, több gyakorló 126
