Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Taáp Miklós: A megújított szentmise magyar szövegei - lelkipásztori szemmel

vezetése szükséges és Hasznos volt és a vallásos elmélyülést szolgálja. Ha a 2. Vatikáni zsinat semmi más eredményt nem ért volna el, mint a szentmise és szertartások megújítását, —■ bennük és általuk a Szentírás „visszaadását” —, akkor is igen hasznos és maradandó munkát végzett volna. A megújítás során azonban a gyakorlat olyan nehézségekre mutatott rá, amelyekkel foglalkoznunk kell, hogy azok megoldása után a szentmise és szertartások még jobban szolgálhassák Isten hivő népének üdvösségét.

KÖNYÖRGÉSEK. A szentmise könyörgései arra hivatottak, hogy rövid, érthető módon és nyelven fogalmazzák meg az ünnep titkából fakadó alapgondolatot és az erre alapozott kérést. Ez bizony igen nehéz feladat, de szomorú volna, ha megtorpannánk előtte. A mostani könyörgések szerkesztői, illetőleg fordítói előtt ez a cél talán nem volt elég világos, továbbá nem eléggé törekedtek arra, hogy a latin szöveg tartalmát megfelelő szép magyar nyelven, feloldott formában adják vissza. Ennek sajnálatos eredménye, hogy a könyörgések néha szinte teljesen érthetetlenek, és alkalmatlanok arra, hogy az ünnep hangulatát megteremtsék a résztvevőkben. Mindezt tetézik a lépten-nyomon előforduló, sokszor igen bántó nyelvi hibák. A tömör latin szöveg jelentését ugyanis nem lehet visszaadni egyszerű lefordítással. Nyelvünknek megfelelő módon kell kifejezni a gondolatot, még akkor is, ha ez egy-két szó, vagy kifejezés elhagyásával, hozzáadásával jár. A kerek forma és szép hangzás éppen olyan fontos, mint a világos, érthető tartalom. Csak így tudja megragadni az embert, aki nemcsak hallani, hanem érteni is akarja a felhangzó szöveget. Álljon itt példának három egymást követő húsvéti vasárnap könyörgése.

Húsvét 2. vasárnapja: örökké irgalmas Istenünk, Te a visszatérő húsvéti ünnepek alkalmával a neked szentelt népben a hitet lángra lobbantod. Növeld kegyelmedet, melyet megadtál, hogy mindnyájan méltóképpen megértsük, mily víz által tisztultunk meg, milyen lélekből születtünk újjá és kinek a vére árán vagyunk megváltva. — Ezt érthetőbb módon így lehetne mondani: Örökké élő irgalmas Istenünk! Te a visszatérő húsvéti ünnepek által új életre kelted bennünk a hitet. Kérünk, növeld kegyelmedet, hogy megértsük vízből és Szentlélekből való újjászületésünk titkát és soha ne felejtsük el, hogy szent Fiad drága vére árán szerezte meg üdvösségünket.

Húsvét 3. vasárnapja: Szüntelen vigadozzék a te néped, Istenünk, mert lélekben újra ifjúvá lett és ha most örvendezik, hogy ismét boldog gyermekeddé fogadtad, biztos öröm reményében várja a boldog feltámadás napját. — Ebből ami érthető, az bántó, a többi pedig szinte érthetetlen. Vigasság, vigadozni, magyarán szólva, ide nem illőt jelent. Jólesik néha vigadni, de szüntelenül...? Ellenben: örülni még a gyógyíthatatlan beteg is tud, ha van mély hite. A fenti könyörgést szerintem így lehetne fordítani: Kérünk téged, jó Istenünk, adj népednek szent örömet, mert lélekben újjá születtünk. És ha most örülünk annak, hogy ismét gyermekeiddé fogadtál, biztos reménnyel várhatjuk boldog feltámadásunkat.

Húsvét 4., Jó Pásztor vasárnapja: Mind a három könyörgés javításra szorulna. Az áldozás utáni így szól: Jó Pásztorunk, tekints kegyesen nyájadra és juhaidat, akiket Fiad drága vére árán megváltottál, tereld az örök élet országába. — A pásztor és nyáj kifejezések első hallásra sok emberben ellenérzést váltanak ki. Csak valóban Jézus által használt értelemben fogadhatók el. A „terelés” azonban már nemcsak bántó, hanem sértő is. Ezt meg kell érezni. A könyörgést kb. így lehetne fordítani: Tekints népedre, mennyei Atyánk és híveidet, akiket szent Fiad, a mi jó Pásztorunk, drága vére árán megváltott, vezesd el mennyei országodba.

A könyörgések hosszú konklúziója néha nagyon furcsán hat, különösen akkor, ha csak néhány soros könyörgést zár. A rövid konklúzió biblikus, és megemeli, súlyt ad a könyörgésnek. Igen sok lelkipásztor és világi hivő véleménye szerint a könyörgések központi előírása megnehezíti a mélyebb átélést. A világnak különféle helyén élő, egymástól különböző gondolkodású, kultúrájú közösségek ugyanannak az ünnepnek titkát másképpen élik át és értik meg, ezért az egyik helyen érthető megfogalmazás a másik helyen célját téveszti, érthetetlen lehet.

OLVASMÁNYOK. Nem örülhetünk eléggé és nem tudunk méltón hálát adni a Szentiéleknek azért, hogy a megújított szentmise és szertartások a Szentírásnak hivő népünk előtt eddig elrejtett kincseit olyan nagy bőséggel tárják föl. Nagy és szent feladata a lelkipásztornak, hogy a Szentírás kimeríthetetlen kincseiből ő maga is szünet nélkül táplálkozzék és táplálja a reá bízott híveket is. Be kell vallanunk, hogy mi, papok, még messze állunk attól, hogy a Zsinat kívánságának megfelelően lelkületűnkben átalakulva, a híveket a biblikus lelkiség felé vezessük. Az egyház kezünkbe adta az írást, hogy tápláljuk azokat, akik reá éhezve Isten leírt üzenetét várják. Ezt kell kutatnunk szüntelen buzgósággal, sőt olthatatlan szerelemmel. A biblikus szentbeszéd nem mennydörgő szidalmazása a távollevőknek, „erkölcstelen fiataloknak és hitetleneknek", amint ez még mindig elég gyakran előfordul, hanem Isten igéjének alázatos és világos kifejezése, amelyből az igehirdető éppen úgy merít, mint hivő hallgatója.

A ROSSZ FORDÍTÁS igen súlyos hibája az új magyar liturgikus szövegeknek. A könyörgések254