Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Nagy József: Homiliavázlatok Húsvétvasárnaptól Pünkösdig

Atyánál. Állíthatjuk azt is, hogy jobban ismer bennünket, mint mi önmagunkat. Minket sokszor vezet az érzelem, az ösztön, a ki nem tisztult vágy, azért a jó pásztor úgy irányít az élet útján, hogy alkalmunk legyen a megvilágosodásra, az alázatos magunkba szállásra és az igazság megismerésére. Akkor is pásztorunk marad, ha a megpróbáltatás útját járjuk. — Megígéri, hogy övéi nem vesznek el és senki nem ragadhatja ki őket a kezéből, fgy csak az tud beszélni, aki hatalommal és erővel rendelkezik.

Jézus mindezért csak hűséget kér. A mai szentlecke az üdvözülteket jelképesen úgy mutatja be, mint „akik a nagy üldöztetésből jöttek és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.” Isten trónja előtt állnak, a királyi széken ülő Bárány a pásztoruk és az élő vizek forrásához vezeti őket. A hűséget csak a földi kötelességben, munkában, az igazságosság, a türelem és szeretet gyakorlásában lehet bemutatni. Ahogy a jó pásztor odaadással és áldozattal mutatta meg szeretetét, úgy a nyáj előtt is ez a feladat áll. Szeretet- ről, hűségről nem lehet másként tanúskodni, csak helytállással. Ebben a földi világban kell Isten népeként élnünk és igazolnunk, hogy az evangélium szerinti élet érezhető lelki-szellemi többletet ad.

Húsvét 5. vasárnapja (ApCsel 14.20b—26; Jel 21,1—5a; Jn 13,31—33a. 34—35)

Isten országának útja

Az evangéliumok szövegei ma is meggyőznek arról, hogy Jézus működését különleges határozottság jellemezte. Isten országát hirdette, s tudta, hogy mi ebben az Atya szerepe, mit kell neki tennie, s mit kell az embereknek adni, vagy tőlük követelni. Hasonló határozottságot látunk az apostolok viselkedésében is. Tudják, hogy az Isten országát Jézus feltámadása jelképezi. Nem földi gazdagságra és hatalomra épül, hanem az Atya irgalmára és szeretetére, s az embernek meghozza a bűnök bocsánatát, a kegyelmi segítséget, a feltámadást és az üdvösséget. De az apostolok látták azt is, hogy amig Jézus eljutott a feltámadásig és a mennyei dicsőségig, addig végig kellett járnia a földi kötelességteljesítés göröngyös útját. Küldetést kellett teljesítenie, amely megkívánta tőle, hogy tegyen bizonyságot az Atya irgalmáról, türelméről, a rosszat is viszonozza jóval, s ragaszkodjék az igazsághoz akkor is, ha életébe kerül.

A mai szentlecke az Isten országát a végső alakjában mutatja be: úgy mint üdvösséget. Az apostol a próféták stílusa nyomán új égről és új földről beszél, vagy mennyei Jeruzsálemről. Különösen érdekes ez a hasonlata: olyan, mint a vőlegényének felékesített

menyasszony. Az üdvösség a földi élethez viszonyítva valami ünnepélyeset jelent, de egyben olyan állapotot, amely nem idegen, hanem amelyben az ember hazatalál, s amely minden viszonylatban maga a boldogság. Ezt fejtik ezek a szavak: Isten letöröl minden könnyet, s nem lesz többé gyász, sem veszély, sem halál. Isten mindent újjáteremt a feltámadásban, magát az embert is.

Ezt az üdvösséget azonban ki kell érdemelni. Az olvasmány erre figyelmeztet: Sok viszontagságon át kell bemennünk Isten országába. A küzdelmes életet azonban csak akkor lehet vállalni, ha tisztán látjuk a célt. Húsvéti hit nélkül nincs igazi buzgóság. A földi csalódás, baj, betegség, sikertelenség nem azt jelenti, hogy Isten elfeledkezett rólunk, hanem azt, hogy mig a földön vagyunk, itt kell megtisztulnunk és megérnünk a kötelességteljesítésben.

Krisztus azt akarta, hogy ezt a küzdelmes utat az egyház közösségében járjuk végig. Erre utal az új parancs: szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Ha másoknak az életén könnyitünk és meggyőzzük őket arról, hogy magasabb erők is működnek a világban, amelyek enyhületet, reményt, bátorságot öntenek a szenvedő, fáradt vagy csüggedő emberbe, a családban és környezetünkben így egyengethetjük mások útját a hit felé, és a hiten keresztül az üdvösség felé.

Húsvét 6. vasárnapja (ApCsel 15,1—2. 22— 29; Jel 21,10—14. 22—23; Jn 14,23—29)

A szeretet gyümölcse

Jézus emberi módon gondolkodott és érzett. Tudta, hogy személyes jelenléte hiányozni fog tanítványainak és egyházának, azért vigasztalást adott. Személyi alkatunk legmélyebb vonására mutatott rá azzal, hogy aki szeret és aki érzi, hogy szeretik, az nem érzi magát elhagyatottnak, az nem marad egyedül. Közte és övéi között mindvégig megmaradhat ez a kapcsolat. Nagyobb ígéretet nem találunk a Szentírásban. Krisztus ezt igényli a maga és az Atya nevében: Aki szeret engem, az megtartja parancsaimat. Ameddig igyekszünk igazolni szeretetünket parancsainak teljesítésével, addig biztosak lehetünk, hogy közel van hozzánk.

Krisztus azt akarta, hogy személyes, testi jelenlétét váltsa fel a Szentháromság természetfölötti jelenléte. Az apostolok később megértették, hogy ebben az intézkedésben isteni bölcsesség van. örültek annak, hogy Mesterük megdicsőült és az Atyánál van, de azt is tudták, hogy szeretetével közbenjárónk marad. Azt is megértették, hogy Isten jelenléte és segítsége ahhoz van kötve, hogy sze26