Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Gondolatok az olvasásról
az, hogy ő, Arany, jól kezelte a lantot, azt palántálta belém, jó dolog embernek lenni.” így megalapozottnak látjuk egy másik nyilatkozatát: „Mindinkább hiszem (s tapasztalom is), hogy nagy írónak nagy jellemnek kell lennie . . . Kortársaim közül azokat becsülöm a szó etimológiai erejével, akiknek soraiból nemcsak a művészet, de a jellem aranyfedezetének csengését hallom."3 Elsősorban lelkipásztori szempontok figyelembe vételével jelent meg 1963-ban egy német összeállítás: Hol van az üdvösség? (Wo ist das Heil), amely 22 modern regényt elemez. A híres osztrák lelkipásztornak Michael Plieglernek gondolata áll a mű elején: Az igazi művészi szó nem időtöltésre való, hanem sokkal inkább és égetőbben szolgálja önismeretünket, lelkiismeretünk megvizsgálását, mint egy olyan ájtatos elmélkedés megismétlése, amelynek igazát senki sem vonja kétségbe, de amely senkit sem indít meg. Nem állíthatjuk-e, hogy vannak ilyen „lelket mozgató” mai magyar írások? Rónay György 1968-ban három előadást tartott a vatikáni rádióban „Keresztény szellem és életérzés a mai magyar irodalomban", igazolva azt, hogy ma is „istenkereső nemzedék” vagyunk (Megjelent a „Szentek, írók, irányok” c. kötetben). Részletesebben szól Illyés Gyula verseiről, Veres Péter gondolatairól, Németh László egyik drámájáról (Nagy család) és Ottlik Géza „Iskola a határon" c. regényéről. — Bizonyára többen tapasztalták egyes írásoknak a társadalmi felelősségtudatot felrázó hatását. Csak példaként említünk két regényt (Németh László: Irgalom; Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét), azután utalunk szociográfiai írásokra és riportgyűjteményekre. Amit Isten mindenkinek el akart mondani magáról, a természetfölötti világról, azt emberi szavakkal és irodalmi formában nyújtja a kinyilatkoztatás. Számunkra a szavak (illetve a mögöttük álló fogalmak) a természetfölötti megismerésnek is eszközei, a köztünk megjelent Istennek neve: Verbum, Ige. XII. Pius pápa mondta a híres francia költőnek, Claudelnek üdvözlésekor: „Az igazi költészet az Ige visszhangja." A költő így a Teremtő munkatársa lesz: „Te mondd, ahogy Isten / adta mondanod.” (Arany: Mindvégig) „ / Isten / Gyermekmosollyal figyeli belőled / A szót, amit beléd kiáltott.” (Sík: Túl a borókán) A Szentírás egyes könyvei a korabeli irodalom műfajaihoz hasonló formában jelennek meg előttünk, ezért megértésükhöz megfelelő irodalmi ismeretekkel is kell rendelkeznünk. Hogy mindjárt az első könyvvel kezdjük: Mennyire jól meg lehet magyarázni a teremtéstörténetet már az általános iskolás irodalmi ismeretekkel rendelkező fiataloknak, ha rámutatunk arra, hogy sajátos elbeszélő költeménnyel van dolgunk, és nem az egyes költői eszközök, hanem az eszmei mondanivaló fontos számunkra. Azután ösz- szehasonlíthatjuk az asszír-babilóniai hasonló tárgyú költeményekkel és meggyőző erővel emelkedik ki a Biblia gondolatvilágának magasabbrendűsége. MIT OLVASSUNK? Valószínű, hogy elég sokan magukévá teszik Schütz Antalnak nyilatkozatát olvasmányairól: „Míg az embernek van ideje és teljes fogékonysága olvasni, addig nincs eligazodása a könyvek sokadalmában, és többé-kevésbé a véletlenre van bizva; amikor már tudna válogatni és volna módja az ízlésének és értékelésének megfelelő könyvekhez, akkor már alig van ideje.”4 Ezért éppen az irodalmi olvasásra fordítható idő rövidsége teszi ezt a kérdést mindenki számára fontossá. Olvasmányaink megválogatásában szívesen fogadnánk a nagy Írók útmutatását. Többször is összegyűjtötték a válaszokat, hogy milyen írásművek gyakorolták rájuk a legnagyobb hatást.5 A legtöbbször igen érdekes megnyilatkozások azonban elsősorban önéletrajzi anyagot' tárnak elénk. Ez lehet egyes könyvekre vonatkozóan jó eligazítás, de hosszabb időre szóló terv készítéséhez nem elégséges segítség.6 Gondos Ernő az 1975-ben megjelent „Olvasói ízléstípusok” c. könyvében egy statisztikai felmérést ismertet főleg a regények kedvességéről, és ennek alapján egymástól eléggé eltérő 14 ilyen olvasói izléstípust különböztet meg. Ha vitatható is az anyag egyoldalúságáért, a következtetést elgondolkodtatónak tartjuk: nem lehet egységes jegyzékkel kielégíteni egymástól annyira különböző embereket. Az iskola feladata, hogy megismertessen a remekművekkel — ezt szokták mondani. Csodálkozhatunk-e azon, hogy ez aránylag csak kevés esetben történik meg egész életre szóló hatással? Először is a legtöbb nagy irodalmi alkotásnak megértése és élvezése olyan érett gondolkodást és élettapasztalatot követel meg, amivel egy fiatal még nem rendelkezhet. Azután pedig megfelelő bemutatásuk a műértés olyan fokát igényli, ami nincs meg minden nevelőben. Hasonlatképpen mondhatjuk: Egy Beethoven szonátát nem tud annyi ember művészien előadni, hogy minden iskolára jusson egy belőlük. Ehhez persze hozzá kell tennünk, hogy a hanglemezek és a rádió korában a legkisebb faluba is eljuthat egy-egy mesteri tolmácsolás. Ehhez hasonlóan örvendetesen megnövekedett azoknak az irodalmi elemzéseknek száma, amelyek segítségével ma már az irodalomtanár mintát kap a művek szépségének megragadására. Az életkorból eredő 4 49
