Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Kardos József: Korszerű karitászmunka
nyokból építtette fel félmillió ember számára otthont nyújtó lakótelepét a Rio de Janeiro-i nyomortelepek helyén. Terézia anya ma is egyének és intézmények önkéntes adományaiból tartja fenn az elhagyott gyermekek, leprások és haldoklók menhelyét. A szeretet e nagy misszionáriusa így jellemzi karitász-tevékenységét: ,,India jövője megkívánja a tudósok, orvosok és ápolók rendszeres munkáját. De amíg a tervek megvalósulnak, az arra való várakozás idején is a segítségre szoruló emberekért kell élnünk, táplálni, gondozni, öltöztetni kell őket. Szeretettel kell betöltenünk ezt a helyet, amíg tart ez a jelen." — Eljön majd az ideje annak, amikor mindazokat a feladatokat, amelyeket ma még önkéntes jótékonysági intézmények, karitász-szervek végeznek, az adott társadalmi szervek fogják ellátni. Mindig maradnak azonban olyan területek, ahol — a leggondosabb előrelátás ellenére is — rendkívüli, gyors vagy személyes beavatkozásra, segítségre lesz szükség: természeti csapásoknál, baleseteknél való segítségnyújtás, testi- lelki sérültek személyhez kötött gondozása. A gyors segítségadásnak mindig jelentős forrása marad a karitász. A BERLINI KARITÁSZ-mozgalom 1976-ban ünnepelte 75 éves évfordulóját. A ma is jelentős közös szeretet-akció lehetővé tette, hogy a kelet- és nyugat-berliniek együtt ünnepeljék ezt a neves évfordulót, dr. Hüss- ler, a német Karitász elnöke, Bengsch bíboros, keletberlini érsek és számos közreműködő és fenntartó szerv részvételével. Nem véletlen, hogy a karitász-mozgalom legszervezettebben a német nyelvterületen bontakozott ki. Nagy szerepe volt ebben a náci üldöztetéseknek, mert abban az időben a helyén maradó városi lakosság jelentős része nagy lelkiismereti felelősséggel és a legváltozatosabb ötletekkel védte, mentette és gondozta az üldözötteket, a rászorulókat. Talán ebből ered, hogy a németországi keresztények ma is érzékenyen és segítőkészen figyelnek a háborúk és természeti csapások nyomán eredő, valamint az egyéni sorsproblémákra. Nem kerüli el figyelmüket az egyedül élő szomszédasszony vagy magatehetetlen öreg házaspár, az ott dolgozó magányos olasz lányok helyzete, a későbben betelepültek társadalmi kirekesztettsége. Ilyen és ehhez hasonló esetek mind a helyi karitász- munka feladatai. „A szociális munka növekvő professzioni- zálódása egyenesen megköveteli a mindjobban erősödő önkéntes segítés rendszerét” — hangsúlyozta dr. Hüssler, az 1975-ben megtartott bonni Karitász-konferencián. „Vannak olyan feladatok, amelyek megkívánják az egyes segítők aktív részvételét az egyházközségek karitász-csoportjaiban. Csak ilyen módon tudjuk fenntartani az öregek klubjait, a betegek, lelki sérültek házi gondozását ... Jól látjuk, hogy ma az anyák annyira túlterheltek, — hogy időnként ők is önkéntes segítségre szorulnak. A végzetessé válható eseteket —- így többek között a magukra maradtak helyzetét — kellő és alkalmas időben kell feltárni ahhoz, hogy a segítés láncreakcióját megindíthassuk. Ehhez pedig még sok éber szemre, segítő kézre és szerető szívre van szükségünk.” (Christ in der Gegenwart, 1975. VI. 29.) A nyugat- és keletnémet egyházközségekben a társadalmi egészségügyi hálózat segítségére alkalmas, a különböző munkakörök betöltésére kiképzett szakszerű gondozókat is találunk, így: betegápoló nővéreket, öreggondozókat és családsegítő nővéreket. Ezekben a munkákban a különféle valiású egyházak — szükség esetén — egymást kölcsönösen is támogatják. Érdemes kiemelnünk néhány példát az egyházközségi szakgondozók tapasztalatából: „Gyakran az az érzésem — mondja az egyik nővér —, hogy az öregek nemcsak ápolásra, testi gondozásra várnak, hanem szükségük van arra is, hogy velük beszélgessünk. Nagy lelki igényük, hogy panaszaikat, gondjaikat szabadon feltárhassák, hogy valaki őket meghallgassa. De vajon a beszélgetés nem legalább annyira gyógyító és segítő jellegű-e, mint a fizikai ellátás?” Egy másik nővér megemlíti, hogy segít egy olyan beteg asszony ápolásában, aki napközben felkel ugyan, de olyan rendetlenséget hagy maga körül, hogy még a gyógyszereit is összekeveri. Férje iszákos, tőle segítséget nem kap. Az egyházközségi nővérnek kell rendet teremtenie, rendszeres napi meleg ételről gondoskodnia. De még így is fennmarad az a nyugtalanító kérdés: vajon elegendő-e mindez a rendezett élet helyre- állításához? Számos családban szellemileg sérült, vagy visszamaradott gyermeket ápolnak, sajnos egyre több esetben. A családanya és a családtagok a rendes napi munkájuk végzése mellett már a beteg testi gondozásában kimerülnek, annál többre nem képesek. Milyen jótétemény ezeken a helyeken a heti egykét alkalommal odalátogató önkéntes segítő, aki nevelői, gondozói vagy esetleg gyógypedagógusi felkészültségével, gyakorlottságával segít a család gondján és tervszerű foglalkoztatással változatosabbá teszi egyhangú életét. A karitász-értesítők, egyházi lapok karitász- rovatai lehetőséget adnak a segítséget kérők és a segítségüket felajánlók egymásra találásához. Ezek a segítséget kérő és segítséget felajánló kis hírek sok problémát, .nehézséget megoldanak. Előfordult, hogy egy családban az anya műtétre került és a dolgozó apa, 61
