Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Hegyi Béla: Népfront és az egyházközség
a kiáradó végtelen szeretetet azonban még az Isten Fia is áldozattal, önmaga lemondásával érhette el: „Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is, . . . Ugyanazt a lel kü letet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt. . . Kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez" (Fii 2,4.7.). Ez a Jézushoz illeszkedő, önmagunkról megfeledkező beállítottság szükséges nekünk is ahhoz, hogy a legkisebb emberi cselekedetünknek is üdvözítő értéke legyen. így az áldozatban és hivatásban növekedő szeretetünk nemcsak minden erényt és minden embert egybefoglal, hanem egyesit a végső Céllal: Istennel. „Szeretet az Isten, aki szeretetben él, Istenben él és Isten Őbenne" (Un 4,16). Hivatásunk „itt és most" Jézus magatartásából fakadó önzetlen és áldozatos lel kü lettel a keresztényeknek mindenütt, a helyi egyházuk megadott környezetében figyelniük kell társadalmuk emberséges igényeire. Amikor hazánkban nemcsak a munkaképes embereknek, hanem a csökkent munkaerőknek, a gyermekeiket gondozó anyáknak, az öregeknek is biztosított az anyagi ellátottsága, akkor eljutottunk ahhoz a fejlődési szakaszhoz, hogy a létfeltételeken felüli segítést, emberségesebb életszintet, ápolást és gondozást, sőt a szeretet kiárasztását is „intézményesite- nünk" kell. — „A mai társadalmunk igényeihez jobban igazodva” címmel a Maqyar Nemzet (1976. okt. 16.) részletesen kifejti, hogy „ne csak vegetatív szinten lássuk el (a rászorultakat) ... a szociális gondozás fő célkitűzése, hogy a rászorulók a szükséges segítséget lakóhelyükön is megkaphassák . . . Mivel pedig az értelmi fogyatékosok és az idegbetegek száma növekedik . . . segítségükre is mindig több hivatásra lesz szükség ." — Végül ír a cikk olyanokról is, akik „csak" szeretethiányban szenvednek és egy jó beszélgetésre „éhesek". A „szóterápiát" — ami nemcsak a gyógyításnak, hanem a lelki gondozásnak is fontos tényezője — egy kis türelemmel és megértéssel mindenki nyújthatja. Ezekben az emberekre irányuló feladatkörökben szívesen látottak azok, akik vallásos meggyőződésük energiájából vállalják a többletet. Ha végignézzük az egyházi lapok apróhirdetéseit, láthatjuk, menynyire keresik közöttünk az ápolói, a gondozói segítséget, a magukra hagyott családtagok, valamint az intézmények ápoltjai számára. Amikor a református és evangélikus egyházak számos otthont tartanak fenn sérült gyermekek és öregek gondozására, hivatásokat képeznek ki melléjük, szakdiplomát nyújtva, — akkor megérezzük, hogy az államunk megérti és felhasználni kívánja az evangéliumi szeretetből fakadó „pluszelhivatottságot”. Lelkiismeretes munkaerőket várnak az onkológiai és idegosztályok, az utókezelők ápolóinak utánpótlására, a csecsemők, az állami gondozottak és idősek napközi és szociális otthonainak ellátására. Szólhatunk ezeken a területeken „késői hivatásokról” is. Aki már felnevelte gyermekeit, gondozta szüleit, nyugdíjas kora szabadidejében segítheti a rászorultakat úgy, amint jelenlegi lakóhelyi szociálpolitikánk megtervezi. Mindez csak Ízelítő abból a széleskörű hivatás-lehetőségből, amit az érzékeny lelkű keresztény észrevehet újságolvasás, tévénézés közben. Korszerű információs eszközeink ugyanis nem csupán „kikapcsolódást" és szórakozást jelentenek számunkra, hanem feladatot és hívást is „sugároznak”, mert ami városszerte vagy országosan történik, az a keresztényekkel is „történik”. Akik „meghívottnak" érzik magukat a többletre, így széttekintve megtalálják a módot is az embertársi segítésre. Ezen az úton is lehetséges, hogy korunkban keresztény életünkkel mindjobban megközelítsük Jézus kívánságát: „Ügy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják meny- nyei Atyátokat" (Mt 5,16). Széli Margit NÉPFRONT ÉS AZ EGYHÁZKÖZSÉG Korunkban az egyház befolyása nem érvényesül már a régi módon, amikor a társadalmi élet egyik fő alakítója, őre, sőt olykor kialakult és túlhaladott gazdasági és ideológiai viszonyok konzerválója volt. A keresztény hittartalom lényege, az eredeti evangéliumi mag, a Krisztus-tanítások azonban ma is hatnak, kisugárzásuk még erőteljesebb, mert nem ütköznek az egyház hajdani, nagyon is földi hatalmának akadályaiba. A hívő embert cselekvésre késztetik, belevonják a mindennapi élet tanuságtevő megvalósításába, amely pregnánsan kifejeződik a továbbfejlődő társadalom építésében, humánus és demokratikus arculatának formálásában, hozzájárul az összemberi vogy a sajátosan egyéni problémák megoldásához. „isten szent népe Krisztus prófé44
