Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Széll Margit: Pályaválasztás - hivatásból

irányításához? Mennyire rugalmasan alkalmazkodom a külső feltételekhez?

4. Ezek után készítsek konkrét tervet, amit pályám érdekében már holnaptól kezdek megvalósítani. Például gyógyító pályakor esetén: Menjek egy-egy beteghez, nehéz természetű öreghez önként segíteni. Vállaljak kórházi segédápolói idénymunkát. Közben figyeljem önmagam munkakedvét és tűrőképességét. Hogyan szoktam helytállni, ha valaki otthon beteg? — Jegyezzem fel egy hétre terveimet: Mit kell tennem pályámra nevelésem érdekében? Kitől kellene további tanácsot kérni? Mit olvassak? Mit kellene tovább tanulni?

5. Egy idő múlva ellenőrizzem magam, megvan-e még a kedvem, kitartásom terveim következetes megvalósításához? Figyeljem akarati ingadozásaimat! Erősítsem jó elhatározásaimat! — Ha motívumaim közben más pálya felé indítottak, okait őszintén tárjam fel magam előtt! — Mindia szem előtt kell tartanom, hogy bármiféle ráhatás ér, ha különféle tanácsot és segítséget kapok is, de a választást mások lelkiismeretileg nem befolyásolhatják: A pályaválasztási döntést saját rendezett inditékaim alapján önmagomnak kell megtennem I

II. ,,Kísérletileg" könnyen elvéqezhető munkamotivációs tesztet közöl a Magyar Pszichológiai Szemle 1975. V. száma (Dr. Csirszka János: Pszichológiai módszer a munkavégzés virtuális motivációjának megismerésére, 479—488). A módszer a jelenben ható és a jövőben kívánatos munkamotívumok tudatosítására alkalmas. A lelki törekvések legáltalánosabb szükségleti köréből indul ki, amelyekhez eavénenként két-két munkamotívum kapcsolódik. Ezeknek a négy-négy tagú kombinációjából, húsz lapon nyolcvan választást tehet a kísérleti személy. A választások sorrendje és gyakorisága számszerűen könnyen értékelhető. (Részletesebben lásd az i. m.-ben!) A szerző a lelki indítékok következő szükségleti köreit állítja fel: önmegvalósítás, presztizs, változatosság, elmélyülés, szociabilitás, adaptáció, munkaerkölcs, anyagiak.

Miután különféle módszerekkel felismertük magunkban, mi az a hivatás, ami betölti életünket, és ha már tisztáztuk indítékaink értékét, akkor döntésünket előkészítettük. Ezzel a lépéssel azonban még közel sincs minden lezárva. A különféle értékű motívumok továbbra is hatnak egymásra, a hasonlók erősítik, a különbözők lerontják egymást. Ezért a pozitívnek értékelt motívumainkat állandóan védeni és mélyíteni kell. Mivel a párkeresés időszaka gyakran egybeesik a pályaválasztással, a motívumok harcát a választott élettárs is befolyásolja és sokszor az erősebb fél elgondolása érvényesül. A hivatást nem tekinthetjük térben és időben determinálnak. Ha kezdetben vonzónak tetsző pályát ellenkező tapasztalatok, vagy belső alkalmatlanság miatt csak nagyon nehezen tudunk ellátni és ez fokozódó elégtelenséget és szorongást okoz bennünk, akkor fennáll a veszély, hogy ezek előbb utóbb kényszerképzetekhez, üldöz- telési téveszméhez, erőszakos magatartáshoz, végül a személyiség torzulásához, súlyos neurózishoz is vezetnek. Ilyen helyzetben, bármilyen alaposan előkészített pályát is idejekorán el kell hagyni!

Az egészségesen fejlődő egyéniségben azonban a karakterjegyek összképe dinamikus: a begyűjtött élettapasztalatok még inkább fokozzák a rugalmas alkalmazkodó képességet, biztosítják a magasabb értékmotívumok mindenkori szemmel tartását és a lemondani tudás készségét. Bár az induláskor a hivatás indítékai sokszor még naivak és idealisztikusak, (a döntés pedig határidőhöz kötött) a dinamikus személyiség képes indítékait fejleszteni, mindig jobbra váltani, a meglévőket transzponálni. A választott hivatást az ilyen előnyösen módosított indítékok továbbra is fenntartják. A már elvállalt munka tevékenysége visszahat: öntudatosítja az egyéniséget, formálja a személyiség szerkezetét, még az arcvonásokat, a testi alkatot, a magatartási kiállást is meghatározza. Az egyedi struktúra így szervesen összeforr a munka funkciójával. Mindennek következménye, hogy a kiegyensúlyozott egyéniségekben, bárhogy is változtatják a testi és lelki adottságok a motivációk összjátékát, az indítékok eredeti bázisa mindig hatékonyan érvényesül. Csak ilyen előfeltételezésekkel vállalkozhat egy hivatásos tanácsadó — és maga a pályaválasztó — arra, hogy a hivatás motívumainak korai formáit a döntéshez elegendőnek tartsa, mert joggal remélheti, hogy a kezdetben sarkalló „minták” az életvitel további alakulásában is megmaradnak.

A keresztény ember hivatásmotívumai

A keresztények hivatástudatát lényegében nem vezetheti más, mint a többi felelős lelkiismeretű emberét. Ezért lehetséges, az „ideológiai különbségek ellenére cselekvési egységet teremteni a közös emberi célok és érdekek talaján: És a tapasztalat is megerősíti, hogy a vallásos és nem vallásos emberek tudnak együtt élni, dolgozni, alkotni, bár világnézetük nem azonos . . (Hazafias Népfront vitaanyaga: Szocialista egység... 8.) — Ez a megalapozás jól összhangba hozható a 2. Vatikáni zsinat, Egyház a mai világban lelkipásztori konstitúció idevágó irányelveivel :

„A keresztények a lelkiismeretükhöz való hűség útján csatlakoznak az igazság felku42