Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - TÁVLATOK - Olvasónk távlatából
hogy a nem keresztények is megértsék. Érdekel a dogmafejlődés mai állása, és az, hogy a parapszichikus jelenségeknek mennyi objektív értékük van a teológiában és a lelkiéletben.” (ny. labor, főorvos) — „Szeretnék olvasni Jézus Szíve lelkületének aktív követésmódjáról az evangélium értelmében (vő. Mt. 11,25—39). A mai ember tele van cselekvésvággyal, félreértheti a Jézus Szíve tisztelet (pl. a litánia) szánakozásra, sajnálatra indító kifejezéseit. A jézusi lelkűiét mélyebb megértésével lehetne igazán megközelíteni. Ezt, kérem, vegyék fel a témák közé.” (N. L. plébános) — „A papi hivatással kapcsolatos élmények közlését kérem. Milyen nagyszerű, hogy Péter és Pál leikében végbement kegyelmi kibontakozást a Szentírásból megismerhetjük. Talán akadnak felszentelt papjaink között olyanok, akik át tudnák adni azokat a lelki élményeket, amelyekben megérezték a Lélek finom munkálkodását., meghagyva számukra a szabad akaratukban megélt méltóságukat.” (Hitoktató) Többet a papi szolgálatról! (B. L. paptanár) — „Istent Jézuson keresztül, az emberré vált isteni Személyen keresztül lehet és kell újra meg újra bemutatni, melléadni a gyakorlati segítséget a megvalósításhoz. Például Teréz anya és hasonló egyéniségekre utalni. Jó lenne egyszer írni az állandó gyóntató nagyszerű segítségéről.” (Diplomás, sokgyermekes anya) — „Szeretnénk olvasni a halál utáni életről, a feltámadásról, a munka magasabb szempontjairól (nemcsak a pénz!), a szenvedés értékéről.. . Szűz Máriáról a mai teológia nyelvén ... — és egyszer talán szó lesz új megközelítésben a kegyelemről is.” (Középkorú értelmiségi) — Máriáról egyébként sokan szeretnének hallani, olvasni, a világiak, s különösképpen férfiolvasóink. És végül a számtalanszor visszatérő kérés: hogy lapunk foglalkozzon többet a szeretet teológiai feldolgozásával. Sokan kifejezik, hogy az embertársi szeretet tanúsítja az istenszeretetet és hogy „a hit zárt vallásossággá válik a szeretet praxisa nélkül, és Így fokozatosan elember- telenedik. Ezért kivánjuk ennek a kérdésnek módszeres feldolgozását, ahol nem csupán szép szavak és érzelmek, hanem meggyőző evangéliumi tények is bemutatásra kerülnek.” (S. I.) — „A szeretetről írjanak konkréten, arról, amit kapunk és amit tovább kell adnunk." (Hétgyermekes anya) — „írjanak a szeretet buktatóiról is! Hányszor válunk ellenséggé, ha környezetünkben nem osztunk meg egy gyűlöletet. .. Van, amikor az ember nem mer jól dolgozni, mert munkatársai kiközösítését, irigykedését vonja maga után..., pedig nincs olyan munkakör, ahol a munkavégzés minősége nem lehetne egyben hitünk tanúsága is.” (Több gyermekes idegenvezető) — „Ma abból kell kiindulni, hogy hazánkban a kapitalizmus a tudati szférában csatát vesztett és virtuálisan megszűnt. A hit problematikáját illetően a vallásos meggyőződés ma ettől a mentalitástól függetlenül ól . . . Ennek a vallási lelkületnek a praxisa a felebarát felé mindig nyitott szeretet.. . Az egyház nagy szentjei elsősorban önmagukban ragadták meg Krisztust, a test ellenállását legyőzve, meghaladva érték el teljességüket Asz- sziszi szent Ferenctő! János pápáig. Ez az út követhető természetes módon is, az értelem- akarat aktusaival. . . és ezek bemutatását várjuk. Én úgy gondolom, hogy ha ma rákérdez a világ (a jóllakott és az éhező) a Hitre, az Egyházra, akkor a folyton szolgáló, igazságos és szociális Krisztust kell megmutatnunk az embereknek. Mert aki igazságos, az mindig a szere- tetben marad, betöltve ezzel a törvényt és a prófétákat, de a világ jogos elvárásait is." (Jogász) — Korát meghazudtolóan haladó gondolkodással ezt írja egy 65 éves pap: „A jelen problémáival kapcsolatosan az értelem számára megvilágosításokat, az érzelem számára lendítést; a világegyház nagyszerű emberi példáinak közlése pedig az akarat számára is megadná a helyes irányulást. A mai életben is felismerhető .Krisztus szeretete'-sürgette indításokat kérünk, hogy tevékenységgel, erővel, jobbálevéssel tehessük a jót (vö. VI. Pál pápa). így lesz hatékonnyá tanúságtételünk és megtaláljuk az utat, amelyen másoknak életét is boldoggá tehetjük.” —• Befejezésül azt a hetvennégy éves postás nyugdíjast idézzük, aki ezt írja: „Napi áldozó vagyok és a családi körben igyekszem testvéreimnek és hozzátartozóimnak a zsinat szellemében szolgálni. . . Kérem az embertársi (felebaráti) szeretet hatékony bemutatásait. Ügy beszéljenek Istenről, hogy az olvasók szívükben átmelegedve, környezetükre tettekkel tudják sugározni Isten jóságát.” Ha ez a kérés — a mi törekvéseinkkel összhangban — megvalósul, akkor a jubiláló TEOLÓGIA valóban képes lesz továbbra is betölteni neki szánt hivatását. Sz. A. A keresztény olyan ember, aki az Úrra várakozik és tevékenykedik. Newman 23
