Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Gondolatok az olvasásról
tevékeny résztvevő, mint a nem keresztények. A lakóterületen tehát létrejöhetnek — mint a népfront vitaanyaga javasolja — „a valóban önmagukat művelő emberek közösségei, akiket az érdekeken túl a közös kulturális érdeklődés, a szabad idő közös eltöltése kapcsol össze". Egy-egy terület egyházközsége olyan bázis lehet, melynek segítségével ,,a művelődő közösségek tevékenységének kiterjesztésére megvannak a reális lehetőségek”. Tagjai közösségalkotó magot képeznek mindenütt. Tulajdonképpen rájuk is vonatkoztatható a népfront ajánlása: „Ezeket a személyeket nyerjék meg művelődéspolitikai célkitűzéseinknek, segítsék őket ötletekkel, kezdeményezéseik felkarolásával, erkölcsi támogatással, hogy közösségük munkáját tartalomban gazdagítsák, hatókörét folyamatosan olyan emberekre is kiszélesítsék, akik eddig valamilyen okból távol voltak a művelődés ügyétől.” Értessék meg saját közösségükkel, de azokkal a közösségekkel is, amelyekbe egyébként életük, tevékenységük más módon belefolyik, azt a felismerést, hogy „önmagunk művelődésénél, hasznos szórakozásunknál csak egy nagyobb öröm van, ha egyre több emberben keltjük fel a művelődési igényt, s közös erővel biztosítjuk számukra az igények kielégítéséhez szükséges lehetőségeket.” A II. püspöki szinodus határozata a keresztény ember önképzését, rendszeres tájékozódását a világ és az egyház dolgairól, az ítéletalkotás képességének fejlesztését, a teológiai és általános műveltségi szintjének emelésére tett erőfeszítéseit azért tartja kiváltképp szükségesnek, hogy „a papoknak legyen rá gondjuk, hogy bizalommal bízzanak a világiakra hivatalokat is az egyház szolgálatában, teret biztosítva szabad tevékenységüknek, sőt adódó alkalmakkor bíztassák őket, hogy ilyen munkára önként vállalkozzanak”. (A szolgálati papság, II. 3.) Így lesz minden egyes hívőnek módja tanúskodni az Ür Jézus föltámadásáról és az élő Isten jelének lenni a világ előtt (vö. Egyházról, 38). Hegyi Béla GONDOLATOK AZ OLVASÁSRÓL Hazánk „lolyamatos művelődése feltételeinek javításához a népfront járuljon hozzá a két országos kiterjedésű közművelődési mozgalom — az OLVASÓ NÉPÉRT és a Honismereti mozgalom — szervezésével... Az olvasás, a jó könyvek segítségével való tájékozódás igényét mór az általános iskolás korban lel kell ébreszteni... de az érdeklődés a leinőtt ifjúság körében is növekedik ... Nagy gondot kell fordítani a felnőttek öntevékeny művelődésére, olvasási kultúrájuk növelésére... Vizsgáljuk meg, melyek az eddig kialakult legjobb módszerek ... az igényes olvasóvá nevelésben, milyen gyakorlattal lehet ezt a munkát tovább gazdagítani és a legjobb tapasztalatokat, elképzeléseket tegyék közzé. (A népfront művelődéspolitikai munkásságának feladatai, 2. és 5.) Ebből a felhívásból mi is kivesszük a részünket, amikor az olvasás művészetében jártas irodalmár-nevelő tartalmas írását közzé tesszük. szerkesztő Bármennyire is különbözzenek életkorban és munkakörben olvasóink, összeköti őket a könyvek iránti érdeklődés. Hogyan lehet ebben segítségükre az olvasás, az irodalommal való foglalkozás? Ezzel kapcsolatban próbálunk néhány gondolatot megfogalmazni. MIÉRT OLVASSUNK? Erre a kérdésre világirodalmi mértékkel is nagyszerű feleletet kapunk Sík Sándor két tanulmányában: Egyetemesség és forma (A katolikus irodalom problémájához), Szent Jeromos barlangja (Az irodalom lelkiéleti jelentőségéről). Az elsőben kifejezetten esztétikai megállapításokon kívül a katolikum egyik leglényegesebb vonásáról, az egyetemességről találunk kiváló teológiai művekkel egyenrangú fejtegetést. A másik rámutat arra, hogy megfelelő lelki magatartás esetén az irodalom nemesít bennünket, gazdagítja világképünket, hozzásegít a vallási élmény megértéséhez.1 Az író ihletettségében nemcsak az érzékelhető világ szépségeit tárja elénk, hanem kapcsolatba kerül a láthatók mögötti Titokkal. így „az alkotás ihlete az áhítat egy formája”. Akit ez a megállapítás meglep, olvassa el a francia papnak és esztétának, Henri Brémond-nak könyvét: Az ima és a költészet (Priére et poésie), ez gazdag bizonyító anyagot nyújt2. Az ember világát] 'az erkölcs formáljál, ezért nincs nagy író erkölcsi elvek nélkül. Illyés Gyula leírja, hogy milyen nagy hatással volt rá már 14 éves korában Arany Toldija. „Cáfolhatatlan szavahihetőség azt tudatta velem, hogy érdemes jónak, egyenesnek, bátornak és becsületesnek lennem. Megleltem a világ törvényét, gondoltam, de úgy, hogy ez szinte énekelt bennem. Pusztán 48