Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - KÖRKÉP - Kerényi Grácia: "Boldogok, akik sírnak" - Fiatal barátaimnak
Jegyzetek: 1. A vallásos nevelésről. Kiadatlan tanulmányok, Magvető, Bp. 1968. II. 353. — 2. Uo. — 3. Uo. 354. — 4. Béládi Miklós: Németh László. Érintkezési pontok, Szépirodalmi, Bp. 1974. 205. — 5. Földes Anno: Húsz regény, Bp. 1968. 142. — 6. A regényből vett idézetek melletti számok a Szépirodalmi Kiadó Zsebkönyvtár sorozatában 1973-ban megjelent kétkötetes kiadás lapjait jelzik. Korzenszky Richárd „BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK” — Fiatal barátaimnak — Nem érvelni akarok most a szeretet mellett. Csak elmondani egyet s mást. Nem újdonságokat, s újszerűén megfogalmaznom is nehéz: hiszen annyiszor meséltem is, próbáltam leírni is az évek folyamán. Gyakran fogom idézni régebbi feljegyzéseimet, visszaemlékezéseimet: 34 év nagy idő az ember életében, s most éppen két részre is oszthatom, csaknem felébe, ezt az időt: a legtöbb feljegyzésem 1962-ben készült. Nem érvelni akarok: főleg nem a túléléssel, a fennmaradással. Szinte egyenlők voltak az esélyek, és egyformán csekélyek, itt és ott. Volt, aki azért élte túl, mert megőrizte a hitét, az akaraterejét, vagyis az emberségét, s ami ebből fakadt: a szeretetet; volt, aki azért élte túl, mert a gonoszság, az embertelenség, a sátán szolgálatába állott. Ha egyszerűen azt mondjuk: Isten a szeretet, a sátán a gyűlölet: a letaszított pokolfejedelem itt is keményen állta a sarat. A hitlerizmus alkotta poklokban, börtönökben, koncentrációs táborokban. Ahogy hajdani feljegyzéseimet olvasom, nyomban kitűnik: nem az egyenruhaviselés önmagában vagy a hatalmi pozíció volt a gonoszság, a kegyetlenség, a szadizmus forrása — bár a hatalmon levőnek, azt tapasztaltuk, éppoly nehéz bejutnia a mennyek országába, mint a gazdagnak. A válaszvonal nem mindig a fogoly és nem-fogoly közt húzódott: fogoly-parancsnokaink közt legalább annyi volt a gonosz, a hatalom birtoklásától elember- telenedett, ahány emberségességre törekvőt ismertem őreink között. Abból, amit láttunk, hallottunk, kiderült az is, hogy a hitlerizmusnak a hatalom puszta birtoklásából eredő torzulások mellett még egy lélektani eszköze volt a szadizmusra nevelésben: a kegyetlenség. „A hazai sváb fiúk voltak a legrosszabbak — jegyeztem fel 1962-ben, a magyarországi gestapo-börtönökben megismert őreinkről szólván. — Csupa SS-önkéntes, akiket kegyetlenséggel idomított kegyetlenségre a hitlerista pedagógia; például Mayer Gyuri Kistarcsán a világ legtermészetesebb hangján mesélte, hogy a fronton 24 óra hosszat kellett jeges vízben állniok, — „most aztán ide kerültem és verem a zsidókat meg a kommunistákat.” De voltak köztük osztrák parasztgyerekek is, akiket akaratukon kívül osztottak be az SS-hez — ezek igyekeztek könnyíteni az életünkön, amennyire tőlük telt, s más beosztást kértek, mihelyt lehetett." — Az auschwitzi barakkparancsnokokról pedig: „Eltartott egy ideig, míg megértettük, hogy sorstársaink azok, akik kegyetlenkednek, zsarnokoskodnak felettünk, s további hosszú idő múlva fedeztünk csak föl egy-egy „jó” blokowát vagy más elöljárót. A legtöbb estben bevált a hitleristák lélektani módszere: azoknak kell hatalmat adni, akiket megkínoztak, lelkileg eldurvítottak előbb, versenyezni fognak feletteseikkel a gonoszságban. Ilyen volt a legtöbb láger-tiszt-viselő; 4—5 éve éltek itt a legmostohább körülmények között, szemük láttára vitték halálba, gyilkolták meg legközelebbi hozzátartozóikat, s megtanulták: csak az tud életben maradni, aki nincs tekintettel másra, kíméletlen a létért vívott harcban. Akik viszont nem ilyenek voltak, megmaradtak érző- és vérzőszívű embernek, azok sokat segíthettek fogolytársaikon — míg utol nem érte őket az SS bosszúja". „Megtanulták: csak az tud életben maradni" — mint említettem az előbb, nem mindenki vont le ilyen következtetést. Voltak szélsőséges helyzetek, amikor egyértelműen így vetődött fel a kérdés: vagy ölsz, vagy megölnek, vagy mást áldozol fel, vagy feláldozod magad. Voltak helyzetek, amikor az ember élete feláldozásával megmenthette embertársát, mint Kolbe atya példája tanúsítja; és voltak morális konfliktusok, melyekből szinte lehetetlen volt kiutat találni: példa rá egyik ravensbrücki lengyel blokowa (barakkparancsnok) esete, akii fiatal fogolyhonfitársnője arra kért, mentse meg az anyja életét, mert fölírták szelekcióra. A szelekció az idősebb foglyok számának ritkítását jelentette, ennyi meg ennyi főt gázkamrába küldenek. Mit tegyen a blokowa? A létszám nem hibázhat, csak úgy mentheti meg a lány anyját, ha ő maga szemel ki, áldoz fel helyette egy másik, idősebb foglyot a parancsnoksága alatt álló barakkból. De nem az ilyen esetekről akarok most szólni, nem az embertelenség diadaláról és nem is az emberség konfliktusairól. Épp az ellenkezőjéről: arról, hogy a szeretet segített, köny8 113
