Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Nagy József: Homiliavázlatok Húsvétvasárnaptól Pünkösdig
EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA Ebben a rovatban, amelyet továbbra is Gál Ferenc professzor vezet, alkalmat akarunk adni fiatalabb pályatársaknak, hogy az egyházi év perikópáit az eddigiekhez hasonló lello- gásban dolgozzák lel. Szerkesztő Húsvétvasórnap (ApCsel 10,34a; 37—43; Kol 3,1—4; Lk 24 13,35) A remény ünnepe Lukács evangéliumának húsvéti tudósítását az jellemzi, hogy Jézus megjelenéseit tulajdonképpen Jeruzsálemre és húsvét napjára korlátozza, de színre viszi a Galileából iött asszonyokat (24,1—12), az apostolok köréhez tartozó embereket (13—35) és a tizenegy apostolt. Ez az összeállítás mutatja a liturgikus célzatot: az egyház istentiszteletében megtalálható húsvét egész titka, s a tanúságtételben is részt vesz az egész egyház. A leírásban benne van az események elbeszélése, a húsvéti hit védelmezése, de mindenek fölött annak bemutatása, hogyan született meg a húsvéti remény és öröm. A tanítványok reménykedtek Jézusban, de most úgy vélik, hogy reményük meghiúsult. Valóban adódnak helyzetek, amikor úgy érezzük, a további akarásnak nincs értelme, még abban is csalódtunk, amire rátettük az életünket. A tanítványok mégis kettesben mennek. Legalább egymásban keresnek támaszt és megvitatják az élet titokzatosságát. A beszélgetéssel talán szívük ürességét is el akarják kábítani. Az Orról úgy beszélgetnek, mint erőtlen és halott Istenről, mint aki távol van, vagy talán soha nem is volt közel. Pedig csatlakozik hozzájuk és alkalmat ad nekik, hogy elmondják keserűségüket. A szöveg nem szól arról, hogy a tanítványok az idegen vándor fejtegetéseire válaszoltak volna. Hallgattak. Itt nem tudományos kérdésekről volt szó, hanem a szív és a gondolkodás átalakulásáról. Ahhoz mindig idő kell. Isten az üdvösség történetében mutatta be, hogy milyen az ő módszere és milyenek útjai. Azt első látásra senki sem értette. Csak az egész Szentírás, Jézus egész működése, szenvedése és feltámadása mutatja meg, hogy ki az Isten és mit akar velünk. Ezt a szent hallgatást és elmélkedést nekünk is meg kell tanulnunk. Jézus a kenyértörés közösségében fedi fel kilétét. Jelkép ez is. Az egyház istentiszteleti közössége adja azt az élményt és azt a kegyelmi kiáradást, amely legjobban kinyitja lelki szemünket. Akkor érezzük meg, hogy „a szívünk már előbb is lángolt", amikor Isten szavát hallgattuk. Ilyenkor megértjük, hogy a „maradj velünk” kérésnek tulajdonképpen nincs jelentősége. Ö úgyis velünk van, de rejtett módon. Visszahúzódik a titok fátyla mögé, s ezzel alkalmat ad arra, hogy ne csak vele foglalkozzunk, hanem egymással. Az ő üzenetét vigyük el egymásnak, mint ahogy a két tanítvány vissza sietett Jeruzsálembe. Rájövünk, hogy mások is kaptak hasonló kegyelmeket és élményeket, s ezáltal is erősödik hitünk és reményünk. A Szentírás, az eukarisztia és az egyházi közösség az alappillére a diadalmas húsvéti reménynek. Húsvét 2. vasárnapja (ApCsel 5,12—16; Jel 1,9—11a. 12—13. 17—19; Jn 20,19—31) Hit és boldogság Jézus örömnapnak szánta a húsvétot, — tanítványai és mindenki számára. Tamás kételkedő, keményfejű ember volt, aki visszahúzódott és kézzelfogható bizonyítékot kért. Jézus az ő kedvéért is megjelenik, hiszen már jóval előbb megmondta, hogy azt jött keresni, ami elveszett. Tamás nemcsak azért hisz, mert lát, hanem inkább azért, mert átéli Jézus jóságát. Tudja, hogy őmiatta van itt, őt akarja belátásra bírni. Jézus nem vitatkozik, hanem eléje áll valamilyen jótétemény alakjában. Tamás pedig hitvallást tesz: En Uram és én Istenem. — Az életben kapott meglátások, örömök és meglepetések a mi figyelmünket is sokszor felhívják Isten jóságára és gondviselésére. 24
