Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BOZÓKY ÉVÁVAL - A szeretet tűzhelye: a család
illetőleg megszokni art az új családi szituációt is, amelyet a nők tömeges munkavállalása hozott magával. — A nagy mozgások igen sokféle fiatalt hoztak össze, másféle hagyományú, kultúrájú embereket, akik együtt kezdték életüket anélkül, hogy tudták volna, mennyi figyelem, fegyelem, jóakarat, alkalmazkodás kell ahhoz, hogy összehangolódjanak. Az ingázó életmód sem kedvez a családi életnek — reméljük, hogy az ipar decentralizációja és a közlekedés fejlődése idővel ezen is segít. Aggasztó viszont, hogy a mai fiatal nemzedék, amely az átalakulás vajúdásának kínjaiban nőtt tel, sok esetben nem kapta meg a családi élet jó példáit. Ennek következménye, hogy a GYES-en lévő kismamák között vannak, akik unatkoznak, iszogatnak, mert érzelmi sivárságuk miatt nem tudják átélni azt a sohasem feledhető boldogságot, amit a kisgyermek jelent. Mind szélesebben tudatosítani kellene bennük, hogy ez az idő gyermekük számára „teremtő korszak”, amikor a nap mint nap változó apróság érzelmi, hangulati jövőjét alapozzák meg; és ha jól —, képessé teszik az igazi boldogságra. Egy emberi lényt jól elindítani, a bölcsődalt, az anyanyelvet átadni nagyobb feladat minden másnál ezen a világon. Ezt mondom, mondom szüntelenül, mert ennél fontosabb mondanivaló ma, úgy érzem, nem létezik számunkra. Mindannyian láthatjuk azt is, hogy bármilyen példát is kaptak a fiatalok, az általános jelenség mégis az, hogy vágyódnak az igazi családi életre. Igyekeznek korán házasodni és ez nem is baj, ha jól ismerik egymást, fiatalon könnyebb „összerázódni”. Reméljük, hogy most már derűsebb ég alatt, nyugodtabb körülmények között erősödni és szilárdulni kezd ez az alapvető emberi közösség. Mert könnyen mondjuk: a családtagok közé születtünk, ám a barátainkat magunk választjuk. Mégis könnyebben elkallódnak mellőlünk a barátok, de a családi kötelék megmarad. Ezen családi kötelék megerősítésében hatalmas erő a szeretet parancsának átélése. Csak persze nem mindig könnyű teljesíteni. Sok-sok, kisebb-nagyobb önzés szegeződik egymásnak. Ezeket ma már nem lehet tekintélyi alapon egyensúlyban tartani, pontosabban csak olyan tekintéllyel lehet, amit a szülő kiérdemel. A példaadáson múlik minden ... a mai gyermekek igen kritikus emberkék, felmenőik fogyatékosságait nyomban észreveszik. Gyöngeség nélkül viszont nincs emberi lény. Talán a jószóndék és az önkritikus magatartás példáival nevelhetünk leginkább. Valahogy úgy, hogy „lássátok feleim, mik vagyunk”. — Igen, fáradt, küzdő, a jóra gyakran rest, a körülmények hálójában vergődő emberek vagyunk. De ha segítünk egymásnak, ha minden szavunk és tettünk mögött él a szeretet, akkor könnyebb megközelítenünk a célt. „Ahol ketten, vagy hárman együtt vannak az én nevemben, én is ott leszek köztük." Ez az ígéret magába foglalja minden emberi reménységünket. Sz. M. Az emberi közös szerelemben megvan a vágy a szerelemben alkotott Harmadik iránt... A Gyermek a szerelem új dimenziójának ősmintája. Ha a családtagok egymást gyermekkel „ajándékozzák meg”, egyben közös feladatot is nyújtanak egymásnak. Ez adja szeretetük további célját: a gyermek a szeretet elmúlhatatlanságának emberi szimbóluma —, a teremtő Erőnek tapasztalható megnyilvánulása —, és lángoló örömük az örök Jövő reményének előíze. Christa Meves 7 97
