Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - KÖRKÉP - Boda László: A bűnök értelmezése a szeretet erkölcsében
igen komolyak (súlyos és tartós gyermeki hálátlanság vagy szülői zsarnokoskodás; egy nemi erőszak traumatikus következményei; idős szülők életének megkeserítése; más becsületét aláásó rosszindulat stb.). A személy elleni gonoszságnak általában ez a legfoghatóbb jele. Böckle ezt így fogalmazza; „Ahol nincs meg a radikális szembefordulás az Isten iránti vagy az embertárs iránti szeretettel, ott nem lehet igazában halálos bűnről beszélni" (i. m. 84.). János apostol halálthozá bűnről is szól (1Jn 5,16). Ezt a mai szerzők gyakran említik. A hagyományos szóhasználat szerint ezek lényegében azonosak a Szentlélek elleni bűnökkel. A radikális bűn ismertető jelei ezekben sűrűsödnek össze leginkább, mert kifejezetten a közelítő Isten ellen irányulnak, akitől az ember makacsul elzárkózik. Föladja a reményt és kétségbe esik, vagy önmagát akarja megváltani. Maga választja tehát az önkéntes kárhozatot (már itt a földön). Ezért nincs erre bocsánat. Gyakorlati következtetések A súlyos és halálos bűnök megkülönböztetése már nagyon időszerű ugyan, a mai moralisták írnak róla, a teológia kutatásai szükségesek vele kapcsolatban. Mégis több vonatkozásban indokolt részünkről a feltételes mód használata. Az említett szempontokból néhány már észrevehető nyomot hagyott az egyház hivatalos rendelkezéseiben. De nem valamennyi. Az egyház hivatott tehát eldönteni, mennyi megy majd át a gyakorlatba az említett szempontokból, a szóhasználatból, és milyen jelleggel. Elsősorban az igehirdetés, meg a gyóntatás gyakorlata érdemel figyelmet ebben a tekintetben. a) Az Igehirdetésre vonatkozólag egy mai hasonlattal lehetne megvilágítani a bűnök most kialakuló, differenciáltabb megítélését. Alkalmas lehetne erre a televízió példája. (A sorok mögött Isten hívására és az istenkép kibontakozására gondolhatunk.) Ha nem jó a hangbeállítás vagy nem eléggé éles a kép, ezen a megfelelő gombok forgatásával köny- nyen segíthetünk. Ez volna az emberben a hiba vagy a bocsánatos bűn. Komolyabb zavar észlelhető a képminőségben, melyet már nem lehet a megszokott módon helyrehozni, de házilag még megoldható. Például az antennát kell megfelelő irányba állítani. Ez felelne meg a súlyos bűnnek, amely még nem halálos. A kapcsolat itt nem szakadt meg az adóval. Nem szűnik meg a kegyelmi állapot, de rendezésre szorul (pl. jóvátétel!). Ha azonban kiég egy lámpa, megszakad a készülék működése. Igénybe kell venni a szervizt. Szakembernek kell megjavítani a komoly hibát. Ez felelne meg a halálos bűnnek, melynél már gyónásra van szükség. Az egyház „szervizét” kell tehát igénybe venni. Ha végül villámcsapás következtében teljesen kiég a készülék, újjal kell kicserélni. Ez megfelel a nem végleges halált hozó bűnnek, mely gyökeres megtérést és a szív „kicserélését” igényli, hogy a bűnös újra elnyerje Isten szeretetét. b) A gyóntatást illetően kétségtelenül jó lehetőséget nyújthatna az egyház új, közös bűnbánati gyakorlata a súlyos, de még nem halálos bűnök megbánására. Ezt azonban csak feltételesen említjük. A lényeg kétségtelenül az, hogy az ilyen értelmezésű „súlyos bűn” még nem szünteti meg, de komolyan veszélyezteti a kegyelmi állapotot. A következő gyónásban feltárhatná azt a gyónó a lelkiatyának a teljes kiengesztelődés érdekében. Häring azonban joggal hangsúlyozza, hogy a gyónás nem csupán a halálos bűnök esetén szükséges a belső tisztuláshoz és megtéréshez (i. m. 194.). A gyónás állandó segítőnk keresztény életünk és hivatásunk tudatosításában, valamint gyakorlásában, mert kegyelemforrás. A gyóntató pedig inkább gyógyító orvos, mint szigorú ítélőbíró. A bűn értelmezésével kapcsolatos mai felismerések tehát még nem mentek át minden tekintetben az egyház gyakorlatába, bár jelentős lépések történtek ebben az irányban. Az egyház ebben a kérdésben sem sieti el állásfoglalását. Az erkölcsteológia kutatásai viszont az előőrs szerepét töltik be a megújulás további konkrét esélyeinek feltárásával. így egyre világosabbá válik, hogy az egyes aktusokra irányuló szemlélet — eltekintve a kivételes esetektől — ma már a bűnökkel kapcsolatban sem korszerű. Hiszen az atomizáló látásmód minden vonalon átadja helyét a személyiség egészébe, tehát a magatartásformákba integrált szemléletnek, amint arról például korunk pszichológiája tanúskodik. A bűnben továbbá nem a „szabálysértés", hanem a személy és a szeretet megsértése kap elsődleges hangsúlyt. Az ilyen kutatásoknak s a velük kapcsolatos megállapításoknak van bizonyos kockázata is. Azonban ezt vállalni kell a fejlődés érdekében, melynek további lépései várhatók. Van erre vonatkozólag korunk emberének egy jellemző mondása, mely szerint „A ma fizikája a holnap technikája". A bűn értelmezésében ez azt jelenti, hogy vele kapcsolatban a ma erkölcsteológiája remélhetőleg a holnap lelkipásztori gyakorlata lesz. S ez a „holnap" talán már nem is olyan távoli. Boda László 102
