Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Erdő Péter: A keresztény erkölcsi norma és a statisztikai átlag
figyelemreméltó statisztikát olvashattunk arról, milyen életideálok, világnézeti orientációk érvényesülnek társadalmunkban. Szebenyi Péterné reprezentatív felmérése alapján azt állítja, hogy a magyar gimnazisták 8,5%-át vezeti keresztény életideál.1 A többség az általános humanista (55%) és a „becsületes átlagdolgozó" (22%) eszményét tette magáévá. A Csanád Béla vezetésével készített magyar vallási statisztikából kitűnik, hogy az összes házasságoknak 37,3%-át kötötték 1971-ben a római katolikus egyház szertartásai szerint.2 Jóllehet a keresztelés és a temetés indexszámai magasabbak, ezek semmi biztos felvilágosítást nem adnak a keresztény erkölcsi normák tudatos vállalásáról. Aki viszont megkeresztelt katolikus létére nem köt egyházi házasságot, arról feltételezhetjük, hogy életét nem a katolikus egyház által hirdetett keresztény erkölcs szabályai szerint kívánja berendezni. Ezt vélelmezi különben az egyházi jog is, amikor katolikus ember tisztán polgári házasságát érvénytelennek tekinti. Egy kis módosítást jelenthet itt azoknak a már nem első házasságban élőknek a száma, akik szeretnének ugyan egyházi házasságot kötni, de nem tehetik. Ezek aránya azonban statisztikailag nem jelentős. Azt pedig, hogy még az egyházi házasság sem jelent mindig őszinte keresztény meggyőződést, minden gyakorló lelkipásztor tanúsíthatja. Ugyancsak érdekes Murányi Mihály és Dómok Zsuzsa vizsgálata a budapesti fiatalok világnézeti orientációjával kapcsolatban. Ennek végeredményeként az erkölcs területén arra a megállapításra jutnak, hogy: „a hagyományos vallási szemlélet és értékvilág devalvációja sokkal intenzívebben érvényesül, mint a tudományos ateizmus épülése” . .. bár „az emberi együttélés és egyéni problémák területén .. . már a vallás sem érezteti szabályozó hatását.”3 Mindenesetre ez a következtetés összhangban van Szebenyi Péterné statisztikájával, aki szerint a gimnazisták többsége a kereszténység erkölcsi irányelveit nem fogadja el egyértelműen, s mégis vannak — sokszor nem is felületes! — erkölcsi eszményei. Szempontok a statisztikai kép helyes értékeléséhez A fenti statisztikára is érvényesek Dinechin általános statisztika-értelmezési szabályai.4 a) Az átlagszámokat a megoszlás figyelembevételével ki kell egészítenünk A jelenségeket a statisztikai átlagok nem írják le kimerítően. Például lehet azt mondani, hogy egy országban az átlagos család 2,2 gyereket nevel; ilyen család azonban a valóságban egyetlenegy sincs: többet ér tudnunk, hogy hány gyermektelen, egy-, két- és többgyermekes család van ... Gyakran az extrém kisebbségek, melyeket peremközösségeknek is nevezünk, nagyon jellemzőek lehetnek a nagy egészre is. Ugyanakkor az átlagban, a statisztikai szemléletben szinte eltűnnek. Etikai síkon például a negatív „devianciák" (túlkapások, garázdaságok, bűnözési módok) gyakran épp az egész népesség rejtett bajainak tünetei. A „kiválóságnak” —a mintaképnek — is különleges jelentősége van. A filozófusok és a keresztények a pozitív értelemben kiváló embereket mindig is mintaképnek tartották a többség számára. Az evangélium is többre becsüli a nagy szenteket, sőt a bűnbánó nagy bűnösöket is, mint azt, aki „se hideg, se meleg". b) El kell választanunk az emberek magatartását véleményüktől Ritkán élünk teljesen a véleményünknek megfelelően. így az emberek véleményéről, érzelmeiről készült felmérés (pl. egy magatartás-vizsgálat) még nem ad biztos felvilágosítást a viselkedésről és megfordítva. Az előbb említett statisztikák közül, például a Vigiliáé a magatartásokról, a másik kettő a vélekedésről szólt. Éppen az erkölcsök „liberalizálódása" haladt inkább előbbre a véleményekben, mint a gyakorlatban.5 Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a katolikus terminológiához szokott füleknek liberálisként hangzó felfogás is szigorú erkölcsi követelményeket támaszthat követőivel szemben. c) Szembesítenünk kell a különböző értelmezéseket Gyakran találunk egymáshoz közel álló kérdésekről statisztikákat: érdemes összevetnünk őket. Olykor más-más területről, a népesség más-más csoportjáról kapunk statisztikai adatokat. Ezeket is jó összehasonlítani. Például Szebenyiné és Murányi Mihály felmérése egyaránt fiatalabb és iskolázottabb rétegre szorítkozik, továbbá elsősorban a fővárost és néhány vidéki városunkat tartja szem előtt. Arról nem adnak felvilágosítást, hogy hogyan vélekednek ugyanezekről a kérdésekről az elzárt falvakban élő, kevésbé iskolázott és idős emberek. Ezt a megszorítást azonban már címükben is hangsúlyozzák. Sokszor ugyanarról a tárgyról különböző időpontokból állnak rendelkezésre statisztikák. Ezek különösen fontosak a megértés szempontjából, hisz éppen a tendenciákat — a törekvési irányokat — világítják meg. Mindezeknek a kritikai szempontoknak az érvényesítése után is arra mutatnak statisztikai adataink, hogy: a társadalmunkban általános viselkedési normák legalábbis nem keresztény módon vannak fogalmazva és motiválva; így a ke52
