Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BOZÓKY ÉVÁVAL - A szeretet tűzhelye: a család
— Ha szülők elválnak, az a veszély fenyeget, hogy mindkét fél érzelmeit új partnerek keresésére vesztegeti, vagy az új házastárs miatt elhanyagolja gyermekét, és akkor annak érzelmi magánya teljessé válik. A válás következményeit a gyermek viseli nemcsak azáltal, hogy világa széttörik (hiszen az ő tudatában apja és anyja összetartozik), hanem azáltal is, hogy a széttörött egész darabjai másfelé gurulnak, új vonzások, új kapcsolatok felé és ez megannyi féltékenység, ambivalens érzés lehetőségét hordozza. Ha pedig a gyermekkel maradó szülő magára marad, akkor többnyire éppen emiatt, kiegyensúlyozatlan emberré válik és ennek átkát megint csak a gyermek viseli. — A talajt vesztett gyermek viselkedése az óvodában, az iskolában szembetűnően előugrik: dadogás, álmatlanság, a tanulmányi eredmények romlása kíséri a belső elsivárosodást. De van úgy, hogy nincs is látható jel, a sérültség a mélyben lappang és csak a serdülő-, vagy ifjú korban tör elő valamiképp. — Ma olykor szinte hisztériásán terjednek a gyermek-öngyilkossági kísérletek. Az egyik lelki sérelmét a másik társa nem tudja megvigasztalni, inkább saját sorsára ismer benne. — Mi az oka ennek, hiszen ma nincsenek anyagi hiányok — egyéb külső akadályok pedig a fiatalokat inkább küzdelemre szokták serkenteni? — A gyermek-öngyilkosságok (és -kísérletek) éppen az említett érzelmi elhagyatottságból erednek. A magára maradt gyermek nem tud megküzdeni a nehézségekkel, úgy látja, nincs miért élnie. És teszi ezt rejtett bosszúvágyból is. Kosztolányi írja a Szegény kisgyermek panaszaiban: „meghalok nektek". Ez a „meghalok nektek” érzés a fiatalkorú öngyilkosságok gyakori mozgatója. Néha járvánnyá válhat, egy-egy iskolai osztályban valaki elkezdi, a többi pedig, aki többé-kevésbé szintén sérült, megy utána. Az érzelmi sérültségből és éhségből fakad az alkohol mámorának idő előtti felfedezése is, meg a szerelem nélküli korai szexuális élet. Mert, aki nem ment keresztül az „érzelmek iskoláján”, az igazi érzelmeken alapuló pár-kapcsolatot sem tud teremteni, hiszen annak a mintája is a boldog anya—gyermek kapcsolat lett volna, mint minden egyéb emberi kapcsolat mintája és ősképe. Az ennek hiányában szenvedő fiatal csak a múló örömöket keresi, a galeriket, az alkalmi csoportosulásokat, mert a magány elől menekül, ám szeretni nem képes. — Sokszor még a jól indult családokból is ideges, bizonytalan viselkedésű, érzelmileg zavaros gyerekek kerülnek ki. Hol itt a baj? — A napi munkában elfáradt szülők gyakran a tévét tekintik „nevelőnőnek". Eléjük ültetik a kisgyerekeket — „addig legalább csendben van”. A parttalan mozgóképáradat pedig elvégzi romboló munkáiét. Félelmet, idegességet kelt, passzivitásra szoktat és természetessé teszi, hogy nem kell mindent megérteni. Hiszen tudjuk, még a mese is más, ha a szülők valamelyike mondja, mint hogyha a gépre bízzák. A tévét jól megszűrt műsor alapján csak néha-néha lenne szabad a gyermeknek megnézni és még azt is csak 8—10 éves kortól kezdve. Akkor is nagyon vigyázva, hogy a beszélgetés drága óráit el ne vegye a családtól. Mégpedig nemcsak az érzelmi nevelés, de a nyelvi fejlődés, az önkifejezés érdekében is. Nincs nagyobb érték a gyermeki lélek számára, mint a boldog családi kör a maga bensőséges hangulatával, összetartozásával. És legyünk optimisták, a legtöbb családnál még ez megvan, legalábbis törekednek rá. Mutatja ezt az a tény is, hogy az iskolai szabad szombatok bevezetése óta a gyermekek túlnyomó többsége otthon és nem a napköziben tölti a szombatot. A legtöbb iskolában a szülők maguk kérték, kívánták a szabad szombat bevezetését. Meggyőződésem, hogy hazánkban a jó család a tipikus, a túlnyomó, — a rossz viszont riasztó példájával mindig szembetűnőbb, ezért is beszélünk róla többet és ezért okoz némi elbizonytalanodást: „Vajon nem történhet-e meg velünk is, ami másokkal megesett?" Tapasztalatom szerint a keresztény alapozású családok védettebbek a modern élet káros hatásaival szemben. De önmagában a „keresztény" címke még nem véd meg. Hiszen közöttük is előfordul a család felbomlása, még több gyermekkel is. A magány leküzdésében azonban a keresztény közösségeknek kétségtelen előnyük van, főleg akkor, ha az adás, a szeretetszolgálat, az áldozatkészség jut előtérbe. Mert aki nem kapni, hanem adni akar, az kap is; aki megkeresi a szeretetre szorulókat, az sohasem marad egyedül. Ismerek több olyan nyugdíjas házaspárt, akik az elfekvő kórház legelhagyatottabb ápoltjainak gyámolí- tására fordítják idejüket. Hallottam olyan fiatalemberről, aki egymaga 27 magányos öreget látogat. Olyanokat pedig, akik kisebb mértékben ugyan, de folyamatosan gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit, a keresztények között sokat ismerek. Márpedig, akire várnak valahol, az nincs egyedül — annak a segítés, az ajándékozás közben felizzik szívében a szeretet. — Most arra kérem az írónőt, beszéljen saját életéről és arról, mi indította, hogy országos szinten foglalkozzon ezekkel, a családok érzelmi életét lényegesen formáló kérdésekkel. 95
