Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Kardos József: Korszerű karitászmunka
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK KORSZERŰ KARITÁSZMUNKA Ma a tömegkommunikációs eszközök révén azonnal értesülünk a világ bármely részén történt katasztrófákról, amelyekhez _ a nem zetek összefogásával — gyors segítséget kell nyújtani. — Az életkor meghosszabbodása folytán az öregkorral járó nehézségek, betegségek elleni küzdelmek is egyre több segítséget igényelnek. Az intézményes szociális ellátás rendszere: születési és baleseti segély, betegellátás, nvugdíj — emberéletünk egyik alapvető szükséglete, lassan az egész világon elterjed. A szociális intézmények fenntartása egyre inkább az államra, a társadalomra hárul. Ehhez követendő példát elsősorban a szocialista országok mutatnak. A módszeres szociális ellátás, gondozás felméri és pontos tudomást szerez a rászorultak körülményeiről, a velük történt eseményekről, de az ellátási hálózatban mindig maradnak olyan rések, amelyeket az intézmények dolgozói munkaidejük keretében betölteni nem tudnak. Egyre inkább kitűnik, hogy milyen nagy szükség van az egyes személyek részéről felajánlott önkéntes segítségre, az olyan segítőkre, akik nem foglalkozásszerűen, megélhetésként, hanem szabad idejükben, szeretetből, áldozatkészségből vállalják az embertársi szolgálatot, a rászorulók támogatását fizikai, szellemi segítségadással, vagy esetleg jövedelmükből felajánlott anyagi hozzájárulással. A KARITÁSZ szó jelentése: ajándékozó, gondoskodó szeretet, kihangsúlyozva annak kiárasztó, szétárasztó jellegét. A keresztény szeretet parancsa szerint legalább annyira kell kívánnunk felebarátunk javát, mint az önmagunkét. Aki ennél többet tesz, aki anyagi javaiból, ereiéből, idejéből annyit áldoz a rászorulókra, hogy közben önmaga javáról is megfeledkezik, az már azt az irgalmas szeretetet gyakorolja, ami az ajándékozó isteni szeretet jellemzője. Isten ingyen, sokszor valóban minden előzetes érdem, rászolgálás, kölcsönösség nélkül adja szeretetét teremtményeinek. Isten a teljesség! — Ö a végtelen bőségből áraszt. Az embernek mindig szüksége van javak befogadására ahhoz, hogy meg-megfogyat- kozó testi-lelki erejét feltöltse és azután tovább tudja árasztani a jót. De az ilyen emberi módon megvalósított és önként nyújtott kiárasztó, gondoskodó szeretet is némiképpen az Isten végtelen és örök szeretetét tükrözi. Ezzel a teológiai háttérrel talán inkább érthető a karitász-mozgalmak célja és feladata. SZOCIÁLIS ELLÁTÁS — KARITÁSZ-MUNKA. Ezt a két fogalmat gyakran felcserélik, pedig — mint ahogy már az előzőekből is kitűnik — a kettőt meg kell különböztetnünk egymástól. A szociális ellátás egy közösségnek az a feladatköre, amely a betegségüknél fogva, vagy magas életkorúk miatt átmenetileg, esetleg véglegesen tehetetlenné vált, önmagukat ellátni képtelen rétegeknek nyújt segítséget társadalmi alapon, intézményesen. Az egyes társadalmak fejlődésében és szo- cializálódásában fokozatosan bontakozik ki a „szociális érzék", de egyetemes jellegűvé csak akkor válik, ha az emberiség •— felelőssége tudatában — képes lesz leküzdeni a különféle diszkriminációk gátját; ha már nem talál semmiféle jogcímet ahhoz, hogy a szocialista ellátás köréből egyeseket kihagyjon vagy háttérbe szorítson; amikor már szociális ellátásban mindenütt, mindenki rászorultságának, szükségletének megfelelően részesül. — Mindaddig azonban, amíg idáig el nem jutunk, még nagy szükség van az egyének és egyes intézmények önkéntes segítő, gondoskodó munkájára: a helyi- és a világ-karitászszervezetek tevékenységére. A karitász-mozgalmak vallási intézmények segély-szervei, amelyek a nemzetközi Vörös- kereszt és az ENSZ szervezet együttműködésével, azokkal sokszor karöltve sietlnek a világ bármely részén a rászorultak megsegítésére. A kapitalista országokban sok a megoldandó helyi szociális probléma: a mind nagyobb és nagyobb tömegű vendégmunkások gondozása, az állástalanok és betegek ellátása, az elhagyott gyermekek elhelyezése. Helder Camara érsek karitász-adomá60
