Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerekes Károly: Egy szentírási szakasz értelmezése katekézisünkben
lelkipásztor kívánságát írom le, amikor azt mondom, hogy a gyermekeknek készített imakönyvekben is minden éneknek benn kellene lennie. Ha valaki a zsinat szellemében akar résztvenni a szentmisén, akkor nem az imakönyvében Tévő imákat mormolja mintegy a közösségtől elszakadva — hanem bekapcsolódik a liturgiába, együtt imádkozik a misézővel, figyeli tanítását és énekel! Ügy hallottam, folyamatban van a Szent Vagy Uram átdolgozása, a meglévő énekek felülvizsgálata, esetleges kihagyások és újabbak besorolása. Szakértők feladata, hogy eldöntsék: melyik ének a művészi és melyik az ún. giccs. Hogy ez mennyire nem könnyű, hadd hivatkozzam az életre. Mióta a SZVU megjelent, azóta — az arany középút mellett — láthattuk a két végletet is. Voltak olyan elfogult pártolók, akik templomukban egész éven át egyetlen olyan éneket sem engedtek meg, amely nincs benne a SZVU-ban. S ha véletlenül a kántor megpróbált ilyent énekelni, még a szentmise közben is leintették. Viszont voltak és vannak olyan bírálók, akik szóban és írásban bizonygatták azt, hogy a SZVU-ba felvett énekek közül több nem üti meg a mércét sem szövegben, sem dallamban. A Hozsanna kiadóit a gyakorlat arra kényszerítette, hogy kihagyják azokat az énekeket, amelyeket már sehol sem énekelnek. Mindezzel még semmi újat nem írtam. Akkor miért írtam? Azért, mert — úgy vélem — nem szeretné a lelkipásztorkodó papság, ha most az ének területén válna olyan kísérletezés áldozatává, mint például a hittankönyveknél. Hittankönyveink elég sok kritikát kaptak; de még- sincs egyetlen olyan, mint az 1958-óta többször átdolgozott „Katekizmus", ami például a Herder kiadónál megjelent, és amelynek alcíme: A katolikus egyház tanítása. — Ha valamit kiadnak, az legyen jobb, mint az előtte lévők, amelyeknek helyére léptetik. Ez áll a megjelenő énekeskönyvre is, mint kívánalom. Jobb legyen, mint az eddigiek, és akkor kötelezően írják elő, hogy a kiválasztott énekek minden imakönyvben szerepeljenek. — Nem szeretnénk azt sem, ha az új énekeskönyv megjelenése után is több szakembernek mentegetőznie kellene, hogy „ő nem is tudott a munkálatokról, őt meg sem kérdezték.” Néha az az érzése az embernek, hogy egy közérdekű ügyet egy kis csoport kisajátít, szinte titokban végez el, mások kizárásával. Az ilyesmi mindig az ügy kárára van! Az Isten ügyével kapcsolatos valamennyi dolog szent. Énnek megfelelően: komolyan kell vennünk. Többször olvastam már a hazai társadalmi folyóiratokban és helyi újságokban pályázati hirdetést a polgári „szertartásokra”. Pályázhattak egyének, közösségek prózával, verssel, énekkel stb. Az énekeskönyv összeállításánál sem ártana széles körben kérdést intézni, hol találhatók régi, kedvelt énekek. Szent Pál a zsidó nép hitetlenségéről ezt írta: „De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek?" (Róm 10,14—15.) — Ennek szellemében azt is kérdezhetnénk, hogyan lehet a szentmisében a Zsinat által szorgalmazott tevékeny részvételt hiányos, kellő körültekintés nélkül, széles alapokra helyezett munkával készített egységes énekes könyv nélkül elérni? Gyűrű Géza EGY SZENTÍRÁSI SZAKASZ ÉRTELMEZÉSE KATAKÉZISUNKBEN Az egyes szentírási szakaszokban rejlő isteni üzenetet többféle módon lehet megközelíteni és kifejteni. Az egyházi tanítóhivatal útmutatása nyomán, főként a Dei Verbum zsinati konstitúció alapján nyolc szempontot emelünk ki és ezeket mint reflektorokat irányítjuk a kérdéses szövegre. Nem szükséges abban a sorrendben használni, ahogy felsoroljuk. Nem is azonos intenzitással vizsgáljuk a szöveg minden egyes részét, hanem az adott anyag teológiai, lelkipásztori, vagy lelkiéleti fontossága szerint. 1. A SZÖVEGRÉSZ MŰFAJA. — Ugyanannak a mondatnak, szóképnek, kifejezésnek másmás értelme lehet egy gyászbeszédben, vagy ironikus leleplezésben, egy drámai feszültségű elemzésben, vagy lírai hasonlatban. Mást jelent egy esemény egyszerű leírásában, vagy bölcselkedő himnuszban, vagy spontán imádságban. Ezért meg kell keresnünk azt az irodalmi műfajt, melyben a kérdéses szöveg eredetileg íródott. 127
