Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Nagy József: Homiliavázlatok Húsvétvasárnaptól Pünkösdig
retjük-e Krisztust és megtartjuk-e a parancsait. Minél több irgalmat, segítséget, vigasztalást kívánunk Istentől, annál buzgóbban kell az ő parancsait megtartani. Valóban csak olyanok panaszkodnak elhagyatottság- ról, meg nem hallgatásról, akik mindent az Istentől várnak, de maguk egy-két fohászon kívül alig adnak valamit. Az egyház élete a kölcsönös szeretet történeti példája. Az Atya és a Fiú a Szentlelket árasztotta ki az egyházra, és az apostolok tudatában is voltak annak, hogy intézkedéseiket a Szentlélek irányítja. Krisztus kijelentése mindnyájunknak szól: Ne nyugtalankodjék a szívetek és ne csüggedjen. Azt kell néznünk, hogy konkrét helyzetben mi számunkra Krisztus parancsa, hogyan kell viselkednem örömben és szenvedésben, barátok és ellenségek között, sikerben és sikertelenségben, egészségesen és betegen. Az Atya szereteté- nek megnyilatkozása ehhez van kötve. Jézus mennybemenetelének ünneoe (ApCsel 1,1—11 ; Ef 1,17—23; Lk 24,46—53) Jézus megáldja övéit Lukács Jézus mennybemenetelét ószövetségi kifejezések segítségével mondja el. Igazában Krisztus mennybemenetele már semmit sem adott hozzá ahhoz a végleges állapothoz, amelyet a feltámadásban magára öltött. Az Ószövetségben a felhő Isten megnyilatkozásának és elrejtőzésének eszköze és jelképe. Ahogy Jézust felhő takarja el, úgy jön el majd a világ végén az ég felhőiben. Ugyancsak ószövetségi szavakkal utal a Szentírás Jézus dicsőségére is: az Atya jobbján ül, vagyis megtisztelést, dicsőséget kapott tőle, hogy részt vegyen a hatalomban. Közelebbi felvilágosítást azonban nem kapunk erről a hatalomról és dicsőségről. Lukács nagy hangsúlyt helyez Jézus utolsó tettére: megáldja övéit és úgy megy a mennybe. Ez utalás arra, hogy Jézus földi küldetése főpapi tevékenység volt. Jézus saját áldását adja. Ha messze is lesz övéitől, áldása rajtuk marad. Itt az apostoloknak már nincs kérdezni valójuk. Tudják, hogy fontos láncszem lettek Isten terveiben. Azt is tudják, hogy kellő időben intést kapnak tőle feladatuk részleteire vonatkozólag. Szemük már a jövőbe mereng, ahol új remény bontakozik ki. Krisztus megadta nekik a lelki békét, amelyet senki sem vehet el tőlük. Mesterük a mennyben van és közbenjár értük. Jézus mennybemenetelében az apostolok meglátták az emberi üdvösség teljesedését. Ezt tanítja szent Pál is a mai leckében: Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg benneteket, milyen gazdag a szentek fenséges öröksége és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma felettünk, akik hiszünk benne" (Ef 1,13). — Jézus eltávozása után az apostolok örömmel térnek vissza a városba. Tudták, hogy olyan valakinek szolgálnak, aki nem csapta be őket. Krisztus bemutatta, hogy a szenvedés nem az utolsó szó, a haló! nem elmúlás, hanem az örök élet kapuja. Ez a meggyőződés ad majd erőt arra a tanúságtételre, amelyet vállalnak. Pünkösd (Ez 37,1—14; Róm 8,22—27; AoCsel 2,1—11; Jn 20,19—21) A Szentlélek az erő forrása Isten Leikének kiáradása nélkül nem értjük meq az üdvösség történetét. Már az Ószövetségben szó van arról, hogy ahol Isten gondolatai, tervei megnyilvánulnak és megvalósulnak, ott az Isten Lelke működik. Joel próféta (3,1—5) szerint a Messiás kora különleges módon a Lélek kiáradása lesz Isten népére. Jézus földi életének kezdetét ez az üzenet jelzi: A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával (Lk 1,35). Az egyház történelmi életének kezdetén pedig Krisztus szava hangzott el, hogy elküldi az Atya ígéretét, aki majd úgy jelenik meg, mint a magasságból jövő erő (ApCsel 1,8). Aki a Szentlélek hatására Máriától születik, az lesz a Szent, az Isten Fia, akik pedig az egyházban újjászületnek vízből és Szentlélek- ből, azok Isten gyermekei. Az apostolok később úgy jellemzik Jézust, hogy Isten „Szent- lélekkel és erővel” kente fel (ApCsel 10,38), s ők maguk is „nagy erővel tanúsítják” Mesterük feltámadását. A Lélek tartja ébren bennünk azt a tudatot is, hogy az Atya gyermekei vagyunk, ezért a bizalmat nem szabad elveszítenünk. De a Lélek ereje legjobban abban nyilatkozik meg, amiről a mai evangélium beszél. A bűnbocsátó hatalmat Ö állandósítja a földön, és vezeti az az embert, hogy botlásai után felemelkedjék, bűnbánatot tartson és újra kezdje elhatározásait. A gyarló embert akarja megerősíteni, a homályosan iátót megvilágosítani, az ingatagot szilárd léptekre bírni. Segítsége azonban csak akkor hatékony bennünk, ha mi Is igyekszünk életünket, feladatainkat, céljainkat nem csupán testi és anyagi, hanem lelki szempontból is nézni. Nagy József 27
