Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - KÖRKÉP - Kiss László: "Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót!" (Ám 5,15)
„GYŰLÖLJÉTEK A ROSSZAT, SZERESSÉTEK A JOT!” (Am 5,15) Életünk teljességéhez érzelmi világunk is hozzátartozik. A jóhoz ösztönösen vonzódunk, a rossztól pedig elfordulunk. Legalapvetőbb törekvésünk a jóra irányuló szeretet, a rossz felé pedig a gyűlölet. A langyos, közömbös, nemtörődöm magatartást Isten is elítéli. A lao- diceai egyház angyalához intézett üzenetben ezt olvassuk: „Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bár csak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, kivetlek a számból" (Jel 3,15). Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében szemére veti a pogányok- nak, hogy „nem méltatták Istent arra, hogy megismerjék, . . . Isten is romlott eszükre hagyta hát őket" (1,28). Ennek következtében „tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólok, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázok, kér- kedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, esztelenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek" (1,29—31). A héber nyelv szívesen alkalmaz ellentétpárokat az emberi érzelmek leírásánál anélkül, hogy figyelembe venné az átmeneti, finomabb árnyalatokat. Ezért szokás úgy mondani, hogy a kor poligám házasságában a férfi „gyűlöli" a háttérbe szoruló, kevésbé kedvelt feleségét, ami annyit jelent, hogy az egyiket „jobban szereti”, a másikat másként szereti, miként Jákob jobban szerette Ráchelt, mint annak Lea nevű nővérét, aki szintén felesége volt (Tér 29,18.31). Ha megértjük, hogy a Bibliában a „gyűlölni" kifejezés — főleg, ha összehasonlításban szerepel — annyit jelent, mint „kevéssé szeretni”, „másként szeretni", akkor sok olyan kijelentést megmagyarázhatunk, ami első hallásra talán megdöbbentőnek tűnik. Például Lukács evangéliumában olvashatjuk a következő részt: „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet tanítványom!” (15,26). Szent Máté ugyanezt már így fogalmazza: „Aki apját, vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám" (10,37). A szeretet és gyűlölet értelmezési utalása után a következő kérdéseket tesszük fel a Bibliának: Honnan van a gyűlölet? Menynyiben lehet jogosult az emberek között? Lehetséges-e Istenben gyűlölet? Hogyan foglalt állást Jézus a gyűlölettel szemben? — E kérdésekre kapható szentírási válaszokból megfogalmazhatjuk a keresztény magatartás ide vonatkozó alapelveit. Gyűlölet az emberek között A Teremtés könyve leírja, hogy az első emberi nemzedékben már megjelent az irigység, féltékenység és gyűlölet. Káint a gyűlölet testvérgyilkossá, öccsét, Ábelt pedig áldozattá tette (vö. Tér 4,1 kk). Isten „kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára”, Kainra és áldozatára nem tekintett. Ezért Kain nagyon megharagudott és lehorgasztotta a fejét. Káint féltékenysége hatalmába kerítette — a bűn lett úrrá rajta és nem ő a bűnön —, elvakultságában megöli Ábelt. Az Úr felelősségre vonása alól önigazolással akar kibújni: „Talán őrzője vagyok testvéremnek?” Ezért átkozott, bujdosó és hontalan lesz a földön. Láthatjuk tehát, hogy már kezdetben „halálhozóan eluralkodott a bűn" (Rám 5,21) és „egykor mi magunk is balgák, engedetlenek, tévelygők voltunk, mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott minket, gonoszságunk és irigységünk miatt utálatra méltók voltunk és gyűlöltük egymást" (Tit 3,3). Végeredményben nemcsak a szeretetnek van titka, hanem a gonoszságnak is és „a gonoszság titka már munkálkodik” (2Tesz 2,6). Igazat kell adnunk az ószövetségi szentírónak: „Nincs oly fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül" (Sir 25,14). A gyűlölet üti a legfájóbb és a legnehezebben gyógyuló sebeket az emberen. A gonosz ember jellemzője, hogy gyűlöli az igazat, amint Kain gyűlölte Ábelt, Ézsau Jákobot, Jákob fiai Józsefet, és az egyiptomiak gyűlölték az izraelitákat (vö. Zsolt 105,25). Aki Istent szereti, azt a gonoszok gyűlölik egyrészt azért, mert irigykednek rá, másrészt azért, mert az igaz ember egész életével élő vád ellenük (vö. Bölcs 2,10—22). így az istentszerető- kön át meggyűlölik az Istent: „Nem téged vetettek el, hanem engemI" — mondja Isten Sámuelnak, amikor a nép királyt kíván magának (1Sám 8,7). A prófétákra is azért hallgat a nép, mert Istenre sem akar hallgatni (Ez 3,7). Szabad-e gyűlölnie az igaz embernek? — Isten tiltja a felebarát gyűlöletét és a szeretetet parancsolja. „Ne táplálj gyűlöletet szivedben testvéred iránt... Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaivalI Szeresd embertársadat úgy, mint magadat!" (Lev 19,17k) Halál- büntetés sújtja azt, aki gyűlöletből embert öl (vö. MTörv 19,11 k). Figyelemre méltó, hogy ezt a törvényt éppen akkor hozták, amikor ún. „menedékvárosokat” létesítettek azok védelmére, akik „akaratlanul vagy előző gyűlölet nélkül" embert öltek (MTörv 19,1—13). Az ószövetségi felfogásban az igazak úgy gondolják, hogy viszonzásul nekik is gyűlölniök kell Isten ellenségeit, akik egyúttal saját személyes ellenségeik is lesznek. Az igazak a bűnösök 103
